Rasszista és szexista? Az átírások több kérdést vetnek fel, mint amennyit meg akarnak oldani

Rasszista és szexista? Az átírások több kérdést vetnek fel, mint amennyit meg akarnak oldani

Ahogy külföldön, a Könyves Magazin Facebook-oldalán is felkavarták az indulatokat az arról szóló hírek, hogy részben megváltozott tartalommal kerülnek a boltokba egyes klasszikusok új kiadásai: azaz kihúzzák, átírják bennük a rasszista, szexista, antiszemita vagy ma már más módon bántónak számító kifejezéseket. A változtatásokkal kapcsolatban elsősorban Roald Dahl, Agatha Christie, Ian Fleming neve merült fel, viszont ez a gyakorlat számos kérdést felvet: hol van a szöveggondozás határa, és hol kezdődik a szövegrontás? Átdolgozhatjuk a világirodalmat az aktuális értékrendünk szerint? Mik ennek a jogi keretei? A számunkra már pejoratív szóhasználat azt jelenti, hogy egy korábbi kor szerzője pejoratívan is gondolkodott? Máshogy kell-e kezelnünk az ifjúsági irodalmat, mint a felnőtteknek szánt műveket? Magyar kiadókat és műfordítót is megkerestünk, hogy körüljárjuk a jelenséget.

Sándor Anna | 2023. április 14. |

Menstruáció – ez volt az ok, amiért Judy Blume 1970-es, Are ​You There God? It's Me, Margaret című regényét a megjelenése után kitiltották az iskolai könyvtárakból. A szerző gyerekeinek iskolaigazgatója például azért nem engedte az intézménybe a könyvet, mert szerinte a lányoknak nem kellene a havi vérzésükről olvasniuk – akkor sem, ha sokaknak már “megjött”. Egy évszázaddal korábban hasonlóan járt Az utolsó mohikán magyar kiadása, amikor Vachott Sándorné kiszerkesztette az ifjúság számára átdolgozott fordításából azokat a részleteket, amiket nem talált helyénvalónak a korabeli nők viselkedésével szemben támasztott elvárások szerint. A két példában az a közös, hogy mindkét könyv tartalmát az aktuális normákra és értékrendre hivatkozva tették részleteiben vagy egészében elérhetetlenné.

Míg ezekre a példákra esetleg legyintünk, hogy már meghaladtuk őket, a mostani viták pont arra mutatnak rá, hogy az irodalmi alkotások érinthetetlensége vagy elérhetősége sokak számára mégsem alapvetés: 

úgy tűnik, csupán a megfelelő értékrendbeli/politikai érveket kell felsorakoztatni hozzá.

Például egészen biztosan találunk nem egy olyan olvasót, aki felháborítónak találja, hogy hozzányúlnak Roald Dahl gyerekkönyveihez, de helyesli a Meseország mindenkié száműzését a könyvtárakból. És fordítva. Vagy esetleg nem a szerzői szabadság vagy a történelmi hitelesség érdekében érvel a James Bond-regények rasszista vagy szexista kifejezéseinek átszerkesztése ellen, hanem mert őt nem zavarják, hiszen tükrözik a gondolkodását.

Ha viszont hátralépünk a világnézeti állásfoglalásokkal terhelt vitáktól, ott vannak azok a szakmai és jogi szempontok a könyvkiadásban, a szerkesztésben, illetve a műfordításban, amik jelen pillanatban objektívebb fogódzkodókat adhatnak.

Hogyan taníthat Huckleberry Finn a “távolságtartó olvasásra”?

A napjainkban is nagyon népszerű, de bizonyos szempontból már elavultnak vélt szóhasználatú és/vagy tartalmú művekkel kapcsolatos hírek az elmúlt években többször is az újságok címlapjára kerültek, elég Dr. Seuss könyveire vagy A fiatal főnök Winnetou című tavalyi filmhez készült kötetekre gondolni. Tíz éve viszont a mostanihoz hasonló felzúdulást keltett, amikor a Huckleberry Finn kalandjaiban a ma súlyosan rasszistának minősülő és a regényben 219-szer szereplő “nigger” kifejezést cserélte “rabszolgára” az angolirodalom professzor és szerkesztő Alan Gribben a NewSouth Books 2012-es kiadása számára. Ennek fülszövegében a kiadó radikálisnak nevezte a változtatást, amivel megszabadultak az “uszítóan becsmérlő” kifejezésektől – a nigger mellett “Injun Joe” neve is “Indian Joe”-ként szerepel benne.

