Egy közepes állapotú, garázzsal és szép kerttel rendelkező, napfényes rómaifürdői családi ház hirdetése jelent meg nemrégiben az ingatlan.com oldalán. Ebből még persze aligha lenne hír a Könyvesen, csakhogy a bejegyzést megosztotta a Facebookon Esterházy Marcell is, így világossá vált, hogy az Emőd utcai ingatlan az a ház, ahol egykor Esterházy Péter és családja lakott.
Torony Pannónia szélén ‒ az Esterházy-villa a Rómain
„A ház egy fantasztikus hangulatú, ZÖLDELLŐ NÖVÉNYEKKEL TELI, 1188 m2-es SAROKTELKEN található a Római Strandfürdő szomszédságában. Az épületet 1980-ban bővítették ‒ a tetőtér beépítésével ‒ jelenlegi méretére, melynek köszönhetően sok-sok évig volt egy boldog nagycsalád otthona” – áll a hirdetésben.
Az egykori tulajdonos pedig a következőket írja az épületről a Semmi művészet lapjain:
„A ház finomságnak és ízléstelenségnek, vagy barátságosabban, színpadiasságnak alig követhető zagyva és megható elegye.
Az egész ház semmilyen, a részek kioltják egymást, külön pedig hol ilyenek, hol olyanok, nevetségesek, gyöngédek, plumpok.”
Ugyancsak ebből a regényből derül ki az Emőd utcai villa építtetőjének neve. Ő dr. Bognár Aurél és 1929-ben, éppen a világgazdasági válság beköszönte előtt költözött ide.
Fotó: Esterházy Marcell
„Az utca és a ház autóval és gyalogosan is könnyen megközelíthető. Buszmegálló (34) és a HÉV megállója (H5) is pár perces sétatávolságra találhatóak” – olvassuk a hirdetési szövegben, persze a környékről, illetve a közeli HÉV-megállóról (ahova két évvel ezelőtt a Vertigo Muralis alkotócsoport felfestette az író arcképét) természetesen EP-nek is van mondandója. Az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvéből idézzük az ingatlan elhelyezkedésére vonatkozó, GPS-koordináták helyett kultúrtörténeti cölöpöket felhasználó leírást: „minthogy én Budapesten a hajdani római birodalom határán lakom (őszintén szólva már túl, egy HÉV-megállóval túl, így én már barbár vagyok), végigutazhatnék ezen a határon”.
Esterházy Marcell és Esterházy Péter az Emőd utcai ház kertjéban. Fotó: Valuska Gábor
A határon túliságra aztán Esterházy a már fentebb idézett Semmi művészetben is visszatér. „A ház legképtelenebb, minden józan várakozásnak, logikus fantáziának ellentmondó középső része toronyszerűen magasodott, itt a dolgozószobám is, amit alig említenék,
olyan zavarón metaforikus, költő a toronyban,
és ha még hozzáteszem, hogy e torony Pannónia szélén, a nagy római birodalom hajdani határán fekszik, sőt ahogy ezt már a futballos könyvben is emlegettem, egy HÉV-megállóval túl, akkor ki se lehetne a mondatot bogozni a jelképek hínárjából, maradna csupán az »én lenni már egy megállónyi barbár« csöndes gőgje.”
A bulvár és a dolgozószoba
A csöndes gőghöz passzol a hirdetésben olvasható békés, biztonságos, számos szabadidős tevékenységet kínáló környék hangulata. De milyennek látta vajon ezt a részt az egykori lakó?
„Fordítva kellene mondanom, de mégis így mondom: az utcát, melyben a ház áll, Budapest e faluszerű elővárosának a Dunához vezető főutcáját olyannak láttam, mint amilyenek Végel László regényében a bulvárok. A bulvártól csak egy ugrás a karnevál, de legalábbis egy sétány, nem afféle úri sétány a Végelé, díszkalap, uszkár, operett, hanem egymásba karoló fiatal lányok tengerészlépésben harsányan előre, komolytalan amazonok hülyülése, miközben a fiúk sóvárogva fütyörésznek utánuk. És valahol díszes fagylaltot mérnek és törkölypálinkát. Az én bulvárom azért józanabb, nappali. Mindennap ezen mentem iskolába, ezen bevásárolni, egy darabot ezen a fagylaltig, minden vasárnap ezen mentem a templomba, és ezen, az ellenkező irányba egy rövid ideig futballozni, edzésre, hetente kétszer, aztán háromszor, egyszer meccsre, vagy kétszer,
ha az egyik edzés helyett edzőmeccset játszottunk, szerdán.”
Fotó: Esterházy Marcell
A fenti fotón alighanem EP egykori dolgozószobájának ablakai láthatók. Legalábbis, a Semmi művészetben olvasható részlet alapján erre tippelünk: „A kör alakú dolgozószobámból vaslépcső vezetett föl a lapos tetőre, amelyet nehézkes habarccsal durván végigfröcskölt mellvéd fogott körbe, ami által a torony ténylegesen bástyaformát öltött, az ember azonnal a lőréseket kereste, és gondterhelten a tarackágyúk ideálisnak vélt elhelyezéséről szőtt terveket”.
A „magyar történelem legfőbb zsugorítója” és az ausztrál látogató
A hirdetés az Emőd utcai ház 1980-as bővítését is említi. Esterházy viszont a Semmi művészetben egy olyan jelenetet idéz fel, mely során mintha éppen ellenkező vád fogalmazódott volna meg a villával kapcsolatban, még ha csak kimondatlanul is.
Milyen könyvtára volt Esterházy Péternek? Vajon felfedezhető-e kapcsolat az írásaiban rejlő sűrű intertextuális háló és az általa birtokolt, forgatott könyvek között? Milyen magyar és világirodalmi kötetek sorakoztak a polcán, és milyen írók dedikálták neki a könyveiket? Ennek jártunk utána.
Tovább olvasok„Néhány éve becsöngetett egy asszony, Ausztráliából látogatott vissza, hogy itt élt, és hadd nézné meg gyermekkora kedves színterét, és azonnal elindult, én meg baktattam utána, mint egy japán turistacsoport.
Meg-megállt, hosszan nézett egy-egy falat vagy ajtókeresztet, végig elégedetlenül csóválta a fejét;
föltételeztem, a sok helyére nem tett – ha volt egyáltalán helyük!, de hisz éppen ez a probléma (egyik) gyökere! – könyv és folyóirat és levélhalom miatt. (...) Nézegettem ezt az idegen asszonyt hátulról, a színeit meg a termetes, barátságosnak mondható, lassan mozduló farát – Jennifer lett Ausztráliában a neve, Jutkából Jennifer (mért nem Judy?), Smith, ez a férje neve, aki pályagondnok a sydney-i magyar futballklubnál, nem váltak el, de olyan, mintha elváltak volna –, az asszony, akinek otthonabb otthona volt az otthonom, mint nekem, akkor hirtelen megperdült, és az arcomba kiáltott: Az nem lehet, hogy ez ilyen kicsi! Nézett rám, mintha én volnék a magyar történelem legfőbb zsugorítója. Diktatúrában megváltoznak az arányok, jutott eszembe, de gondoltam, evvel nem terhelek egy ausztrált, ha magyar is. Aztán elnevette magát.”
Ha további képeket néznél Esterházy Péterék egykori házáról, kattints ide.
Nyitókép: Esterházy Marcell
