10 éve ezen a napon, 2016. július 14-én halt meg Esterházy Péter, a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb írója, a magyar posztmodern megkerülhetetlen alakja, akinek többek között olyan műveket köszönhetünk, mint A szív segédigéi, a Harmonia Caelestis, a Termelési-regény és a Hasnyálmirigynapló.
Esterházy hiányáról egyszerre természetes és nehéz beszélni, hiszen mindannyian érezzük, milyen pótolhatatlan űrt hagyott maga után az irodalomban, a közbeszédben vagy akár a személyes életünkben. Ennek ellenére a kultúrpolitika egyelőre semmi látványosat nem kezdett az író életművével, a hagyaték jelenleg Berlinben található, a feldolgozás részlegesen és kisebb folyamatokon, magánkezdeményezéseken keresztül indult el. Így talán minden korábbinál nagyobb az olvasó feladata, mert (mint ahogy mindig is) a szavakban, a kötetekben él Esterházy, így muszáj olvasnunk, értelmeznünk, beszélnünk róla. Mert nélküle elképzelhetetlen.
Bár Esterházy már egy évtizede nincs köztünk, az író nevével mégis itt-ott rendszeresen találkozni lehet: legyen szó interjúkötetekről, egykori otthonának alkotóházzá alakításáról vagy egy ígéretes irodalmi díjról, pályatársai és tisztelői sokat tesznek azért, hogy EP-re örökké emlékezzünk. Összefoglaljuk, mi minden történt tíz év alatt az író emlékezete körül.
Új könyvek és egy színdarab
Esterházy Péter utolsó könyve, a Hasnyálmirigynapló 2016-ban jelent meg, amelyben halálos betegségével néz szembe. Halála után posztumusz könyve bár nem jelent meg, több interjúkötet és róla szóló kiadvány annál inkább.
A szerző kiadója, a Magvető 2025-ben a Vanni van című kötetbe Esterházy legfontosabb interjúit gyűjtötte össze (beszámoló a margós könyvbemutatóról itt), majd idén megjelent a Minden művészet, ami az író fociról, gasztronómiáról, gyereknevelésről, közügyekről vagy irodalomról szóló beszélgetéseit tartalmazza. Mindkét könyvet Pál Sándor Attila állította össze.
Németh Gábor író 2024-ben egy különleges kiadvánnyal tisztelgett Esterházy előtt: a Csak egy szó – emlék-mű Németh EP-ről szóló írásaiból válogat. A Fehérvári Irodalmi Napok Írók a nyomdában sorozata részeként jelent meg, összesen száz példányszámot nyomtattak belőle.
„Ez az ország, tehát „az olvasó országa” Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is.” Németh Gábor esszéje Esterházy Péterről.
Tovább olvasokAz újrakiadások is elindultak az elmúlt években, például az Egy nő nemrég a Magvető Alapdarab-sorozatában jelent meg, valamint a színházban is találkozhattunk EP világával. Az író 33 változat Haydn-koponyára című darabja újragondolt formában tért vissza 2025-ben: az előadás az Esterházy-féle posztmodern szövegvilágot vegyíti a chatbotok és a mesterséges intelligencia különböző nyelvi modelljeivel. Az eredetileg 2009-ben színpadra állított darab Joseph Haydn halála és temetése körül forog, viszont az új darabban már nemcsak a zeneszerző elveszett feje a tét, hanem Esterházy is megjelenik egy robot formájában.
A Könyves Esterházy-különszáma
A Könyves Magazin EP halálának 5. évfordulóján, 2021-ben készített egy különszámot, hogy minél láthatóbbá tegye az író hagyatékát, és új kapukat nyisson az Esterházy-szövegek értelmezéséhez.
A kiadványból többek között részletesen megismerhetjük az Esterházy-család nemesi múltját, a szerző testvére, Esterházy Márton mesélt a közös focis szenvedélyükről, íróportrét készített Németh Gábor, Cserna-Szabó András és Várszegi Asztrik, valamint Fehér Renátó az Így gondozd a magyarodat című írás politikai félreolvasásáról értekezett.
Most, öt év után úgy döntöttünk, hogy a különszám minden cikkét elérhetővé tesszük online.
A következő napokban sorra osztjuk majd meg veletek a szövegeket, hogy minden új és régi olvasó elmerülhessen az alkotó életművében, múltjában és jelenében.
Hagyaték Berlinben
Esterházy Péter olvasói óriási meglepetésben részesültek tavaly, amikor a berlini Collegium Hungaricum az író 75. születésnapi évfordulójának alkalmából nyilvánosságra hozott egy eddig publikálatlan televíziós interjút, ami még 2002-ben készült.
