40. Margaret Atwood: Rendbomlás
Margaret Atwood írói világának teljesen új oldalát ismerhettük meg a Rendbomlásból, amely egy rendhagyó novellafüzér. A tizenegy történettel A Szolgálólány meséjének világhírű írója megmutatta, hogy nemcsak disztópiákat tud nagyszerűen írni, hanem az élet leghétköznapibb drámáit is erős történetekké tudja formálni. A kötet nem önéletrajzi, ugyanakkor nagyon személyes hangvételű, és akik ismerik Atwood életrajzát, azok sok párhuzamot felfedezhetnek az író élete és a könyv főhőse, Nell sorsa között. A történetek középpontjában az érzelmek állnak: a vágyak, a félelmek, az elfojtott gondolatok, a szorongást okozó kilátások, közben pedig az egyes epizódokból egy teljes élet kibontakozik előttünk.
„A Rendbomlás mindenekelőtt hétköznapi problémákról szól: a testvéri kapcsolatok nehézségeiről, a döntések súlyáról, a szülőkkel való viszonyról, az öregedésről és az élet nem várt fordulatairól. Atwood novellái azonban nemcsak a felszínt kapargatják, hanem rendre felvillantják a társadalmi kontextust, valamint a hétköznapiság mögött rejlő mélyebb, kimondhatatlan érzelmi folyamatokat is: a formátlan vágyakat, az egymásnak ellentmondó érzéseket, az elfojtott gondolatokat és azokat a kis tüskéket, amelyeket az ember azoktól gyűjt össze az élete során, akik a legfontosabbak a számára.”
Az idei év az Atwood-rajongóknak még egy friss megjelenést tartogatott. Az Égető kérdésekben a szerző a tőle megszokott humorral és éleslátással közelítette meg korunk legsürgetőbb problémáit, a kötetben többek között a klímaválságról, politikai és társadalmi kérdésekről és az irodalommal kapcsolatos gondolatait olvashatjuk.
39. Grecsó Krisztián: Valami népi
A szürkés Ferdinánd hídról nézzük a Nyugati pályaudvar épületét a Valami népi borítóján. Az elbeszéléskötetből kiderül (olvass bele), miért fontos ez a helyszín, és hogyan kapcsolódik Grecsó életeseményeihez. A Valami népi kifejezetten személyes kötet, ami olyan témákat érint, mint a vidéki identitás és hagyomány, a vidék-város ellentétből következő elhallgatások, illetve az ezekből következő zsákutcák és lehetőségek. Ha leegyszerűsítve közelítünk Grecsó pályájához, akkor látható, ahogy a betegségére adott egyik válasza mélyen alkotói: hogyan tudja a személyes, sokszor kibeszéletlen történeteit irodalommá alakítani. A tavaly megjelent verseskötet után kisprózában mehetünk Grecsóval ezekre a bonyolult utakra, amelyek hol egy faluba, hol a múltba, hol a halálközelbe vezetnek. A származás kérdéseitől Grecsó a novelláiban eljut a betegségéig, vagyis komoly és fájdalmas szembenézésre készteti magát, és minket olvasóként ez a munka az, ami igazán foglalkoztat. Nem tudni 2022-ben, hogy ez az elbeszéléskötet mit jelent majd Grecsó írói pályáján, de fontos lépésnek tűnik abban, hogy a személyes kérdéseket hogyan tudja irodalommá alakítani.
38. Salman Rushdie: Az igazság nyelvei - Esszék 2003–2020
Fordította: Bartók Imre, Greskovits Endre,
M. Nagy Miklós, Turi Márton, Helikon, 2022, 462 oldal
Salman Rushdie az idei évben egy tragikus esemény miatt szimbólummá vált, az írók veszélyeztettségének jelképévé (erről Tóth Krisztina is beszélt a könyvfesztivál megnyitóján). Négy hónappal ezelőtt megkéselték a New York állambeli Chautauqua Intézetben, ahol épp a szólásszabadságról beszélt volna. Rushdie életveszélyesen megsérült, 10-15 késszúrás érte, sérült többek közt az egyik szeme, a karja és a mája is. Az íróra hosszú felépülés vár és több maradandó sérülést is szenvedett, ugyanakkor rengetegen biztosították őt a támogatásukról, és a könyvei iránt is megnőtt az érdeklődés a támadás után. Magyarul az idén az írónak egy esszékötete jelent meg, Az igazság nyelvei, amelyben 2003 és 2020 között írott értekező prózái olvashatók. A könyvből alapos képet kaphatunk arról, hogy mit jelent Rushdie számára a történetmesélés hagyománya, hogy mit gondol az irodalom szerepéről, a nyelvről vagy éppen az aktuális társadalmi kérdésekről. Bizonyos értelemben ez a kötet Rushdie hitvallása: „Én hiszek abban, hogy azoktól a könyvektől és történetektől vagyunk azok, akik vagyunk, amelyekbe beleszeretünk, vagy kevésbé eltúlozva: ha beleszeretünk egy könyvbe vagy történetbe, az valamiképpen megváltoztat bennünket, és a szeretett mese világképünk részévé válik, részévé annak, ahogy megértjük a dolgokat, ahogy döntünk és választunk a mindennapi életünkben. Felnőttként, mivel nehezebben leszünk szerelmesek, végül talán csak egy maroknyi könyvről mondhatjuk el őszintén, hogy szeretjük. Talán ezért hozunk annyi rossz döntést."
