Németh Gábor: Arról, ami hiányzik

Németh Gábor: Arról, ami hiányzik

„Ez az ország, tehát „az olvasó országa” Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is.” Németh Gábor esszéje Esterházy Péterről. 

A Könyves Magazin, a Magvető Kiadó támogatásával május végén egyszeri és megismételhetetlen kiadványt jelentetett meg az öt éve elhunyt Esterházy Péterről, valamint szellemi és kulturális hagyatékáról. A magazint itt tudod megrendelni.

Németh Gábor | 2021. június 22. |

„(üres hely hagyva)”

Esterházy Péter

Nos, hát, a helyzet az, hogy inkább kezdek szöveget nossal, mint háttal. Akkor evvel meg is volnánk, írná ehelyütt EP. 

De én írtam, az írhatnám (állam)polgár, itt megállhatnánk egy polgári szóra, ha nem az volna a szitu, hogy állam híján állampolgárság sem létezik, nemhogy polgárság. Alapból, üzemszerűen hontalan proletárok volnánk ugyanis, ebben a kontextusban a magyarságot kivételesen nem hangsúlyoznám szénné, a proliság ugyanis egyetemes, alig-alig személyválogató, ún. anyagi helyzettől stb. lényegében függetlenül, sosem múló tisztelet az elhanyagolható és akkor már egy kosszal itt el is hanyagolt kivételnek.

Grófság tehát még annyira sincsen, mint polgárság, pontosabban jobban nincs (értsd: még kevésbé van, hiába, ilyen bonyolult ez a magyar), noha Esterházy, akarta vagy sem, 

e fogalmat a puszta létével újratöltötte, bár kétségtelenül nem közigazgatási, földrajzi vagy szociológiai, hanem – keressük a szót – létezésszépészeti értelemben, lásd alább

Esterházy Péter természetesen nem volt gróf (Gr.) a szó szoros értelmében, mi több, grófságát egyenesen megtagadta, nevetségesnek tartotta etc., egy bizonyos időben pl. Trabanttal járt, melynek ugyan útfekvése kitűnő, mint tudjuk, ám kétségtelenül nem 1 cséza; földet vissza nem vett; sárga csekket enkezével befizetett; és, ráadásul! néha megtévesztően, azaz tisztára olyan volt, mint egy külvárosi futballista, „megye egy”, maximum „embéhárom”, már akinek ez még mond valamit. 

Ha földjei már nem voltak is, földönfutó sem volt éppen. Ha futni nem is futott, tagadhatatlanul itt járt közöttünk. Kicsi, néma csend. „Igen, istenem”, járt „ezen földön.” (Ottlik). Jut eszembe a futásról, mintha a zöld gyepen (ez többnyire hol salak volt, hol beton) sem láttam volna futni, sem Tatán, sem a Tromoson, sem a Rómain, sem a Berzsenyiben, nem, nem, soha, ami, lássuk be, nyilvánvaló képtelenség, a foci ugyanis elgondolhatatlan minimális futás nélkül, bár a futballtörténelem során többen is tettek rá sikerrel kecsegtető kísérletet, az elhallgatott, szívemnek oly kedves névsor ízlés szerint folytatható, mégis ez, az igyekvés, az ő, EP esetében olyannyira ellentétes az irodalomban és a közéletben éppen létrejövő karakterrel, hogy a fejemben a vinyó az esetleges, bár metafizikai értelemben már kizárt emlékeket mintegy magától törölte. 

Nem futott, noha mindig odaért, ahová éppen kellett, a játék ún. természetének, másképpen az optimális outputnak megfelelően. 

Így, kissé gonoszul, akárha volnék fölvágós és rátarti hátvéd, beidéztem, csontzene odalenn, a letűrt sportszárnál, ezt a szakaszt a fölkérésből. Azt szeretem benne legfőképp, amit viccesnek találtam elsőre, tehát hogy a karakter, az úgy jönne létrefele, apránként, nem pedig megmutatkozna, ahogy az egyébként valójában van. 

