Fehér Renátó: Szeretem olvasni maygar (sic!)

Az Úr 1996. esztendejében egy Torgyán József nevű magyar honatya az iránt érdeklődött a művelődési és közoktatási miniszternél a Parlamentben, hogy valóban 

„Kossuth-díj-e a jutalma a nemzet- és vallásgyalázóknak”.

Felszólalásában név szerint kitért két frissen kitüntetett íróra: Esterházy Péterre és Petri Györgyre. Előbbitől az Így gondozd a magyarodat című rádiójátékot szemlézte mint a magyargyűlölet (koholt) bizonyítékát. Esterházy írásának alcímében a ’91-es évszám szerepel, úgyhogy vélhetően hosszú évekig rágódott ez a szöveg a korabeli magyar szélsőjobb szellemi holdudvarának fórumain (ugyanott, ahol a rózsadombi paktum nevű konteót tördelték be), mielőtt aztán e parlamenti felszólalásban szájhagyománnyá pépesült.

Egy szubkultúra hitvilágából rárontott ez az olvasat egy védtelenebb nyilvánosságra, honfitársainkra, önigazolásnak hazudva a koncepciózus félreolvasást.

E rövidített verzió aztán vuduszövegként kezdett terjedni, mint egy vírus, mára pedig az adott célközönség lényegében negatív mémként használja, amelyen újra és újra felháborodva megerősítheti a belémérgezett kirekesztő önképet: mi egy vérből valók vogymuk.

Persze ez a botrány évtizedekkel ezelőtt, a közösségi médiát és a kommentszekciók rémuralmát megelőzően robbant ki, amikor az irodalmi szakmának volt még egészséges immunrendszere és az integritáshoz elegendő önbizalma az – azóta egyre nagyobb befolyást szerző – politikai vagy promóciós trollhadseregek ellen. 

És a fordított előjel? Az olvasást ugyanúgy megspóroló igazodás esetében nem rémületesen hasonló lett a szekértábor-logika? Akik saját vélelmezett erkölcsi vagy intellektuális fölényükben annyival riposztolnak és zárnak folyton rövidre bármit, hogy „bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá”. Vajon ők azt gondolják, hogy Esterházy Péter szellemében szólanak méltón? Biztosan így van az idézet pontosan? És honnan való? Nem pont ezek a szembenálló szekták kerülnek ilyenkor a szellemi szűklátókörűség közös gyékényére – épp Esterházy Péter ellenében, aki viszont a munka, a távlat és az olvasás pártján áll? „Én az a munka vagyok, amit ezen a hagyományon, ezzel a hagyománnyal elvégzek”, írja Az olvasó országának 378. oldalán, de ezt nem muszáj l∞polva idézgetni, elég, ha csináljuk csöndesen, mai magyarok.

Az Így gondozd a magyarodat természetesen nem nemzetgyalázó írás.

Éppen ellenkezőleg. Az anyanyelv minél gazdagabb, pontosabb, tehát intimebb használatára biztat, treníroz. Nagyobb magyarságteljesítményre. Nagyobb önismeretre, akár szembesítés és provokáció által, ahogyan azt például a Heldenplatz című darabjában Thomas Bernhard teszi, akinek Esterházy ezt a szöveget ajánlotta. („Ha magyar író volna, nyilván megköveznénk”, írta róla a Hitel című lapban, a Heldenplatz-botrány idején és a Nappali hold-botrány előtt, 1988-ban.) Itt viszont arról sincs szó, hogy végletes állításokhoz kellene az olvasónak a maga világnézeti meggyőződései nyomán egyetértően vagy épp elítélően viszonyulnia.

Az Így gondozd a magyarodat egyik mottója Örkénytől származik: „a »magyar« szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.

Tovább olvasnál? A cikk folytatását a Könyves Magazin Esterházy-különszámában találod, amit itt tudsz megrendelni!