-

Huck és Jim a 2012-es, német feldolgozásban

Mark Twain műve már az 1885-ös amerikai kiadásakor sok kritikát kapott a szleng és a durva nyelvezet miatt, ám a niggerrel az akkori olvasóknak még nem volt problémájuk. Majdnem 130 évvel később aztán már azzal is érveltek a módosítás kritikusai, hogy

a regény nyelvezete tükrözi a kort, valamint a gazdasági, társadalmi és nyelvi valóságot, amiben született, így a változtatással nemcsak a szöveget hamisítják meg, hanem a múltat is.

Közben a változtatás támogatói szerint az eredeti szöveggel elég felnőttként vagy a felsőoktatásban találkozni, az “N-betűs szó” (és az “Injun”) nélkül viszont már középiskolában is lehet tananyagként dolgozni vele. A Transindexnek nyilatkozó Selyem Zsuzsa szerint viszont ezzel éppen annak a “távolságtartó olvasásnak” az elsajátítását akadályozzák meg, amivel értelmezni tudunk egy szöveget.

Itt érdemes megállni egy pillanatra, hiszen már a Huckleberry Finn kalandjai körüli viták kirajzolták azt a tényezőt, ami ugyan önmagában nem igazolja a változtatásokat, ezzel együtt viszont érdemes észben tartani: ezeket a módosításokat most olyan országokban kezdeményezik, amikben a mai napig meghatározó a rabszolgatartó, gyarmatosító múlt és ezek következményei a jelenkori társadalmakra. Függetlenül a jelenség irodalmi, szöveggondozási vetületétől és a gyakran kordivatként hivatkozott érzékenyítési szándéktól, 

az átírás része annak a nagyobb ívű folyamatnak is, amiben ezek a társadalmak megpróbálnak kezdeni valamit ezzel az örökséggel

– az, hogy ez a módszer szolgálja-e a valódi szembenézést és feldolgozást, már más kérdés.

Mikszáth tótjai nem jelentik feltétlenül azt, hogy lenézte a szlovákokat

Hogy egy irodalmi művön rajta hagyja a nyomát a kor, amiben született, látszólag evidencia, a gyakorlat viszont most azt is mutatja, hogy mégsem olyan egyértelmű ennek a reflektált olvasása. Nemcsak arról van szó, hogy egy szerző a korszellemnek megfelelően, esetleg annak ellenében, hogyan gondolkodott és ez hogyan tükröződik a műveiben, hanem arról is, hogy gyakran az is változik az idővel, milyen előjellel használunk egy kifejezést. Nádasdy Ádám például megkeresésünkre a következő példát hozta: “A mai szlovákok nem szeretik, ha »tótnak« nevezik őket, én se mondanám rájuk. De Mikszáth gond nélkül használta – én nem hiszem, hogy ebből a szóhasználatból következne, hogy ő lenézte vagy megvetette vagy sértegetni akarta a szlovákokat.”

-

Nádasdy Ádám

Arról nem is beszélve, hogy a szóhasználat a karakterrajz része is (lehet). Nádasdy Ádám elutasítja a klasszikus szövegek utólagos átszerkesztését. Arra a kérdésre pedig, hogy műfordítóként találkozott-e azzal, amikor a szerző esetleges antiszemita vagy rasszista elfogultságai megjelentek a szövegben, Shakespeare-től mutatott példát: “nem tudom, a szerző volt-e elfogult, vagy tükrözni akarta a szereplő gondolkodását. Ezeket megőriztem (illetve ekvivalenst adtam) a fordításaimban,

hiszen a helyzetek erejét, drámaiságát éppen ez adja.