A felvételen számos izgalmas történet és téma felmerül, szó van benne például Kertész Imréről, Márai Sándorról és természetesen Berlinről.
Íme egy részlet az interjúból: „Később már nem féltem, mikor később voltam itt megint egyszer egy évig, 1996-ban, akkor már ettől nem féltem.
Igaz, hogy akkor hoztam magammal egy félig kész regényt, a Harmonia cælestist. Olyan erős volt annak a nyelvi tere, hogy mintegy az írószobámat is hoztam magammal, hoztam a magyar szavakat.
De 1980-ban nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magamat, és amúgy is úgy gondoltam, ettől az élmenyemtől függetlenül, hogy nekem a magyar nyelv közelében kell maradnom. Mert hogy nekem avval van dolgom, avval vagyok szerződésben.”
Esterházy hagyatéka jelenleg is a Berlini Akadémián van, a család az író halálakor ajánlotta fel a különböző kéziratokat és jegyzeteket az intézménynek. A hagyaték azért került Németországba, mert Esterházy szoros kapcsolatot ápolt a berlini művészi- és tudományos közösséggel – erről részletesen itt írtunk korábban. De nem ő az egyetlen magyar szerző, akinek külföldön található a hagyatéka: Kertész Imre, Nádas Péter és Krasznahorkai László is úgy döntött, hogy nem Magyarországon helyezi el a könyveiket, leveleiket, megjelent és kiadatlan kézirataikat (részletek itt).
Egy otthon, ahol mindig ott lesz Esterházy
Példamutató összefogás eredményeként sikerült megmenteni Esterházy Péter egykori, Emőd utcai otthonát, és újra feltölteni élettel. A házat az író halála után a család el akarta adni, de a helyi önkormányzat, Vámos Miklós, Dragomán György és Daniel Kehlmann közbelépésnek köszönhetően az épület ma közösségi térként és alkotóházként működik a Magyar Irodalom Barátainak Alkotóháza Alapítvány segítségével és az önkormányzat fenntartásával.
A ház hosszas felújítási munkálatokon esett át: mi is többször jártunk a helyszínen, tavaly júniusban betekintést kaphattunk a ház jövőjébe, majd idén január 22-én, a magyar kultúra napján ünnepélyes keretek között nyitották meg az alkotóház kapuit.
Februárban már az első lakó is beköltözött a házba a Szerbiában élő Danyi Zoltán személyében, illetve számos nyílt napot tartottak már az épületben. Az Építészfórum videóján is láthatjuk, hogyan őrizték meg Esterházy Péter alkotószobájának szellemiségét, illetve hogyan vált a ház az Esterházy-család történetének részévé.
„Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére”
Esterházy halálát követően több szakmai konferenciát is szerveztek, amelyek eredményeként elindult az életmű irodalomtörténeti- és elméleti hátterének feldolgozása. 2017-ben például külön konferenciát rendezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem „Nincs vége. Ez a befejezés” címmel, ami a megemlékezésen túl az életmű különböző szakaszainak tagolására, magyar és nemzetközi jelentőségének feltárására, illetve a történelmi múlt és a testtapasztalat témáinak bemutatására vállalkozott.
2018-ban párizsi INALCO (Idegen Nyelvek Főiskolája) és a Párizsi Magyar Intézet közös szervezésében valósult meg a Péter Esterházy, un con(m)te hongrois postmoderne című francia és angol nyelvű, nemzetközi konferencia a francia fővárosban. Itt elsősorban a szerző műveinek posztmodern sajáttosságairól volt szó, köztük a fordítás lehetőségeiről, illetve a nyelvek közötti eltérő kulturális és történelmi kontextusokról. Az ELTE 2024-ben külön a Termelési-regénynek is szánt egy konferenciát, ahol annak szellemi és életrajzi háttere került középpontba.
Az író emlékezetét tekintve az egyik legfontosabb esemény az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár létrehozása volt a család és az Evangélikus Országos Gyűjtemény együttműködésében. Mivel a kutatható dokumentumok és kéziratok jelentős része Berlinben található, jelenleg az egyetlen kapcsolódási pont az Esterházy-hagyatékhoz az Üllői út 24. szám alatt található könyvtár, amely a Magyarországi Evangélikus Egyház székházában kapott helyet. Itt amellett, hogy megtekinthetjük, milyen könyvek és kiadványok vezérelték, inspirálták Esterházyt az alkotásban, rengeteg olyan kötetet is találunk, amit magyar és külföldi kortársak neki ajánlottak, így a dedikálásokon keresztül az irodalmi kapcsolódások is felderíthetőek.
A közel 14 ezer kötetből álló Esterházy Péter és Gitta Könyvtár tervét még az író 70. születésnapján jelentette be az író családja.