A Rushdie elleni támadás messze túlmutat Rushdie-n – írtuk cikkünkben a merényletet követően: „Salman Rushdie-t, a magánembert borzasztó trauma érte, felépülése várhatóan hosszú lesz és fájdalmas. De a kicsinél is kisebb az esélye annak, hogy a támadás Salman Rushdie-t, az írót bármennyire is megfélemlítené vagy öncenzúrára kényszerítené. A nemzetközi íróvilág – Ian McEwantól Kazuo Ishigurón át Neil Gaimanig – egy emberként biztosította támogatásáról a megtámadott írót. Ők is tudják, hogy a Rushdie elleni merénylet mindannyiuk ellen szól – Hadi Matar ugyanis nemcsak egy bizonyos embert támadt meg, hanem tettével a szólás-, a kreatív és az írói szabadság ellen is hadat üzent.”
37. Bognár Péter Hajózni kell, élni nem kell
Az idei legjobb első prózakötetnek járó Margó-díj legjobb háromja közé került Bognár Péter Hajózni kell, élni nem kell című regénye, amely egy falusi történet, amelynek középpontjában egy polgárőr áll, majd egy autó csomagtartójában megtalálják az önkormányzat egyik dolgozójának holttestét. Lehet, hogy a rövid felvezetőből az derül ki, hogy ez valami magyar vidéki krimi, amivel nem is lőnénk mellé, de ez nem így van, mert Bognár faluja abból él, hogy ott szexuális segédeszközöket gyártanak. Bognár stílusa pedig kifejezetten szórakoztató (olvass bele), a titkokat jól adagolja, a cselekményt ügyesen építi, az olvasó számára egyszerre feladat és kihívás, abból is a legizgalmasabb. A többkötetes költő prózai debütálása az év fontos történése volt, okos és humoros könyvből kevés született idén, de a Hajózni kell, élni nem kell ilyen.
36. Szabó T. Anna: Vagyok
Akár egyfajta költői portrékötetnek is nevezhető a Vagyok, hiszen az idén az ötvenedik születésnapját ünneplő Szabó T. Anna egészen korai versei is helyet kaptak a gyűjteményes kötetben, ahogy a legújabbak is. Érzéki és érzékeny, játékos és rebbenékeny, magát és a környezetét (valamint a benne élőket) folyamatosan kutató, az irodalmi hagyományba illeszkedő, egyúttal arra felelő és azt játékba hozó lírai hang szólal meg a Vagyok verseiben. Szabó T. Anna törekvése annak idején az volt – mesélte a margós bemutatón –, hogy „helyet foglaljon a levegőből” (maga a kötetcím is erre a helyfoglalásra utal), de nemcsak, hogy van, hanem egyúttal felráz, elgondolkodtat, kicsit összefacsar, megragad és megmarad. Fun fact, hogy a borítóra egy olyan fotó került, amit a költő készített egy rigóról - és ez már csak azért is szép motívum, mert élete első versét is egy rigó ihlette. Olvass bele a kötetbe ITT.
35. Deres Kornélia: BOX
A BOX kétértelmű szó, egyszerre utal az angol dobozra, és a küzdősportra. A szó kettős jelentése végigkíséri Deres Kornélia kötetét, amelynek versei egyszerre szólnak a bezártságról és a dühös kitörési kísérletekről. Ahogy azt a cím is jelzi számunkra, nagyon meghatározó a versekben a klausztrofób érzés, amit itt főleg az önmagunkba, a saját pszichénkbe és traumáinkba való bezártság hív elő, nem pedig a külvilág. A kötet tétje, hogy lehet-e változtatni, hogy elő lehet-e bújni a sötétségből, ha a felszínre hozzuk az elfojtott emlékeket és érzelmeket. Deres Kornélia nagyon izgalmas nyelvet teremtett az elme legmélyebb rétegeiről szóló beszédhez, a versek sokszor egészen szürreális képekben csúcsosodnak ki, mert olyasmiről mesélnek, amikre eddig nem voltak szavaink.
34. Abdulrazak Gurnah: Utóéletek
Amikor 2021-ben Abdulrazak Gurnah megkapta az irodalmi Nobel-díjat, sokakhoz hasonlóan mi is meglepve kaptuk fel a fejünket, és lázasan olvasni kezdtünk, ki ez az író, akinek munkásságát a Svéd Akadémia úgy jellemzi: “kompromisszumok nélkül és mély együttérzéssel mutatja be a kolonializmus hatásait, illetve a menekültek sorsát a kultúrák és a kontinensek közötti szakadékban.” (A döntés egyébként először a szerzőt is meglepte, azt hitte, átverés áldozata.)