Ezért fordítottam az etiópot »négernek«, a tatárt »füstösképűnek« (azaz cigány). Shakespeare Szentivánéji álomjában Lysander becsmérli megunt szerelmét, Hermiát. Idézek fordításomból:

        Lysander
Hagyjál, te néger! Szállj le, te macska, te bogáncs! Eredj, mert lerázlak magamról, mint a kígyót.
        Hermia
Ilyen goromba lettél? Hát mi történt, drágám?
        Lysander
Drágád?! Neked, te füstösképű? Félre, te undok gyógyszer, állott szörp!

(Néger: az eredetiben »etióp«. – Füstösképű: az eredetiben »sötétbőrű tatár«.) A velencei kalmárban a zsidót és általában a zsidóságot illetik becsmérlő szavakkal. Ezen sem enyhítettem. Ha ezt mondják, ezt mondják.”

Hová tűnt a tíz kicsi néger?

Agatha Christie 1920 és 1976 között született teljes Miss Marple-sorozatán és egyes Poirot-regényein 2020 óta végeztek el a HarperCollins-féle kiadásokban változtatásokat: a Telegraph olyan leírásokban talált ilyeneket, amikor egy szereplő fekete, zsidó vagy roma származású volt, törölték a néger/nigger szót, a bennszülöttet pedig helyire cserélték. A Halál a Nílusonban átírták, amikor az egyik szereplő azt mondja, “visszajöttek és bámultak, és bámultak, és a szemük egyszerűen undorító volt, ahogy az orruk is, és nem hiszem, hogy szeretem a gyerekeket”, arra, hogy “visszajöttek és bámultak, és bámultak. Nem hiszem, hogy szeretem a gyerekeket.” Ezek mellett kiszerkesztették azt is, amikor Miss Marple az 1964-es Rejtély ​az Antillákon című könyvben a hotel egyik alkalmazottjáról úgy gondolja, “milyen szép fehér fogai” vannak.

Nem ez volt viszont az első alkalom, hogy egy Agatha Christie-könyvhöz hozzányúltak. Az 1939-es Ten Little Niggers egy évvel később az Egyesült Államokban már And Then There Were None címmel jelenhetett csak meg, mivel

az amerikai kiadó már akkor is elképzelhetetlennek tartotta, hogy a címben szerepeljen a “nigger” szó.

Az új cím egyébként annak a versikének az utolsó öt szava, amiből Christie az eredetit vette – a szerző pedig beleegyezett a változtatásba. 

Itthon a Tíz kicsi néger 2020-ban Mert többen nincsenek címmel jelent meg, miután erre a jogtulajdonos, Christie leszármazottja felkérte a kiadókat. M. Nagy Miklós, a Helikon Kiadó vezetője akkor egy cikkben kifejtette a változtatás hátterét, és most összefoglalta nekünk, mi történt: amikor a jogtulajdonos először kérte a magyar kiadót a változtatásra, még azt válaszolták, hogy “nem szeretnénk megváltoztatni sem a címet, sem a versikét, mert a magyar olvasók így szokták meg, és nálunk a »néger« szónak (melyet az eredeti címben használtunk) nincs negatív felhangja. Aztán amikor néhány évvel később újabb levél érkezett, melyben a könyv minden kiadóját határozottan megkérték a változtatásra, nemigen tehettünk mást: eleget tettünk a brit módon udvarias kérésként megfogalmazott utasításnak. A szerződésünk szerint a jogtulajdonos által rendelkezésünkre bocsátott szöveg hiteles magyar fordítását kellett és kell kiadnunk.”

-

Szorokin és M. Nagy Miklós, a háttérben Péterfy Bori a PesTexten

Általában az eredeti szöveg megváltoztatásával kapcsolatban M. Nagy úgy véli,

“Amennyiben a jogörökös döntéséről van szó, akkor kénytelen vagyok bizonyos szempontból elfogadni (bár akkor se helyeslem);

ha a kiadó döntéséről olyan klasszikus mű tekintetében, amely már »közkinccsé« vált, akkor a döntés számomra elfogadhatatlan, és semmiképpen sem követném egy magyar kiadás esetében.” Azt ugyanakkor szintén elmondta, hogy “néhány jelző megváltoztatása egy-egy regényben, egy-egy szerző esetén, mert a jogtulajdonos (vagy a kiadó) túlságosan meg akar felelni a politikai korrektség kívánalmainak – nos, ez még olyan dolog, amivel együtt lehet élni, amitől még nem válik a nyugati társadalom totalitáriussá… S közben tudjuk, hogy a világ másféle gondokkal küzdő országaiban bizonyos művek egyáltalán nem jelenhetnek meg. Az azért nézetem szerint sokkal komolyabb probléma.”

