Pénteken, a magyar kultúra napja alkalmából avatták fel az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárat. Az Esterházy család az író születésének 70. évfordulóján jelentette be, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyháznak ajándékozta az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárat, amely mintegy négyszáz folyóméternyi könyvből, megközelítőleg 12 ezer kötetből áll. A gyűjteményben található kincsekről Balogh Krisztától érdeklődtünk az Esterházy-lapszámban, a pénteki megnyitóról pedig ebben a cikkünkben tudósítottunk:
„Nem találunk szavakat” – többek közt ez az idézet is olvasható az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárban, amelyet tegnap délután, a magyar kultúra napja alkalmából avattak fel. A megnyitón Esterházy könyvei, szövegei és a neki szóló dedikációk voltak a fókuszban. Prőhle Gergely arról beszélt, milyen szellemi környezetbe érkeztek meg a könyvek, Fekete Péter a könyvtár személyességét, intimitását emelte ki, Kemény István a könyvekben található ravasz, vicces, botrányos ajánlásokról beszélt, Fabiny Tamás pedig személyes emlékeket, gondolatokat osztott meg, majd megáldotta a könyvtárat. Fotók: Valuska Gábor
A megnyitón személyes hangulatú beszédet mondott Kemény István is, aki megidézte Esterházytól a „káoszelméletek sejtelmes pillangóját”, és a saját életére vetítve elmondta, hogy az apja óvatos gyanakvásának köszönheti, hogy ott lehet a megnyitón.
(Fotó: Valuska Gábor)
Kemény elismerte, hogy nem emlékszik pontosan, látta-e valaha a könyveket eredeti “élőhelyükön”, Esterházyék lakásában, egyszer viszont bizonyosan elment az íróhoz egy ajánlás miatt, de akkor a kertkapuig jutott.
Eszébe jutott, hogy az lenne méltó megnyitása a könyvtárnak, ha dedikációkat olvasna fel - de nem a sok ezer meglevőből, hanem a szintén a könyvtárban található klasszikusoktól:
“Prousttól, Jókaitól, Swedenborgtól, Szophoklésztől, Thackeraytől, Ezra Poundtól, Victor Hugótól, Kafkától, Orwelltől, vagy - és legfőképpen - Goethétől.
Méltó lenne, ha megírnék egy csomó ilyen dedikációt, és azokat olvasnám most itt fel: Gittának és Péternek szeretettel, öreg barátjuk: Johann Wolfgang.”
