Max Porter új kisregénye a bűntudatról, a dühről, a felnövésről, a képzelet és a zene erejéről szól. Arról, hogy milyen teljesen elveszettnek lenni, majd rájönni, mégsem vagy egyedül. Hőse egy tizenéves fiú, Shy, aki egy fiatalkorú bűnelkövetők számára fenntartott, bentlakásos intézményben él.
Egy este Shy bepakolja a hátizsákját, és kisurran az Utolsó Esély zűrös tanulói közül, hogy a tónál végre megszabaduljon súlyos terhétől. Caplat a sötét réten át, míg fejében szüntelen visszhangoznak a szülei, a haverjai, a pszichológus, a műsorvezető és a tanárok szavai. Shy elindítja a kedvenc albumát, de a legzseniálisabb dalok sem tudják elnyomni a benne kavargó zavaros kánont. Az ingoványos út végén azonban váratlan fordulat történik.
Alattomos játszmák, elmaradt szívességek és vélt sérelmek ingoványa, a szívatások és fenyegetések fortyogó törésvonalai. Nem bízhat meg senkiben. Ezért szereti annyira a zenét. A zene ígér, és be is teljesíti az ígéretét. Biztonságban van a hangokban.
A Netflix Steve címmel hamarosan bemutatja a Shy filmadaptációját, melynek címszereplője és egyik producere Cillian Murphy.
Max Porter: Shy (részlet)
Fordította: Totth Benedek
Furcsa felhők, amelyeket neonkékre világít a hold, ragyás, mint egy pattanásos arc. Húsos. A szilárd világ feloldódik, majd összetömörül, mint a megtört álom, és ő belegázol, és emlékezik.
Ne csináld ezt magaddal, Shy. Én kicsi babám. Ne bántsd magad. Csak egy tested van.
Jenny azt mondja, Mint Iain? Hogyhogy?
Shy utálja, hogy takarítja a kocsiját. Golfozik. Nem bír aludni, mert parázik az ereszcsatornák miatt.
Jenny azt mondja, Jaj, ne már! És mi van, ha szereti a kocsiját? Mi van, ha szeret golfozni? Mindenkinek ugyanazt kell szeretnie, amit neked? Szerinted az működne?
Shy azt mondja, Hmff.
Jenny azt mondja, Szerintem vannak nagyobb gondok is az életben annál, hogy olyanok leszünk, mint Iain.
Az orrát szívja és köp egyet, és megigazítja a hátizsákot a fájós vállán.
A többi tanár, velem együtt, úgy gondolja, hogy jelenleg több energiánkat kötöd le a kelleténél. A figyelmünk nagy részét. Fogd vissza magad egy kicsit, kérlek.
[A kamera behatol a tévészobába, három
hatalmas, mély, barna kanapé, egy mini kosárlabdapalánk az ajtó hátulján, a biliárdasztal, kupacokban állnak a magazinok, Mixmag, Loaded és FHM. Büdös edzőcipőben heverésző srácok, nyugtalanok és feszültek.]
„Megpróbáljuk ösztönözni a jó viselkedést – magyarázza Steve –, ahelyett, hogy a rosszat büntetnénk, de vannak határok. Nagyon vicces, srácok. Ennyi elég is lesz, kösz. Bocs, nem bírják ki, hogy ne menőzzenek egy kicsit. Igen, szuper, Shy, ez a tizenöt perc hírneved. Ma érkeznek az új biliárddákók, ezért vannak ennyire felspannolva a fiúk. Bocsánat.”
Jenny azt kérdezi, Tudnál példát mondani erre?
Shy azt feleli, Például arra, hogy rácsavarodok véletlenszerű apróságokra, befeszülök miattuk, aztán meg szégyellem magam és cikiben vagyok, hogy így felfújok minden kis szarságot a fejemben.
Hogy ilyen hatalmas szarság lesz, amit nem tudok irányítani.
Jenny azt mondja, Oké, és tudnál mondani egy példát valami hatalmas szarságra?
Shy azt mondja, Izé, bocsi, csak nagyon fáradt vagyok ma.
