A középkori díszletek között játszódó thriller (itt beleovashatsz) egyik főszereplője, a toledói Martín Ayala jezsuita atya 1579-ben azt a megbízatást kapja, hogy térjen vissza Japánba, és derítsen fel egy keresztény papokat érintő kegyetlen és rituális gyilkosságsorozatot. Azért esik rá az egyház választása, mert korábban 20 évet töltött a szigetországban, megismerte a helyi szokásokat, írott és íratlan törvényeket, megtanulta a nyelvet.
Egy fiatal helyi lánnyal való tisztázatlan kapcsolata miatt kellett visszatérnie Spanyolországba.
A nyomozás során kiderül, hogy nemcsak a japán kereszténység megmaradása a tét, hanem egyenesen az ország jövője forog kockán. Ayalának a saját múltjával is szembe kell néznie, mielőtt meghoz egy végleges döntést.
A hadakozó fejedelemségek kora igazi aranybánya az íróknak
David B. Gil itthon egyelőre kevésbé ismert spanyol író. Több évig volt újságíró és szerkesztő, és a DC Comics-nak is dolgozott. Első kiemelkedő sikere a 2014-es El guerrero a la sombra del cerezo (kb. A harcos a cseresznyefa árnyékában) című könyve volt. A kötet magánkiadásban jelent meg és így is nagy példányszámban kelt el. Azóta több bestseller fűződik a nevéhez, az első magyarul megjelent könyve, a Nyolcmillió isten eredeti nyelven 2019-ben készült el.
„Mindig is vonzódtam a japán kultúrához, irodalomhoz és történelemhez, bár soha nem gondoltam volna, hogy első regényemet a feudális Japánról fogom írni” – mondta korábban egy interjúban. Arról is beszélt egyik korábbi regényével kapcsolatban – de a Nyolcmillió istenre is igaz –, hogy a könyvben szereplő korszak kiváló keret egy történethez.
Gil vállaltan keveri a történelmet és a fikciót a kötetben. A könyv végén röviden felvázolja, mi az, ami valóban megtörtént, és képbe is hozza az olvasót a regény történelmi hátterével kapcsolatban.
A jezsuiták a XV. század második felétől a XVI. század végéig tartó „hadakozó fejedelemségek korának” (szengoku dzsidai) közepén érkeztek Japánba. Egy olyan korban, amikor a szigetországban megszűnt a központi hatalom, Japán több száz, egymással szemben álló uradalomból állt, és mindegyiket egy-egy saját hadsereggel és érdekekkel rendelkező szamuráj hadúr kormányozta, akik háborúztak egymással. A szerző azért választotta ezt a kort, mert – ahogy egy interjúban mondta – minden megvan benne: epikus csaták, vándorló harcosok, társadalmi és vallási zavargások. „Olyan gazdag korszak, hogy meglepő, hogy több nyugati szerző nem használta fel”.
Pap, szamuráj, a csempész, kém
Ayala, aki inkább tudós, mint rátermett akcióhős, a nyomozáshoz egy testőrt is kap, Kudó Kendzsiró, egy vidéki szamuráj fiának személyében. Kezdetét veszi egy veszélyes utazás a háború dúlta országban. Kikötőkben, bordélyokban, apró falvakban és harcos szerzetesek között keresik a gyilkosokat és az indítékot. Szinte senkiben nem bízhatnak meg,
a sikátorokban, kunyhók mélyén, a paravánok mögött, de még a hadurak lakosztályaiban is bérgyilkosok, kémek lapulnak, akik különféle módokon teszik el láb alól az ellenséget.
A regényben több cselekményszál fut párhuzamosan. Ayala és a fiatal szamuráj mellett a ravasz és kegyetlen csempésznő, illetve egy egykori sinobi, vagyis bérgyilkos és kém történetét is megismerjük, akinek rettenthetetlen jellemét mintha Chuck Norrisból és egy buddhista szerzetesből gyúrták volna össze. Ezek a szálak fokozatosan közelednek egymáshoz, míg végül összefonódnak, és együtt haladnak a végkifejlet felé.