Milyen karakter? Miféle habitus? Kto szivódnya átszúsztvujet, kérdezzük a továris ucsítyelnyica váratlanul rémült, kissé nevetséges fejhangján. Ki és mi hiányzik, amikor EP-t hiányoljuk? Igen, éppen így, cselekvő módban, mintha a hiányolás valami kollektív tevékenység volna, nem a hiány passzív, magányos elszenvedése, ezt a cselekvést hagyta ránk, ez látszott a másnapján az ún. közösségi médiában. Hogy ez az ország, tehát „az olvasó országa” Esterházy Péter halálával elanyátlanodott, mintha, miként a közepes viccben, EP tényleg minden olvasó anyja lett volna az apja helyett is.

Hiányzik amúgy szerintem nagyjából mindenkinek, nem csak az olvasó országnak

– azoknak a legfőképpen, akik nem tudnak erről a hiányról, a funkcionális és funkcionárius analfabétáknak. 

Tovább olvasnál? A cikk folytatását a Könyves Magazin Esterházy-különszámában találod, amit itt tudsz megrendelni!

Hírlevél feliratkozás

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Esterházy Márton: „Péter zseni volt, én szakmunkás”

A fociláz kezdetektől jelen volt a négy Esterházy testvér életében. Egyöntetűen vallják, hogy Péter volt közülük a legtehetségesebb, de profiként Márton vitte a legtöbbre. A Könyves Magazinnak utóbbi elmesélte, milyenek voltak a korai és a felnőttkori közös futballozások, és hogy EP hogyan viselkedett a pályán és azon kívül.

...

Kincsek az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárból

Milyen könyvtára volt Esterházy Péternek? Vajon felfedezhető-e kapcsolat az írásaiban rejlő sűrű intertextuális háló és az általa birtokolt, forgatott könyvek között? Milyen magyar és világirodalmi kötetek sorakoztak a polcán, és milyen írók dedikálták neki a könyveiket? Ennek jártunk utána.

...

Esterházy hagyatéka tartogathat meglepetéseket

Közel ötven év írói munkája, vázlatok, piszkozatok, kéziratok, szemelvények és megszámlálhatatlan levél – egyebek között ezt tartalmazta az a rengeteg doboz, amelynek átvételéről tavaly novemberben adott hírt a Berlini Művészeti Akadémia Archívuma. Utóbbi ad otthont Esterházy Péter irodalmi hagyatékának, amelynek rendszerezése már elkezdődött, de feldolgozása még évekig tarthat. Interjú Werner Heegewaldttal, a Berlini Művészeti Akadémia Archívumának igazgatójával.

MARGÓ
...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.

SZÓRAKOZÁS
...

A Kamaszok színésze könyvben folytatja a sorozat üzenetét

Apák fiaikhoz írt leveleit gyűjti össze.

...

A magyar Drakuláról készít filmet Leonardo DiCaprio

A film a színész fiatalkorára összpontosít. 

...

„Én sem vagyok boldog ettől” – George R. R. Martin reagált a kritikákra

Az író ezúttal mintha megértőbb lenne a rajongókkal.

Kiemeltek
...

„A BookTokon mindenben segítettek” – romantasy szerzők a műfaj sikeréről

Mit nyújt az olvasóknak és a szerzőknek a romantasy?

...

9 ígéretes adaptáció az őszi estékre a Netflix, a Max és az Apple TV kínálatából

Újragondolták a Veszedelmes viszonyokat, jön a Frankenstein és Stephen King rettegett bohóca is visszatér.

...

Fodor Marcsi: A korabeli nőknek azt kellett bizonyítaniuk, hogy nőként egyáltalán írhatnak-e

Ha nem hallunk az irodalomórán női szerzőkről, azt gondoljuk: nem is voltak. 

Hírek
...

Így kért 130 év után bocsánatot Oscar Wilde-tól a British Library

...

Netflix-sorozat készül a Kennedy-családról

...

Röhrig Géza is feltűnik Timothée Chalamet új filmjében

...

Még halloween előtt piacra dobtak egy vámpírregényt, aminek szaga is van

...

Nézd meg, hogyan restaurálnak egy Jókai-könyvet!

...

John Updike 25 ezer levelet írhatott élete során: most elolvashatjuk ezeket