Jenny azt mondja, Ráérünk, nyugi.
Shy azt mondja, Oké. Amazóniában irtják az esőerdőket, de az emberek Stinget anyázzák, amiért nem szarja le ezt az egészet, mintha ők csináltak volna valaha is bármi értelmeset, miközben Sting meg majd’ meggebed.
Jenny azt mondja, Tényleg?
Shy azt mondja, Ez kiborít.
Megáll és körülnéz. Nagyon egyedül érzi magát, nagyon kicsinek, nagyon ostobának. Megszégyeníti a hirtelen rátörő súlyos aggodalom. Muszáj gyorsan továbbmennie. Mielőtt a túlagyalás megbénítja. Nem hagyhatja, hogy a futó gondolatok kezelhetetlenné váljanak az éjszakai rémület hatalmas rave-csarnokában. Parák a táncban. A brutális hangrendszer elnyom minden más zajt. Paranoiás és szomjas.
Ne tombolj rave-partyn egy tűzkővel teli hátizsákkal.
Nem azért mondom ezt, hogy bűntudatot keltsek benned, de gondoltál már arra, hogy anyukád is egy emberi lény, nem csak te? Tudtad, hogy a depresszió tava, amibe a leírásod szerint beleestél, egy olyan tó, amit anyukád is jól ismer? Kimászott abból a tóból, és most látja, ahogy a fia bukdácsolva belerohan. Érdekel téged bármi is abból, amit mondok, Shy?
Amikor az anyja azt mondta, hogy elment és vett egy tízes csomag Number Ones cigarettát, és hogy Shynak is ad belőle, ráadásul otthon is rágyújthat, a kocsifelhajtón, ha megígéri, hogy a csikkeket a szemetesbe dobja, és ennek csak egy feltétele volt, hogy megnéz vele meg Iainnel egy videót az egyik nyaralásukról, és Shy beleegyezett, úgyhogy az anyja odaadta neki a cigit, ő pedig kiment és elszívott egyet, aztán bejött és bement hozzájuk a nappaliba, Iain pedig lehozta a videokamerás dobozt a padlásról, meg a VHS kazettákat szépen felcímkézve a tokjukban, és berakta a PANCSOLÁS / CHARMOUTH ’86-ot, és megnézték a videót, amin a kis Shy belevetette magát a tengerbe, az anyja nevetett, Iain is nevetett, Shy meg ugrabugrált a sekély vízben, a lábával söpörte a hullámokat, aztán a spéci kalapácsával megkop-kop-kopogtatott egy sziklát, de nem talált kövületet, és Iain sárkányt eregetett, miközben az anyja nevetett rajta, aztán az anyja leszaladt a tengerhez, sikoltozott a hideg víztől, majd nevetve visszaszaladt, és azt kiabálta, Kapcsold ki, Iain, ne legyél szemét, kapcsold már ki, aztán Iain kommentálta, ahogy Shy köveket emelgetett, Ez a kissrác tuti biztos, hogy nem fog egy ekkora sziklát felemelni, HÉ, EZT NÉZZÉK, HÁT NEM MEGCSINÁLTA, EZ A FIÚ TÉNYLEG MEGCSINÁLTA, hajtsatok térdet előtte, elképesztő jeleneteket láthatunk itt a Világ Legerősebb Fiúja versenyen, és aztán vágás, a hátsó kertet látjuk, valamikor később azon a nyáron,
Shy Pókember-jelmezben, amit már kinőtt, kilóg a vézna csuklója meg a bokája,
vizes és rátapad, ahogy átugrik a kerti locsoló fölött, és ahogy eléri Iaint, sztárugrással szökken, beleüvölti a kamera lencséjébe, hogy BORN, és ahogy elrohan, folytatja, hogy in the USA, és megfordul a kert végén az üvegháznál, és megint visszajön, átugrik a locsoló fölött, BORN, és sprintel vissza a kertbe, in the USA, újra meg újra, és Iain kuncog, és a háttérből hallani, ahogy Gill és Michael meg Shy anyukája beszélgetnek és nevetnek, és aztán véget ér a felvétel, és Shy anyja azt mondja, Látod, nem is volt olyan borzalmas, és Shy azt mondja, Kurvára ne strapáld magad, anyu, és Iain azt mondja, Hé, álljunk csak meg egy pillanatra, és Shy azt mondja, Tűnj el, Iain, és Iain azt mondja, A mindenit, és Shy utánozza, hogy A mindenit, és szétrúgja a videókazettákkal teli dobozt a nappali padlóján, és elrohan, át az előszobán, és az ajtócsapódáson átszűrődik a Már megint itt tartunk, meg a Nem tudjuk legyőzni, meg hogy Azonnal gyere vissza, meg hogy Hagyd, hadd menjen, és dallamtapadása van, miközben a parkban mászkál, cigizik és köpköd, és nagyon unja, de csak ezt a részt ismeri, csak ezt, a dal többi részét nem.
