A diktatúra nem emlék, hanem a sötétség mélyén lopakodó szörny

A diktatúra nem emlék, hanem a sötétség mélyén lopakodó szörny

Régen vártam ennyire, hogy véget érjen egy könyv. Nem azért, mert olyan rossz lett volna – éppen ellenkezőleg. Mariana Enríquez második, magyarul is olvasható novelláskötete ismét az argentin jelen árnyékos oldalára vezet, hogy a horrort a társadalomkritikával keverve meséljen a diktatúra átható örökségéről és az erőszak sokféle, mindennapos arcáról. A tűz martaléka megterhelő, emlékezetes darab, aminek képei, hangulata, fordulatai napokkal az olvasást követően is felvillannak, és ami kellemetlenebb, bekúsz(hat)nak az álmokba is. Ez a hét könyve.

Sándor Anna | 2024. január 22. |
Mariana Enríquez
A tűz martaléka
Ford. Pávai Patak Márta, Open Books, 2023, 272 oldal
-

A Buenos Airesben élő Enríquez 2022-ben mutatkozott be magyarul, Az ágyban dohányozni veszélyes meglepő és megrázó, gyakran pimasz kötet volt: a hét könyve lett nálunk, az év végi listánkon pedig a 31. helyen végzett. Akkor azt írtuk róla, (a) határokat feszegeti a kötet, hiszen éppen azt a határsértést helyezi a középpontba, ahol a normális elválik az abnormálistól, a betegestől, de mégsem kizárólag ezért érdekes. Aki csak a horrorisztikus, sokszor visszataszító, félelmetes eseményeket látja, az nem látja az egész kötetet. Ezek mögött az elfajzások, megmagyarázhatatlan megőrülések, hallucinációk, beteges vágyak mögött mégiscsak ott áll az ember, aki a maga törékenységében talán fontosabb dimenziója a könyvnek, mint a horrorisztikus vagy gyomorforgató elemek.”

Enríquez A tűz martalékában ismét tizenkét novellában (a fordító szintén Pávai Patak Márta) vezet az argentin valóság látható és láthatatlan bugyraiba, és azonnal felismerhetőek a szerző markáns írói jegyei, mint például, hogy mennyire szenvtelenül számol be sokkoló, gyakran a természetfelettibe átúszó eseményekről. Enríqueznél a helyi hiedelmekből vagy a horrorhagyomány motívumaiból táplálkozó csoda

belépése a hétköznapiba továbbra sem pozitív előjelű, hanem mindig borzalmas, kéz a kézben jár a torzzal, az abszurddal.

Történetei nyugtalanító hangulatát a témaválasztás és a fordulatok mellett azzal is fokozza, hogy szövegei gyakran keltik a befejezetlenség hatását. A novellák nyitottsága nála egyszerre fosztja meg az olvasót a megismerhetőség jelentette megnyugvástól, de rámutat arra is, hogy ezek azért sem válhatnak lezárt történetekké, mert az oldalakon nevesített problémák szervesen és aggasztóan átszövik az argentin jelent.

Enríquez fókusza egyértelműen szűkült az első kötet óta: leginkább az országot fizikailag és mentálisan megnyomorító diktatúra közvetlen következményeiről beszél, az emberekkel élő, elhallgatott és temetetlen múlt pedig nemcsak átvitt, hanem kézzelfogható formában is megmutatkozik. A Semmi hús nem lesz rajtunk narrátora például hazaviszi az utcán talált koponyát, felöltözteti és barátságszerű kapcsolatot építget vele. Az Adela házában a címszereplő lány nyomtalanul eltűnik, amiben felfedezhető a diktatúra alatti tömeges eltűnések és az abba való beleőrülés emléke (erről az argentin-spanyol Andrés Neuman is mesélt nekünk, amikor interjúztunk vele). A Fogadóban szereplő épület falai között az évtizedekkel korábbi hatósági atrocitások visszhangja kísért és úgy megrémít egy kamaszlányt, hogy összepisili magát a félelemtől. Az évtizedek szennyezésétől mérgezett, holtan hömpölygő folyó pedig misztikus módon kilöki magából egy fiú tetemét, akit korábban rendőrök gyilkoltak meg szórakozásból (A fekete víz mélyén).

Mariana Enriquez történeteiben láthatóvá válnak a világ nem uralható részei, a titokzatos, a megmagyarázhatatlan
Mariana Enriquez történeteiben láthatóvá válnak a világ nem uralható részei, a titokzatos, a megmagyarázhatatlan

Az argentin író szövegei valóság és fikció határán egyensúlyoznak, bomlott elméjű hősök és kísértetek népesítik be a kötet lapjait. Hátborzongató, horrorisztikus, nagyon furcsa, éppen ezért nehezen felejthető olvasmány: az Ágyban dohányozni veszélyes a hét könyve.