Átszerkeszthetők visszamenőleg a világirodalom nagyjai?

A viták során cikkekben és kommentekben is visszatérő kérdés egy problémás jogi helyzetre mutat rá. A szerző halála után országonként eltérő ideig (Magyarországon 70 évig) a jogörökös kezeli az irodalmi hagyatékot, így az esetleges változtatásokról is dönthet. A védelmi idő lejártát követően a művek közkinccsé válnak, azaz például már nem kell fizetni, ha valaki adaptálni akarja őket. A szerzőség elidegeníthetetlen (tehát nem mondhatjuk, hogy mi írtuk például A párizsi Notre-Dame-ot), és a Berni Uniós Egyezmény alapján a szerző tiltakozhat "a mű mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása, illetve csorbítása ellen". Halott szerző esetén, a védelmi idő lejártával viszont kérdés, hogy ki léphet fel a szerző képviseletében, ha az adott ország erről jogilag nem gondoskodik, tehát nem jelöl ki erre egy intézményt/személyt. Ilyenkor nem is lehet feltétlenül elejét venni, hogy egy-egy kiadásnál módosítsanak a szövegen. Ha ezt a kiadás sehol nem jelzi, az az adott ország törvényi keretein belül még minősülhet megtévesztésnek. Viszont ettől függetlenül a bevett kiadói gyakorlat az, hogy a változtatás, rövidítés, átdolgozás stb. tényét egyértelműen fel szokták tüntetni a könyvekben az impresszum- vagy a szennycímlapon. Ha valaki ettől eltérne, és kiderülne, hogy titokban módosított, biztosan nagy szakmai szégyennel és botránnyal számolhatna.

Roald Dahl és a gonosz parókás nők esete

Már a Huckleberry Finn körüli viták megmutatták, hogy ifjúsági könyvek esetében az átszerkesztés kérdése hogyan válik a gyereknevelési dilemmák miatt még eggyel bonyolultabbá. Roald Dahl könyveinek az előző példáknál jóval átfogóbb átszerkesztése kapcsán például az is felmerült, hogy ha egy nagyon népszerű ifjúsági szerzőnek a szóhasználatát vagy a könyvben lecsapódni látszó gondolkodását sokan már károsnak tartják, miért ragaszkodnak hozzá? A szöveg meghamisítása helyett nem érdemesebb más, kortárs szerző könyveit választani? Vagy elvégezni azt a munkát, amikor a gyerekkel elbeszélgetünk a világ visszásságairól?

Roald Dahl családja bocsánatot kért az író antiszemitizmusa miatt
Roald Dahl családja bocsánatot kért az író antiszemitizmusa miatt
Tovább olvasok

Dahl esete azért is összetett, mert őt az Izrael-ellenes kijelentései miatt már életében sok kritika érte, ahogy a szövegeiben is számos antiszemitaként, illetve rasszistaként azonosított szót, leírást és tartalmat találtak. A Guardian például kiemelte a Boszorkányokban a címszereplők ábrázolását: míg a Puffin Books új kiadásaiban módosították a nagyorrú és parókás (mint az ortodox zsidó nők) antagonisták néhány említését,

a cselekmény középpontjában mégis olyan gonosz, parókás, kopasz nők állnak, akik a saját pénzükkel operálnak és titokban irányítják a világot.

Emellett Dahl a főboszorkánynak jiddis akcentust adott, ami kapcsán a cikk szerzője megjegyzi, hogy ahhoz, hogy a cselekményből teljesen kiirtsák az antiszemita árnyalatokat, a teljes könyvet át kellene írni, nem csak bizonyos kifejezéseket. 

