Ahogy néhány napja beszámoltunk róla, a New York Times 503 író, kritikus és könyvpiaci szakember megkérdezésével összeállította a 2000. január 1. óta megjelent 100 legjobb könyv listáját. A listát huszas körökben tették közzé, pénteken került ki az utolsó rész, most megmutatjuk a legjobb tízet – annyit elárulunk, hogy európai író műve lett az első.
A legjobbak legjei
A megkérdezettek közül 42 ember névvel is vállalta a saját toplistáját, köztük Karl Ove Knausgard, Stephen King, Junot Díaz és Sarah Jessica Parker is, itt megnézheted. Emellett az NYT egy külön közönséglistát is összeállít, arra még lehet küldeni ajánlásokat.
10. Marilynne Robinson: Gilead
A szépíróként, teológusként, esszéistaként egyaránt népszerű amerikai írónő, Marilynne Robinson Gilead-tetralógiája évek óta olvasható magyarul. Robinson, aki egyébként Barack Obama egyik kedvenc írója, a sorozat mindegyik részét egy képzeletbeli amerikai kisvárosba, Gileadba helyezte. Az első regény, a Pulitzer-díjas Gilead, a városka tiszteletesének, a hetvenhét éves John Amesnek hétéves fiához írott testamentumát, életére visszatekintő számvetését tartalmazza, középpontjában az apák és fiúk kapcsolatai állnak.
9. Kazuo Ishiguro: Ne engedj el
A disztópikus regény egy bentlakásos, sajátos szabályokkal működő iskolában játszódik, főszereplői Kathy, Ruby és Tommy. A diákok tudják, hogy különlegesek – ám, hogy miben, azt csak évekkel később értik meg. A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és korábban a Time magazin is beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé. Film és sorozat is készült belőle.
8. W. G. Sebald: Austerlitz
Kritikánkban azt írtuk róla: „(...) az Austerlitz az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb európai alkotása. Bár a cím egy történelmi momentumot, a napóleoni csatát hozza mozgásba, valójában a regény főhősének neve, akivel az elbeszélő 1967-ben ismerkedik meg egy antwerpeni pályaudvaron, aztán évtizedeken át véletlenszerűen keresztezik egymás életútját, melynek során az olvasó számára lassanként feltárul Austerlitz különös sorsa.”
7. Colson Whitehead: A föld alatti vasút
A regény megkapta az Egyesült Államok legrangosabb elismerését, a Nemzeti Könyvdíjat, nem mellesleg a Pulitzer-díjat is megkapta. (Nálunk pedig a 2010-es évek legemlékezetesebb könyvei között szerepelt.) Azt írtuk megjelenésekor: „egy nehezen felejthető, látomásos (idő)utazás Amerika legsötétebb évei, és egyre sötétebb jelene között”. Középpontjában egy fiatal rabszolgalány államokon átívelő menekülése áll, ám központi témája mégsem a szabadságért folytatott hajsza, hanem a megérkezés lehetetlensége, és a látszólagos „szabadsággal járó csalódások”.
6. Roberto Bolaño: 2666
A regény spanyolul 2004-ben, egy évvel az író halála után jelent meg. Hazánkban 2016-ig kellett várni rá, hogy kiadják, nálunk egyből az év könyve lett. Hogy miért? „Roberto Bolaño (...) utolsó regénye nemcsak a tökéletes búcsúdal, de életművének méltó megkoronázása is. Rég olvastunk már ennyire addiktív könyvet, pedig a 2666 nem kéjutazás, hanem egy nyers, eleven és csapongó alászállás a pokol legmélyére, ami ráadásul annál nagyobbat üt, minél több korábbi Bolaño-könyvet olvastunk.” Ez is ott volt a 2010-es évtized legemlékezetesebb világirodalmi könyveinek listáján.