Azóta magyarul is megjelent Utóéletek című regénye, ami a Német Birodalom 19. századi, kelet-afrikai gyarmatosítási időszakába vezet, hogy onnan öt ember és három generáció sorsán, illetve nézőpontján keresztül eljusson az angol megszálláson át Tanzánia felszabadulásáig. “Gurnahnál is beleszédül az olvasó az emberöltőnyi távlatokba, hogy honnan hová képes eljutni az egyén: az Utóéletek szereplői »röpke« három generáció alatt a rabszolgasorból az önrendelkezésig, mi több, az önkiteljesedésig” - írtuk recenziónkban.
A szerző igyekszik kiegyensúlyozott képet adni, hiszen a kizsákmányolás és embertelenség mellett megjelennek a gyarmatosítás előnyei is (utak építése, az oktatás vagy a közegészségügy bevezetése), ám mindezeken keresztül leginkább az érdekli, hogyan hatottak jól és rosszul egymásra megszállók és helyiek.
33. Gerlóczy Márton: Az örvény - Fikció 2.
Gerlóczy Márton elpusztításán dolgozom nagy erőkkel - mondta a Gerlóczy Márton nevű szerző a Margó Irodalmi Fesztiválon ősszel a Fikció című regényfolyamának második részének, Az örvénynek a bemutatóján (olvass bele ITT). Az első kötet, A katlan már bevezetett minket a családi génnyomozásba, megismertük az elbeszélőt, bolyongtunk sokat a csendes szicíliai Scicli nevű olasz városban, ahova megérkezett a barátnő és a japán barát is. Az örvény cím jól működő metafora, mert ahogy az elbeszélőt, úgy az olvasót is berántja az örvény, aminek nagy titka, hogy nem szabad küzdeni ellene, hanem át kell adnia magát az embernek. A belső történés szélsőségesen izgalmas: mi történik, ha az egyén egy kitalált történet, és akörül az apa és a család is bizonyos értelemben kitalált? A lendületes és olvasmányos próza egyre mélyebbre és mélyebbre rántja az olvasót, hogy egyszer csak azzal szembesüljön, hogy ez a kötet az anyákról, és ehhez kapcsolódva Újlipótvárosról szól.
32. Mán-Várhegyi Réka: Vázlat valami máshoz
„A Vázlat valami máshoz női narrátorait a kizökkenés, a mindennapitól való eltérés (...) folyamatos önreflexióra készteti” - írtuk kritikánkban Mán-Várhegyi Réka novelláskötetéről, amelyben négy női narrátor figyeli kritikusan nemcsak a saját életét, de próbálja a kontrollt is visszaszerezni felette. Elbeszélői között akad influenszer éppúgy, mint politikusfeleség - egytől-egyig látszólag nagyon távoli életutak, mégis vannak közös halmazok. Sokszor szorongó, a saját szerepeikben feszengő nők ezek, akik folyamatosan keresik a fogódzókat. Az egyik legérdekesebb közülük a saját regényével küzdő Anikó, aki a hideg spájzban rendezkedett be az írásra (vö. Saját szoba). Ő az, aki meg-megszakítva, lopott időben tud csak leülni az asztalához, körülményei így pedig óhatatlanul is túlmutatnak az egyénen, és története fontos dolgokat tár fel a női kreatív lét és alkotás körülményeiről, mikéntjéről is.
31. Mariana Enriquez: Ágyban dohányozni veszélyes
Földből kiásott hullák, kannibalizmuson tetten ért tinédzserek, boszorkányság, átkok, megbomló elmék, babonák, hallucinációk, megmagyarázhatatlan jelenségek és nagyon is megmagyarázható társadalmi és emberi torzulások - ezek várják az olvasót az argentin Mariana Enriquez tizenkét írást tartalmazó novelláskötetében, ami 2021-ben a Booker-díj rövidlistájáig jutott.
Enriquez legalább annyira támaszkodik a dél-amerikai mágikus realista, mint az angolszász horrorhagyományra, de tovább is fejleszti ezeket. Ahogy recenziónkban írtuk: “A csoda itt átértékelődik, teljesen másként működik, mint például Márquez regényeiben: egyrészt nem simul bele a hétköznapokba, másrészt soha nincs pozitív előjele, a csoda, a kivételes itt mindig félelmet, szorongást, halált jelent.” A novellák erőteljes (elsősorban) női nézőpontok sorát vonultatják fel, és közben nem átallják gátlástalanul belekeverni a valóságba az abszurdot és a szürreálist, ha annak fájdalmai és igazságtalanságai csak így ragadhatók meg a maguk teljességében. Az Ágyban dohányozni veszélyes friss, pimasz, meglepő és megrázó egyszerre, hiszen “az elfajzások, megmagyarázhatatlan megőrülések, hallucinációk, beteges vágyak mögött mégiscsak ott áll az ember, aki a maga törékenységében talán fontosabb dimenziója a könyvnek”.