A brit Puffin Books a jogtulajdonos Roald Dahl Story Companyval közösen végezte el a változtatásokat 2020 óta, ám még azelőtt, hogy a Netflix felvásárolta Dahl életművét. A változtatások érintik a szereplők súlyának, mentális állapotának, nemi és rasszbéli hovatartozásának leírásait, a Matildából kikerült Rudyard Kipling, helyette betették Jane Austent. A módosítások mennyiségéhez képest pedig az átszerkesztés tényét kissé homályosan jelezték a könyv impresszum oldalán: 

“Ezt a könyvet sok éve írták, ezért rendszeresen felülvizsgáljuk a nyelvezetét, hogy ma is mindenki élvezhesse.”

A Telegraph egyébként közzétette a Dahl-átszerkesztések listáját, ezt itt találod.

Az átszerkesztés világszerte nagy felhördülést keltett, Salman Rushdie abszurdnak nevezte, Dahl amerikai kiadója azt nyilatkozta, hogy nem terveznek hasonló módosításokat az Egyesült Államokban, a 7500 tagot számláló írószervezet, a PEN America pedig a szólásszabadság védelmében kifejtette, hogy ha a kiadók elindulnak az efféle javítások irányába, ahelyett, hogy megengednék az olvasóknak, hogy úgy fogadják be és úgy reagáljanak a könyvre, ahogy az meg van írva, akkor azt kockáztatják, hogy eltorzítják a nagy írók műveit, és elhomályosítják azt a lencsét, amit az irodalom jelent a társadalomnak. Minderre válaszul a Puffin sietett bejelenteni, hogy kiadja a Roald Dahl Classic Collectiont, azaz az író klasszikus gyűjteményét, amelyben változatlan szöveggel jelennek majd meg Dahl szövegei. A két típusú könyv – azaz a régebbi variáció és a módosított – így egyszerre lesz forgalomban. 

-

Pap Zoltán

Magyarországon Dahl könyvei a Kolibrinél jelennek meg, a kiadó vezetője, Pap Zoltán ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta nekünk: “Az új szövegváltozatot a jogtulajdonos nem minősítette át az »eredeti Dahl-szöveggé«, így a Kolibri Kiadónak nincs dolga a Puffin által megjelentetett változattal.” Pap Zoltán szerint

“fontos, hogy az ifjú olvasók tudjanak kérdéseket feltenni az olvasottakkal kapcsolatban,

hiszen, én is azt gondolom, amit Vekerdy Tamás egyszer a dicséret kapcsán megfogalmazott, hogy »a gyerek nem hülye«, megérzi, ha valami nem őszinte, ne akarjuk rájuk erőltetni a felnőttek esetleges »múló szeszélyei«-t.” Hasonlóan gondolkodik erről Nádasdy Ádám is, aki szerint “a gyerekeket nem szabad megkímélni az élet sötét, kínos, esetleg ijesztő oldalától. Ennek megélését, kezelését, éppen a meséken, gyerekirodalmon át tanulja meg a gyerek. Gondoljon a megrendítően emberi és egyben tanulságos Maus képregényre, mely az üldözött zsidókat egereknek ábrázolja.”

Átszerkesztik a régi magyar könyveket Magyarországon?

Az angolszász országokban most felerősödni látszó gyakorlat miatt persze felvetődik a kérdés, hogy vajon a régi magyar szerzők műveiben történhet-e ilyen változtatás. Dóka Péter, a Móra Kiadó főszerkesztője kérdésünkre elmondta, hogy évtizedek óta nem adnak ki olyan ifjúság számára átdolgozott könyveket, mint amilyenekkel a magyar olvasók a szocializmusban találkozhattak (például Karl May vagy Cooper könyveinek esetében).

Magyar szerzők szövegeinél legfeljebb a helyesírást aktualizálták, a fordításoknál javítottak kisebb hibákat.

“Egyetlen minket érintő esetről tudok. Astrid Lindgren Harisnyás Pippi-könyveinek eredeti változatából az örökösök kivették a »néger« kifejezést, Pippi apja tehát ma már Svédországban nem a négerek, hanem a Déltengerek uralkodója. A jogörökös – tudtommal – nem kötelezett minket a változtatásra, panaszlevelet sem kaptunk, de ha aktuális lesz nálunk valamelyik kötet utánnyomása, alaposan megvitatjuk majd, mit tegyünk: változtassunk-e, esetleg lábjegyzettel lássunk el bizonyos szöveghelyeket, írjunk-e utószót stb.”