5. Jonathan Franzen: Javítások
A New York Times szerint „a mentális egészségről, az önfejlesztésről és az azonnali kielégülésről szóló szatirikus megközelítéssel Franzen komikus regénye a család széteséséről ma is éppolyan fanyarul szórakoztató, mint az ezredforduló idején, amikor megjelent”. Ebben egy középnyugati anya elhatározza, hogy három felnőtt gyermekét hazahozza apjuk talán utolsó karácsonyára, a regény pedig mindent érint a yuppie túlzásoktól a gasztrokultúrán át a kommunizmus bukása utáni féktelen kelet-európai gazdaságig - de a történetet, ahogy Franzennél mindig, a családi kötelékek tartják össze.
4. Edward P. Jones: Az Ismeretlen Világ
A Pulitzer-díjas regény főszereplője Henry Townsend, volt rabszolga, farmer, csizmadia. A történet az 1812-es háború és az amerikai polgárháború közti időszakban játszódik délen, fő konfliktusa pedig, hogy Henry fekete bőre ellenére is rabszolgatartóvá válik. A regény egyik főszereplője, a később rabszolgák munkafelügyelőjévé avanzsált Mózes. A könyvben ő a jelképe annak, hogy mit művelt emberi lényekkel a rabszolgaság. Volt, aki felülemelkedett egyéni szerencsétlen sorsán, és magához ölelte az emberiséget, és volt, aki behódolt a fehéreknek, és örökre magányos maradt.
3. Hilary Mantel: Farkasbőrben
A Farkasbőrben már Mantel tizedik regénye volt, mégis ez hozta meg az igazi áttörést számára, a hazai és a nemzetközi elismerést – többek között a Booker-díjat. A regényben és folytatásában (Holtaknak menete) VIII. Henrik legfőbb bizalmasa, Thomas Cromwell mozgatja a háttérből a szálakat, emel a magasba, és tipor el bárkit, ha az éppen úgy szolgálja a legjobban az érdekeit. Az, hogy nem „egy poros, molyrágta történet kerekedett ki az ujjai közül, köszönhető annak is, hogy személyében egy igazi (poszt)modern mesélővel van dolgunk, aki nem egyszerűen felidézni akar, de játszik is a szöveggel, a nyelvvel, és velünk, olvasókkal is”, írtuk a kötetről.
2. Isabel Wilkerson: The Warmth of Other Suns
A Pulitzer-díjas tényirodalmi kötet részletesen bemutatja a fekete amerikaiak 1915 és 1970 közötti nagy vándorlását a déli államokból északra és nyugatra. Olvasmányos, mint egy regény, mégis érződik, hogy hihetetlen kutatómunka áll mögötte. Ez a migráció, írja Wilkerson „a 20. század talán leginkább alulreprezentált története lett. Hatalmas volt. Vezető nélküli. Olyan hosszú időn keresztül kúszott ezernyi áramlat mentén, hogy a sajtónak nehéz volt igazán megragadni, amíg zajlott”.
1. Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Ó, a titokzatos Ferrante! A Nápoly-tetralógia első kötete bevezetés egy hatvan évig tartó barátságba az örökké bizonytalan Elena Greco és a lobbanékony Lila Cerullo között Nápoly nyers és kegyetlen díszletei előtt. Az olasz író minden könyvében az egyetemes női tapasztalatról mesél, a női test, lélek és psziché legmélyére fúr ésolyan érzéseket hoz a felszínre, amelyekről a társadalom szemében illetlenség beszélni. Hősei nem színlelnek, nem félnek feláldozni az identitásukat, és nem hajlandóak azonosulni a szerepekkel, amelyeket a társadalom rájuk kényszerít. Az NYT így jellemezte a könyvet: „Ezt a megalkuvás nélküli, felejthetetlen regényt olvasni olyan, mintha kavicson bicikliznénk: egyszerre durva, csúszós és idegőrlő.” Nálunk ott volt 2016 legjobb könyvei között. Tévésorozat is készült belőle.