Tovább olvasok

A test Enríquez egyik központi metaforája, legyen élő, holt vagy a halálból visszatérően élő-rothadó, a szerzőt pedig az foglalkoztatja, hányféle módon jelentkezik az erőszak a beszélők mindennapjaiban.

A diktatúrát nemcsak az ország teste ellen elkövetett agresszióként értelmezi, hanem öncsonkításként is.

A fogak és a körmök elvesztése, sőt, amikor a szereplők saját maguknak tépik ki őket (pl. Tanév végén), már csak azért is erőteljes visszatérő motívum, mert ezek azok a testrészeink, amik segítségével a legelemibb, legösztönösebb módon védekezhetünk, ha megtámadnak minket.

Az öncsonkítás ugyanakkor a nők elleni erőszak egyik kritikus metaforája is. A címadó novellában (A tűz martaléka) a különböző életkorú lányok, asszonyok tömegesen vetik máglyára magukat, hogy saját arcukat, testüket elcsúfítva megelőzzék és tiltakozzanak az ellen, hogy a férfiak bántalmazzák őket. „Ez a férfiak műve, picinyem. Mindig is megégettek bennünket. Most pedig mi égetjük meg magunkat. De nem fogunk meghalni, hanem mutogatjuk majd a sebhelyeinket.” Több novellában megjelenik továbbá az a nehezen megragadható, de univerzálisan ismerős jelenség, hogy az öncsonkítás sugalmazott, azaz voltaképp valaki/mi más (személy, kultúra, szörny stb.) által kikényszerített: legyen szó a betegesen sovány testképről vagy arról, hogy a szereplő 

nem is érzi az öncsonkítással okozott seb fájdalmát, annyira elvesztette az önazonosságát a saját testével.

Ahogy az előző kötetben, a novellák elbeszélői vagy főszereplői többségében nők, a férfiak gyakran kellemetlen, esetleg egyenesen bántalmazó mellékszereplők (Pókháló), akik képtelenek partnerek lenni. A kötet egyik kiemelkedő (és iszonyú) novellájának narrátora ugyanakkor pont férfi: a Pablito kalapácsa koppan, avagy a Lapátfülű Törpe újra felbukkan egy néhai sorozatgyilkos és az újszülött gyerekére féltékennyé váló apa történetét szövi egybe. Enríquez egyértelmű, határozott és kritikus feminizmusa ugyanakkor elég intelligens ahhoz, hogy a női szereplőket se olyannak ábrázolja, akikkel olvasóként könnyű azonosulni, vagy hogy ne helyezze őket az olcsó együttérzés kiváltása céljából áldozati pozícióba: a beszélők sokféle személyiségek, akár kifejezetten szemét módon is viselkedhetnek másokkal (Mérgező évek), vagy a bizonytalan mentális állapotuk miatt válnak megbízhatatlan elbeszélővé (A szomszéd udvar).

A nők elleni erőszak mellett az előző kötethez hasonlóan itt is folyamatos a nyomor jelenléte. 

A kilátástalanságban vergődők éles szemmel felskiccelt portréi Enríqueznél elkerülik a nyomorpornó giccs-csapdáit:

az emberek és jelenetek felkavaró ábrázolása szinte szociografikus pontosságú, ennélfogva összetett – miközben irodalmi oldalról magas színvonalon helyezi elbeszélői keretbe. A középosztály önfelmentésre is kiválóan alkalmazható bűntudatát pedig mindjárt az első novellában nevesíti és túl is lép rajta (A piszkos kisfiú).

A piszkos kisfiú egyébként jól kiválasztott nyitótörténet, kapu Enríquez írói univerzumába, amiben már megtaláljuk a babonákban testet öltő emberi kíméletlenségek ördögi köreit is, a kötet (egyik) csúcspontja viszont mégis csak A fekete víz mélyén, amiben egy ügyésznő próbálja felgöngyölíteni a gyerekgyilkos rendőrök ügyét, hogy aztán valami, az ő cselekvési lehetőségeinél sokkal hatalmasabbat találjon. Enríquez ezekben a történeteiben ismét bizonyítja, hogy ugyan a nyomor, a történelmi és társadalmi igazságtalanságok, valamint kényszerpályák ábrázolásához abszolút nincs szükség a horrorra, a természetfölöttire, azért nagyon jót tesz neki, mert megragadhatóvá teszi a felfoghatatlant. 

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Mariana Enriquez történeteiben láthatóvá válnak a világ nem uralható részei, a titokzatos, a megmagyarázhatatlan

Az argentin író szövegei valóság és fikció határán egyensúlyoznak, bomlott elméjű hősök és kísértetek népesítik be a kötet lapjait. Hátborzongató, horrorisztikus, nagyon furcsa, éppen ezért nehezen felejthető olvasmány: az Ágyban dohányozni veszélyes a hét könyve.