-

Dóka Péter (fotó: Iliás-Nagy Katalin)

Kiemelte ugyanakkor, hogy a híradásokban szereplő változtatások az aktuális társadalmi jelenségek és az azokról szóló viták következményei.

“Magyarországon az ilyen jellegű viták hiányoznak, legfeljebb spontán gyűlölethullám árad valakire, aki a szokásostól eltérően gondolkodik a klasszikusokról.

A Móra Kiadó nem tervezi átszerkeszteni a portfóliójába tartozó klasszikus magyar könyveket, ahhoz, hogy ilyesmin egyáltalán elgondolkodjunk, létre kellene jönnie a témát érintő színvonalas társadalmi diskurzusoknak.”

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Agatha Christie regényeit is átdolgozzák a potenciálisan sértő megjegyzések miatt

Poirot és Miss Marple rejtélyeinek egyes részeit átszerkesztették a legutóbbi HarperCollins-kiadásokban, írja a Guardian.

...
Hírek

Amerikában nem tervezik a Roald Dahl-szövegek megváltoztatását

Világszerte elég nagy felhördülést keltett, amikor pár napja híre ment, hogy a brit Puffin Books átír bizonyos kifejezéseket Roald Dahl klasszikusaiban. Most megszólaltak az amerikai, a francia és a holland kiadók is.

...
Hírek

A James Bond-regények újrakiadásából törlik a rasszista kifejezéseket

A "cenzúra" a James Bond-regényeket is utolérte: több változtatás is lesz az újrakiadásban, elsősorban a feketékkel kapcsolatos kifejezésekben. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Hírek
...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

...
Beleolvasó

Szöllősi Mátyás szerint Roderik Six világa lágy, nedves, szürke purgatórium

...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

...
Gyerekirodalom

Hétlábú paripák és jó boszorkányok bújnak elő Zalka Csenge Virág mesekönyvéből

...
Hírek

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

...
Hírek

Meghalt Szirtes András

...
Hírek

Egy vesszőhiba miatt ugorhat a Líra 12 milliós büntetése

...
Hírek

Murakami idén is az irodalmi Nobel legnagyobb esélyese a fogadóirodáknál

...
Gyerekirodalom

Mesés böngészők, varázslatos népmesék, kalandos történetek - Tíz gyerekkönyv a Könyvfesztivál kínálatából

Polc

Nem a nagy háború, hanem a barátod halála avat felnőtté

...

Az árulást a legnehezebben saját magának bocsátja meg az ember

...

Ménes Attila regényében egy ír úr meséli el a romlásnak indult magyarság történetét

...

McCarthy sötét világában a szerelem és a zsenialitás sem képes világot gyújtani

...
A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

Miért vesz valaki templomot magának? Segít-e az alkotói válságban a zenélés? Hogyan reagálnának az emberek, ha tényleg megjelenne az igazi mesterséges intelligencia? John Scalzival, a Könyvdesztivál díszvendégével beszélgettünk. Interjú.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Mi köze lehet a hüvelykujjunknak a sci-fihez és a fiatal generációhoz, milyen a rém kellemetlen laudáció, és mit jelent spekulatív irodalmi nagykövetnek lenni? A Könyvfesztivál megnyitóján jártunk.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

Természetesen olvasok
...
Zöld

Medvelepke vagy ablakosmoly? Szavazz a 2024-es év lepkéjéről!

...
Zöld

Az AI már élhetőbb várost tervez, mint az emberek

...
Zöld

Milyen szülő a bántalmazó férfi? Könyv anyáknak, hogy segíthessenek a gyerekeiknek és maguknak

...
Zöld

Boldogok a sajtkészítők! - A legrégebbi brit sajtos könyvet publikálták online

...
Zöld

Igaz történet a falkavezérről, amit a kedvessége is hozzásegített a diadalhoz

...
Zöld

Radioaktív sok európai vaddisznó a korábbi atomrobbantások miatt

...
Zöld

Vlad Dracul véres könnyeket sírhatott egy új kutatás szerint

...
Zöld

Rejtélyek a magasban: az állatvilág jóléte a trópusi lombkoronák egészségétől is függ

...
Zöld

Először végeztek valódi vérrel kutatást a menstruációs termékekről, az eredmény is meglepő