Hogyan került Esterházy Péter írói hagyatéka a Berlini Művészeti Akadémia Archívumába? Mi volt az író kívánsága, és milyen volt még életében a kapcsolat az Archívum és Esterházy között?
Az Archívummal csak Esterházy Péter halála után jött létre a kapcsolat. A család kívánsága volt – az özvegyé és a négy gyereké –, hogy az irodalmi hagyaték a Művészeti Akadémiára kerüljön és itt szakszerű gondozásban részesüljön.
Esterházy Pétert szoros kapcsolatok fűzték Berlinhez és az Akadémia művészközösségéhez.
Szerette a várost, 1980 óta többször megfordult Berlinben, a Tudományos Kollégium (Wissenschaftskolleg zu Berlin) ösztöndíjasaként élt itt, barátságot ápolt más írókkal, és végül 1998-ban lett az Akadémia tagja. Valamennyi könyvét bemutatták az Akadémián, és ezek a rendezvények mindig nagy figyelmet keltettek.
Hogyan képzeljük el, egészen pontosan mi került Berlinbe? Mekkora anyagról beszélünk? Fel tudták már mérni, hány kézirat, levél, irat található az archívumban?
Ez egy roppant gazdag archívum, amely csaknem ötven munkaév (1968–2016) kéziratos anyagát tartalmazza,
mely több mint száz iratdobozban kapott helyet. Tartalmazza valamennyi művének kéziratát, a művek vázlataival és piszkozataival együtt; számtalan munkajegyzetet, kutatási anyagot és az olvasmányaiból készített jegyzeteit; egy cirka ötezer levélből és képeslapból álló levelezést, melyet Esterházy a kultúra, a tudomány és a politika számos ismert, magyar és európai képviselőjével folytatott, és végül életrajzi dokumentumokat, fényképeket, határidőnaplókat, egy publicisztikai munkáit dokumentáló nyomtatványgyűjteményt, valamint az író kitüntetéseit és irodalmi díjait. Mindent összevetve, a hagyaték egy részletekbe menően dokumentált és különböző aspektusaiban megmutatkozó íróélet kozmoszát mutatja.
Hogyan kezdődött az írói hagyaték feldolgozása? Hogyan kell elképzelni ezt a munkát a gyakorlatban? Ha az Archívum munkatársa kinyit egy dobozt, mire számíthat?
Amikor megérkezik egy hagyaték, akkor az anyagot először átnézzük, rendszerezzük és időtálló gyűjtőkbe és iratdobozokba pakoljuk át. E munka során eltávolítjuk azokat az anyagokat, amelyek károsíthatják a levéltári dokumentumokat (például gémkapcsokat, műanyag tasakokat vagy nem savmentes borítókat). A következő, nagyon izgalmas, ugyanakkor jóval hosszadalmasabb feladat az anyag katalogizálása. Valamennyi dokumentumot egységes séma szerint rendezünk el, besorolva azt a műalkotás, a munkaanyag, a levelezés, az életrajzi anyag vagy a gyűjtemény kategóriájába, és feltüntetjük azok tartalmát. E munka folyamán minden egyes lapot rendszerezünk és számba veszünk. Minden irat vagy irategyüttes saját jelzetet kap. Miután minden adat bekerül az elektronikus rendszerbe, a hagyaték az érdeklődők számára szabadon elérhető az Archívum internetes adatbázisában, és megtekintésre bekérhető az olvasóterembe. Ideális esetben az érdeklődők számára azonnal kiderül az online katalógusból, hogy mit tartalmaz a hagyaték, mennyi és milyen anyag áll rendelkezésre egy adott műről vagy témáról, hogy vajon egy kéziratról, egy gépiratról vagy egy nyomtatott szövegről van-e szó, és hogy az hány oldalra rúg. Keresési parancsokkal a teljes állomány kutatható címek, nevek és más adatok alapján.
Mik voltak az önök első benyomásai a kutatás során?
Hogy a hagyaték jól rendezett és nem olyan átláthatatlan, mint azt az író dolgozószobájáról készült fotók némelyike sugallja. Az író fia, Marcell csodálatosan előkészítette az anyagot, és az Archívumnak való átadás előtt előzetesen strukturálta azt. A csaknem kétszáz munkafüzet és a száz, jegyzetekkel teli iratgyűjtő rendkívül szorgalmas és aprólékos munkastílusról árulkodik.
Az átvizsgáláskor az író jelenléte mindenütt érezhető:
jellegzetes kézírása, itt egy megjegyzés, ott egy rá olyannyira jellemző kommentár. A levelezés még az eredeti borítékokban található, önmagukban már a nevek és a bélyegek is időutazást ígérnek.
Tovább olvasnál? A cikk folytatását a Könyves Magazin Esterházy-különszámában találod, amit itt tudsz megrendelni!