Igaz, hogy megdugtad egy gazda lányát, ú-ah, Shy, Shy, hová a faszba mész, te kis köcsög, megdugtál pár tehenet is, mi, te seggfej. Hé, Shy, ne menj el, csak poén volt. Hallod, Shy?
Miután Cal mindenkinek elmesélte Shy rövid kalandját, Shy elment a postai fakkokhoz és lenyúlta Cal borítékját. Kinyitotta, hogy megnézze, van-e benne pénz, mert Cal egy gazdag kis geci, aztán elrejtette a kuka mélyén.
Apróságok. Párszor.
Nyalogatja a sebeit, aztán visszavág.
Komolyan beszélt, amikor az órán azt mondta, minden, ami jó a brit zenében, a fekete kultúrából jön, és Jamie azt mondta, hogy Aaaaa faszom, ha felnő, Shy fekete akar lenni, ezért aztán betömte Jamie kapucnis Ellesse pulóverét a bojler mögé.
„Az élet az egyetlen érték”, haver. Kezdd azzal, hogy felkelsz, esetleg megmosakodsz, esetleg felhúzol egy tiszta boxert, aztán felöltözöl, és meglátjuk, mit tartogat ez a nap, oké?
Múlt héten ivott egy kortyot az ágya mellé éjszakára odakészített pohárból, de nem víz volt benne, hanem még langyos és habos húgy, ő pedig öklendezni kezdett és a párnáját püfölte, és próbálta visszatartani a sírását, hogy be van zárva ide, össze van zárva egy kísértetjárta házba ezekkel a hozzá hasonló fiúkkal. Nem győzhet.
Annyit mondok, hogy azt kapod, amit adsz, Shy, és ha kiosztod őket, akkor állnod kell az ütéseket is. Mi lenne, ha megpróbálnál kicsit magadban maradni?
Látomások, éjszakai rémálmok, hangok, telefonbeszélgetések az anyjával a látnok dédnagymamájáról, beszélgetések Steve-vel William Blake-ről, migrénről és ayahuascáról, beszélgetések az orvossal tablettákról, a fű mellőzéséről és horrorfilmekről, beszélgetések Jennyvel harcról és menekülésről, friss levegőről és testmozgásról, a szeme mögötti viszketés, fáradt gondolatfutamok, ismétlések, hátborzongató megérzések, olyan, mintha, próbálja leírni,
olyan, mintha, mintha egy tekercs szögesdrót feszülne bennem, belülről kapar, egész nap, minden nap,
aztán átadja a helyét valami csúszósnak, elevennek, néha nagyon izgatott leszek és túlpörgök, és mások gondolatai zsibonganak az egész testemben, mintha meg tudnám mondani, mit éreznek, könnyed képek, kristálytiszta képsorok, mintha pontosan tudnám, mi történik előtte és utána, mintha az agyam megtalálta volna a ritmust, hogy aztán megint eltűnjön. Csak a híg sár marad.
A francba. Megint csak én.
Az elme egy univerzum, fekete lyukakkal meg minden, mondja Steve. Őrület, de ez van.
Nem süppedne ilyen mélyre minden lépésnél, ha nem lenne a hátán ez a kövekkel teli hátizsák, és ez tény.
Fotó: Jelenkor Kiadó