A sok név miatt néha nehéz átlátni, ki kivel van, milyen a társadalmi helyzete, és mik a szándékai. A szerző a könyv elején egy szótárban gyűjtötte össze az összes japán szót és a könyvben szereplő valós és kitalált személyeket. Ez elsőre ijesztő lehet, de nagyon hasznos húzás volt.
Nem csak harcművészet
A regény műfaja történelmi thriller, és a hangsúly a cselekményen és a nyomozáson van, de sokkal összetettebb témákat is érint a harcművészetek és a különféle halálnemek bemutatásánál. Utóbbiból rengeteg van, hullanak a levágott fejek és különféle testrészek, villámgyorsan megtörténnek a szeppukuk (rituális öngyilkosságok). Számomra ennél sokkal izgalmasabb volt a különböző kultúrák és világnézetek találkozása, és az, hogy néhány hittérítő valóban képes meglátni és tisztelni a japánok hitrendszerét is. Ayala így érvel feljebbvalójának, amikor másodszor is megérkezik a szigetországba:
„Egyébként is attól tartok, néhány inkvizítor módszerei nem sokat érnének itt, ugyanis nem rendelkeznek semmilyen befolyással. Nem vezethetnek vallást és nem szabhatnak ki senkire máglyahalált.
Ne feledjük, hogy ezen a földön vendégek vagyunk, nem hódítók!”
Ayala és a nem különösen képzett, de bölcs szamuráj világa nem is eshetne távolabb: egy jó és a rossz kettősségében élő, nyugatról érkezett idős szerzetes és a hűséget mindennél előbbre helyező, fiatal harcos lassan csiszolódnak össze. Folyamatosan keresik azokat a pontokat, ahol az értékrendjük találkozhat, de egyik sem akarja mindenáron meggyőzni a másikat arról, hogy mi a helyes út.
Kevés mozgástér, összetett döntések
A kötet ugyanakkor nem boncolgatja sokat a szereplők lelkivilágát, de nem is ragad le a feketén-fehéren ábrázolt karaktereknél. Egy feudális világban, ahol a szamurájok törvényei és a hagyományos társadalmi szerepek szinte alig hagynak mozgásteret az egyén számára,
a szereplőknek súlyos döntéseket kell meghozniuk, hogy életben maradjanak, vagy ne érje el a bosszú a családtagjaikat.
Igarashi, az áruló kém lemond a saját gyerekéről, az egyik pap úgy dönt, hogy a nyugati világ számára „meghal”, az általa létrehozott japán keresztény közösség tagjainak harcolniuk kell, hogy megvédjék magukat az anarchikus viszonyok között.
„Ha egy író olyan történetet akar mesélni, amely tükrözi a kor szellemét, akkor elengedhetetlen, hogy mindent bemutasson, és ne csak az uralkodó osztályra koncentráljon” – mondta a szerző. Úgy véli, fontos ábrázolni, hogy
a regényektől és filmektől eltérően az akkori Japán nem csak szamurájokból és urakból állt
– ők valójában csak a társadalom egy kis részét képviselték.
Gil arra is hangsúlyt fektet, hogy bemutassa, a nők nem csak a férjüket engedelmesen váró feleségek lehettek. A regényben kémek, harcművészek, méregkeverők, igazi hatalommal bíró bordélyházvezető nők is szerepelnek. Egyikük, akit rabszolgának adtak el, és akit tulajdonosa megsebesített az arcán, ezt mondja:
„Felháborít a sebhelyem, mert látod az arcomon, de sokkal súlyosabbak azok a sérüléseim, amik nem látszanak a testemen.
Ha egy nap majd ezek a láthatatlan sebek is haragra gerjesztenek, akkor megtanultál valamit arról a világról, amiben nekünk, nőknek, élnünk kell.”
A Nyolcmillió isten egy olyan történet, ami a harcművész filmekből ismerős klisék nélkül igyekszik bemutatni egy zavaros történelmi időszakot. Nem kapunk minden kérdésre választ a végkifejlettel kapcsolatban, de nem marad hiányérzetünk a végén.