A könyvtár 2022. január 22-én nyitotta meg kapuit, ekkor Kemény István, Fabiny Tamás, Prőhle Gergely és Fekete Péter beszélt az íróról, a könyvtár személyességéről, a könyvekben található különleges ajánlásokról, aláírásokról és természetesen az íróhoz köthető anekdotákról. A könyvtárról Esterházy Marcell, az író fia is mesélt egy interjúban, amelyben az apja olvasási szokásait és családi emlékeket is megosztott.
„Nem találunk szavakat” – többek közt ez az idézet is olvasható az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárban, amelyet tegnap délután, a magyar kultúra napja alkalmából avattak fel. A megnyitón Esterházy könyvei, szövegei, valamint a neki szóló dedikációk voltak a fókuszban, és persze maga a könyvtár, amely fontos találkozási pont lesz a jövőben.
Tovább olvasokEsterháty Péter tavaly töltötte volna be a 75. születésnapját – ennek alkalmából egy portrécikket készítettünk róla. Az évforduló ünneplésére az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár „Úgy kell rúgni, mesterkém” Esterházy Péter és mesterei címmel rendezett kiállítást, amelyen felszólatlt Visky András és Dragomán György, Hegedűs D. Géza felolvasott és Dés László zenélt.
Esterházy Péter emléke örök. Az író idén lenne 75 éves, így köszöntötte őt Visky András és Dragomán György.
Tovább olvasokA kiállításhoz egy kísérőkötet is készült A megtestesült szabadság - Esterházy Péter és mesterei címmel, amely részletes betekintést enged az író könyvtárába, és az azon keresztül kirajzolódó szellemi és szakmai hálóra, ami körülvette és inspirálta. A kiadványt a könyvtárban mutatták be idén májusban egy kerekasztal-beszélgetés keretében, ahol Érfalvy Lívia irodalomtörténész, Jánossy Lajos szerkesztő, kritikus és Németh Gábor író vettek részt. A bemutató videón visszanézhető:
Az irodalmi díj
Szintén 2025-ben, az író születésének 75. évfordulóján az Esterházy Magyarország Alapítvány bejelentette, hogy elindítja a tízezer euró pénzjutalommal járó Esterházy Irodalmi Díjat. Az elismerés célja, hogy felhívja a figyelmet és támogassa a kortárs irodalom fontos alkotásait, legyen szó akár pályakezdő vagy befutott szerzők műveiről. Az alapítvány célja a kortárs művészetek támogatása mellett azoknak a továbbadása, megfelelő beiktatása az oktatásba, így például minden rövidlistára került könyvhöz készül oktatási segédanyag (tavaly összesen 41 dokumentum készült), amiket aztán szabadon hozzáférhetővé tesznek az alapítvány weboldalán, hogy minél több iskola és tanár felhasználhassa őket.
Az első győztes Darvasi László lett, aki a Neandervölgyiek című regényfolyamáért érdemelte ki a kitüntetést (a kötetet 2024-ben mi a legjobb magyar könyvnek választottuk, sőt Mácsai Pál is ajánlotta olvasásra). Idén is lehet szurkolni, már megvan a rövidlista, amit egy nagyívű sajtótájékoztatón ismertettek.
Megvan a rövidlista.
Tovább olvasokAz idei nyertest várhatóan szeptember 17-én jelentik majd be, ezt követően pedig külön irodalomórák várhatóak az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon, ahol a rövidlistás köteteken keresztül ismerhetik meg a tanulók a kortárs irodalmat.
És a kihagyhatatlan foci
Közismert, hogy Esterházy életében milyen fontos szerepet játszott a futball: fiatalon a Csillaghegyi Munkás Torna Egylet játékosa volt testvérével, Esterházy Mártonnal együtt, később pedig a könyveiben is rendszeresen feltűnt a téma, például a 2006-os Utazás a tizenhatos mélyére című regényében.
A focit olyannyira elengedhetetlennek gondolta, hogy egy 2004-es interjúban így mesélt az írás, az élet és a sport kapcsolatáról:
Amióta az eszemet tudom, futballozom, az írás meg valahogy lett”.
És ma is tesznek azért, hogy ezt a különleges kapcsolatot ne feledjük: a Fiatal Írók Szövetsége 2018-ban, az író születésnapján rendezte meg az első Futball-EP baráti labdarúgó tornát. A sporttalálkozót azóta is rendszeresen megtartják, évente összegyűlnek fiatalok és az idősebbek, hogy közös játékkal és felolvasásokkal tisztelegjenek Esterházy emléke előtt.
Fotó: Collegium Hungaricum Berlin