...
Nagy

Andrés Neuman: Amikor gyászolsz, az otthonod is beleremeg

Az argentin-spanyol szerzővel a Magunknak mondjuk apropóján beszéltünk mások mellett katonai diktatúráról, az anyanyelv különös elvesztéséről, a regénye valódi főszereplőjéről és arról is, mi a közös a gyászban és a száműzetésben. Interjú.

...
Nagy

2022 legjobb könyvei 40-31.

Folytatódik az év végi összegző listánk, amelybe összegyűjtöttük, hogy mely könyvek voltak azok, amelyek 2022-ben megérintettek, felráztak, elgondolkodtattak, megnevettettek, megleptek minket - egyszóval, amelyeket az idei év legemlékezetesebb és legizgalmasabb olvasmányainak találtunk.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Vajon megváltoztatja-e az embert, ha napi kapcsolatban van a halállal?

Vajon nem veszítünk el valami létfontosságút azáltal, hogy az életünkben rejtve hagyjuk a halált? Hayley Campbell olyan emberekkel készített éleslátó és őszinte interjúkat, akiknek az elmúlás a mestersége. Olvass bele!

...
Zöld

Harari az AI-ról: Soha ne idézz meg olyan erőt, amit nem tudsz irányítani

Felejtsd el a hollywoodi képsorokat az utcákon randalírozó, fegyveres robotokról, az AI valósága sokkal veszélyesebb – figyelmeztet az izraeli történész és író Harari az új könyvében, amiből a Guardian közölt exkluzív részletet.

...
Zöld

A fantáziád segít a legtöbbet az ökológiai válság ellen - Olvass bele a Világelejébe!

Folyton reménytelen elemzésekkel találkozol? Olvasnál már végre valami lelkesítőt is az ökológiai válság kapcsán? Mutatunk egy részletet.

Hírek
...
Beleolvasó

Európa bűnrészes számos menekült halálában – Olvass bele Timothy Garton Ash új könyvébe!

...
Hírek

Pedro Almodóvar: A fikció kell az élethez, hogy elviselhető maradjon

...
Szórakozás

A tökéletes pár írója úgy érzi, fantasztikus sorozat készült a könyvéből

...
Nagy

Agatha Christie vagy Tüdős Klára ‒ 4 könyv példaadó női sorsokról

...
Hírek

Gillian Anderson 174 nő szexuális vágyairól írt könyvet

...
Nagy

Ki volt Claire Clairmont, Byron gyermekének anyja?

Olvass!
...
Beleolvasó

Hazatalálsz a gyökereidhez Tokióban, ha a nagyszüleiddel már nincs közös nyelvetek?

Dusapin regénye identitásról, nyelvről és családi bűntudatról mesél egy vibráló, csupa neon Tokió inszomniás nyarán. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Oscar nem gondolta volna, hogy a lányokkal vigyáznia kell. Aztán jött a cancel culture - Olvass bele!

Virginie Despentes, a francia irodalom punk provokátora ezúttal a #MeToo mozgalom, az internetes zaklatás, a cancel culture és a francia társadalom viszonyát boncolgatja.

...
Beleolvasó

Hintázó tyúk és bájos malacok derítik fel a rideg lengyel napokat - Olvass bele Martyna Bunda regényébe!

Martyna Bunda Észak-Lengyelországban játszódó regényében rövidebb anekdotikus fejezetek füzérén keresztül vezet minket a negyvenes évektől a hetvenes évek közepéig egy jellegzetes kelet-közép-európai történeten. Olvass bele!

Természetesen olvasok
...
Zöld

Vajon megváltoztatja-e az embert, ha napi kapcsolatban van a halállal?

...
Zöld

3 könyv szülőknek, amit érdemes előjegyezni szeptemberben

...
Zöld

Most éppen naponta ennyi lépést kell tenned a tudósok szerint az egészségedért + 3 könyv

...
Zöld

A fantáziád segít a legtöbbet az ökológiai válság ellen - Olvass bele a Világelejébe!

...
Zöld

A boldogság kulcsa nem az öngondoskodás, hanem a kapcsolódás – Olvass bele!

...
Zöld

Ha rendet raksz az íróasztalodon, sikeresebb leszel a munkában – Olvass bele Marie Kondo új könyvébe!

...
Zöld

Lassan járj, tovább érsz – 5 könyv a slow livingről

...
Zöld

Bemutatjuk Eve-et, a DNS-gyűjtő robothalat

...
Zöld

Az allergia sokkal több, mint egyszerű biológiai reakció – Olvass bele!

...

Kárhozatra születnek az ork csecsemők? [A hatalom gyűrűi-kibeszélő II/1.]

...

A nagyváros szövetébe láthatatlanul simultak a lányok [Budapesti nők]

...

Szél Dávid: A szülőség nem egy megoldandó probléma [Podcast]