Várkonyi Gábor: „Családunk nevét az Esthajnalcsillagról nyerte”
Esterházyak – Család és történelem
„Családunk nevét az Esthajnalcsillagról nyerte. Kezdetben nem volt nevünk, az évezred első századaiban az oklevelekben és azok záradékaiban megnevezett hivatalnokok csak keresztneveiken és ritkábban nemzetségök nevein fordulnak elő, és ha nincs név, nincsen család. (A család az egymással leszármazás útján kapcsolatban álló, egy vérből származó, azonos történeti múlttal bíró és ennek folytán összetartozó személyek összessége. Az elődök tisztelete és emléküknek megbecsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a hazafiságnak is. Ezért amelyik család a múltját elhanyagolja és őseinek emlékét nem tiszteli, az a nemzet életfájának egyik gyökerét metszi el satöbbi.) Mert mitől család a család? (»Hogy ki kuzin, azt én mondom meg.«)”[1]
A magyar rendi országgyűlés 1625-ben az akkor negyvenkét éves Esterházy Miklóst (1583–1645) választotta nádorrá. Esterházy felért a csúcsra, gondolhatták a kortársak, akik már több mint egy évtizede figyelték rendkívül határozott és szerencsés előmenetelét mind a kormányzati, mind pedig a társadalmi ranglétrán. Az apa, Esterházy Ferenc (1533–1604) Pozsony vármegye alispánja volt, sok gyerekkel, szerény csallóközi birtokokkal, de egy igen jelentős támogatóval is rendelkezett, aki nem volt más, mint Pálffy Miklós (1552–1600), a tizenöt éves háború kiemelkedő hadvezére. Pálffy, ahogy egy generációval később az Esterházyak, maga építette fel karrierjét, szintén szerencsés családi kapcsolatok révén.[2] A 16. századi nagy történelmi próbatétel, az ország politikai egységének a felbomlása, az állandósuló végvári harcok közepette a magyar társadalomban jelentős őrségváltás is lezajlott. A középkori arisztokrácia átadta a helyét az új korszak új hőseinek. A Báthoryak, Bebekek, Perényiek helyét átvették a Nádasdyak, Pálffyak, Wesselényiek, Rákócziak. Valamennyien köznemesi szintről indulva értek el egyre magasabb kormányzati pozíciókat, nyertek báróságot, majd lettek grófok. A politikai karrier pedig hozzásegítette a családokat, hogy dinasztiát alapíthassanak, a megszerzett tekintélyt és vagyont tovább örökíthessék utódaik számára.
Ezek közül az új családok közül is kiemelkedik az Esterházy család.
Esterházy Miklós nemcsak a nádori hivatalt töltötte be húsz éven át, hanem hozzá kötődik az első tudatosan szervezett politikai csoportosulás megszületése, ők voltak az „esterházysták”.
Fiatal arisztokraták, köznemesek csoportja, akiket a nádor személye, tudatos nevelési elvei tartottak össze. Wesselényi Ferenc nádor még megválasztása előtt így tett hitet és emlékezett vissza Esterházy Miklósra: „… jó emlékezetű Esterhas Miklósnak én is igaz szolgája valék, s mivel eszében nem sokat kaphattam, noha az mi kevéske van, annak oktatásából lövődözök.”[3]
Esterházy Miklós karrierje a kora újkori „self-made man” tipikus példája. A sikeres politikus hasonlóan sikeres családalapító is volt. Két házassága, előbb Dersffy Orsolyával, majd Nyáry Krisztinával, jelentős birtokokat is jelentett. Dersffy Orsolya, Mágóchy Gáspár özvegye a Mágóchy-vagyon egy részét, köztük Munkács várát és uradalmát, Nyáry Krisztina, Thurzó Imre özvegye pedig nemcsak a fiúágon kihalt Nyáry család, hanem a hanyatló Thurzó család vagyonát is az Esterházyak számára mentette át. A grófi címet Fraknó várával kapta meg Esterházy Miklós és leszármazottai, kárpótlásul a Bethlen Gábor által elfoglalt Munkácsért. A Mágóchyak hajdani vára így az erdélyi fejedelmek látókörébe került, majd a Báthoryak vagyonára is szemét vető Rákóczi család ikonikus birtoka lett. Munkács elvesztése után a Borsod vármegyei Regéc és uradalma maradt Esterházy kezén, szintén a Mágóchy örökség részeként, de 1644-ben I. Rákóczi György megostromolta és elfoglalta a várat. Ekkor dőlt el véglegesen, hogy az Esterházy család Nyugat-Magyarországon fogja kiépíteni és növelni birtokait.
Tovább olvasnál? A cikk folytatását a Könyves Magazin Esterházy-különszámában találod, amit itt tudsz megrendelni!
Lábjegyzet:
[1] Esterházy Péter: Harmonia caelestis, Budapest, 2000
[2] Pálffy Géza: A Pálffy család felemelkedése a 16. században. In Pálfiovci v novoveku. Vzostup vyznamneho uhorského slachtického rodu (Anna Fundárková — Géza Pálffy ed.) Bratislava–Budapest, 2003, 17–36.
[3] Wesselényi Ferenc levele Révay Lászlónak, 1650. augusztus 14. In Történelmi Tár, 1880, 221.
(Kiemelt kép: Esterházy Miklós portréja, ismeretlen művész, 1645. Forrás: Wikipedia)
