Idén hatodik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard – Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. A kiírásra 56 pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat. A nyertesek nevét szeptemberben ünnepélyes keretek között jelentik majd be. Addig is, a Könyves Magazinon bemutatjuk a top 10-et – most Ferencz Mónika mesél alkotásról, közösségről és az éjszaka hatásáról.
Ferencz Mónika Az Éjszaka feljegyzései című kötetterve azt az állapotot jeleníti meg, amibe lefekvéskor kerülünk, amikor elcsendesedik körülöttünk a világ.
Az éjszaka az az állapot, amikor a figyelmünk máshogy kezd működni. Ami nappal csak háttérzaj, éjszaka előtűnik. Kevesebb az inger, több lehetőség van befelé figyelni, így könnyebben megtalálják az embert szorító gondolatok. Ezt járja körbe Ferencz legújabb, készülő verseskötete.
A kötetterved „közösségi napló” lesz. Hogyan tud közösségivé válni egy napló?
Nagyon nehéz szerintem eleve kijelenteni valamiről, hogy saját és nem közösségi, annyira erősen hat ránk a közeg, amiben mindennap szocializálódunk és a tartalom is, amit fogyasztunk, legyen az egy könyv vagy egy YouTube-videó.
Arra, hogy milyen szavakat használunk, min háborodunk fel, mit találunk viccesnek, és arra is, hogyan állunk a problémáinkhoz, miket tartunk eleve annak.
Jellemzően próbálom ezeket a közösségi és egyéni érzéseket, motivációkat, felháborodásokat magamban szétválasztani, a kötetben pedig úgy érzem, hogy a közösségi gondolkodás valahogy könnyebben felerősíthető és megfogható.
A korábbi köteteidhez képest mennyire lesz új irány ez a mostani?
Minden kötetem egy kicsit új irány, de az szerintem mindig jellemző, hogy szeretem feszegetni a határaimat vagy a szöveg határait.
Most technikailag érdekel, hogyan lehet a szövegeket roncsolni, facsarni vagy kibővíteni a technika eszközeivel.
Hogyan vált számodra központi elemmé az éjszaka?
Az éjszaka az az időszak, amikor minden gondolat felerősödik és súlya lesz. Egyrészt, mert a sötét hatására felerősödnek az érzékszerveink, másrészt pedig akkor van ideje az agyunknak arra, hogy feldolgozza a napi történéseket. A fekvő pozíció is előnyére van az asszociatív gondolkodásnak, nem véletlen, hogy a pszichoterápiában is kedvelt eszköz.
Mindeközben meg túl sok minden fejezhető ki vele, a második kötetemben például irtanom is kellett egy ponton az éjszaka szót.
A kötettervben fontos tényező a politika. Hogyan viszonyulsz a politikai / közéleti irodalomhoz?
Szerintem fontos, hogy egy olyan világban, ahol a híreket mindenféle kedves, vicces videók vagy reklámok fogják közre, legyenek szövegek, amelyek képesek lelassítani az embert, és kimerevíteni bizonyos társadalmi jelenségeket, történéseket, hogy lehetőségük legyen a megfelelő érzelmi reakció kiváltására.
Miért és hogyan kerül előtérbe az identitás a kötetben?
Valójában az identitás is közösségi szintre emelve lesz látható a kötetben. Én például már a kezdetek óta foglalkozom a verseimben az identitásommal, de mivel nem emelem ki (a magyar nyelvben didaktikussá is válna a vers), hogy a párkapcsolati verseim leszbikus szerelemről szólnak, ezért könnyebben beleolvadnak a nagy egészbe, és nem annyira szólnak az identitásomról, mint arról a dinamikáról, amiben jelen vagyok vagy amiből éppen kifelé jövök.
Onnantól, hogy ezeket nem személyes perspektívából vizsgálom, már az identitás mint fogalom is rákerül a petricsészére.
