Szöllősi még sosem írt annyira filmszerűen, mint az Illegálban

Szöllősi még sosem írt annyira filmszerűen, mint az Illegálban

Szöllősi Mátyás három éve nyerte el a Margó-díjat a Váltóáram című elbeszéléskötetével, azóta megjelent a főváros arcait felvillantó Budapest Katalógusa és a Simon Péter című regénye. Új kötetébe, az Illegálba két kisregény került, melyek cselekményívüket tekintve nem is lehetnének messzebb egymástól, a történetek alanya és origója ugyanakkor nagyban hasonlít egymásra. Ahogy az a megfoghatatlan, sűrű, mindent átitató feszültség, amely rátelepszik a Szöllősi-hősök életére, és csak néha-néha engedi, hogy lélegzethez jussanak. (Enyhén spoileresek leszünk!)

Ruff Orsolya | 2020. szeptember 18. |

Nem vagyok valami nagy jós, de nagyon meg lennék lepve, ha az Illegál valamelyik történetére nem csapnának le idővel a filmesek. És ezt nem azért mondom, mert készült egy elég pazar kis trailer a kötethez, a magyarázat szimplán annyi, hogy Szöllősi szerintem még sosem írt ennyire filmszerűen. Mindkét kisregényben (Vendégjáték, Illegál) feszesen, jó ritmusban követik egymást az események, nem hiányzik a suspense, vagy épp a bizarr, nem várt fordulatok, miközben olvasóként azért lehetőségünk van arra is, hogy kicsit megkapargassuk a felszínt és némi benyomásunk alakuljon ki arról, mi mozgatja ezeket az embereket.

Szöllősi Mátyás
Illegál
Helikon, 2020, 218 oldal

A két sztori hőse ránézésre nem is különbözik annyira egymástól. Mindketten harmincasok, egyikük egy menő ügyvéd, akit egy gyilkossági ügy gyanúsítottja mellé rendelnek ki, a másik férfi pedig egy multinál pörgeti a mókuskereket. A külső szemlélő számára megállapodott, kiegyensúlyozott az életük, viszont mindkét esetben eljön az a pont, amikor a rutin kisiklik, és egy teljesen váratlan helyzetben találják magukat. Mindkettőjüknél ezt egy csattanást idézi elő (egyikük okozója, másikuk szemlélője lesz egy balesetnek), csak míg az ügyvéd egy zavartan viselkedő öregemberrel köt ismeretséget, addig az Illegál hőse egy régi graffitis haverba botlik. A házas, multivállalatnál dolgozó srác előtt ezzel felfeslik a múlt egy szövete, egy olyan emlék, amelyet még a hozzá legközelebb állóknak sem mesélt el feltétlenül: 

„Jó néhány éve nem gondoltam arra, ami azon a július végi éjszakán történt. Enikőnek, akivel most már hat éve vagyunk házasok, el se mondtam. Mélyre temettem magamban azt az egész időszakot. Most mégis újra elevenné vált, B. miatt, és azért, amit szemben, magunk előtt látunk. Mintha egy részem valahogy föltámadna hirtelen, mert volt egy pont több mint húsz éve a múltban, amikor egy kicsit meghaltam.” 

Egy régi balhé emlékképei villannak fel, a közös graffitis múlt, amikor csak azért utaznak vidékre, hogy kezelésbe vegyenek egy vonatot, közben pedig egy olyan szubkultúra elevenedik meg, amelyben

a festés izgalma és a vérben felpezsgő adrenalin tartja össze a csapatot.

Miközben a jelenben egy megállapodott, kiszámítható polgári életet sejtünk, a múlt ennél sokkal rapszodikusabbnak tűnik. Minden egyes döntés és cselekvés azért az egy-két óráért történik, amikor odaállnak a festékes flakonokkal a szerelvény mellé. Kivétel nélkül mindig gyorsnak és pontosnak kell lenni, ami teljesen más tudatállapotba löki a graffitist: „A festés nem az az állapot, amit utólag pontosan föl tudna idézni az ember”. 

A módosult tudatállapot előjön a Vendégjáték című kisregényben is (ez nem mellesleg a Váltóáram egyik történetének továbbírt és -épített változata), amelyben egy tehetséges, cigány származású zongoristát vádolnak meg azzal, hogy egy partin, ahol amúgy a szórakoztatás lett volna a dolga, megölt egy embert. Hogy pontosan mi történt a proli újgazdagok buliján, az az ügyvéd és a zongorista párbeszédéből derül csak ki: az elegáns házban a pénz és az agresszió, a rasszizmus és a hatalomvágy találkozik, ami

egy olyan elegyet alkot, ami óhatatlanul robbanni fog.

A történetben folyamatosan váltakozik a fókusz (az ügyvédről a zongoristára, majd vissza), ez a fajta perspektívaváltás pedig már a Váltóáramban is megfigyelhető volt. Kettejük legkisebb közös többszöröse ugyanakkor egy érzés, amit leginkább az elvágyódásban lehetne megfogalmazni. 

A zongorista tudja, hogy máshol kellene lennie, de nem mozdul, mert nem akarja ott hagyni a gyönyörű pincérlányt, akit a férfi vendégek egy része már leplezetlenül méreget. Az ügyvéd pedig tudja, hogy nagybeteg apja mellett lenne a helye, az ugyancsak jogász pater familias oldalán, vagy ha oda már a kórházba nem is jut el, legalább kísérletet kellene tennie, hogy végre rendezni tudja a kapcsolatát a barátnőjével, akinek egy teljes hónapra teljesen eltűnt az életéből. Mindkét kisregényben a társas kapcsolatok jelentik talán a leginkább neuralgikus pontot: az elhallgatás, a kibeszéletlenség csak egy a rengeteg feszültségforrás közül („Egy-két tőmondaton kívül semmi az elmúlt napokban. Egyszerűen nincs mit mondani most. Vigasztalni hasztalan lenne, és egyébként is, ki vigasztaljon kit, mindketten ugyanúgy részesei vagyunk a történteknek.”), bár pont ezek azok a feszültségszálak, amelyek az elejétől végighúzódnak a történeten. Tulajdonképpen

mindketten harapófogóban vannak

(az egyiknek a fogdából a megbeszélt találkozóra kellene mennie, előtte viszont hiába hívogatja telefonon a barátnőjét), a másiknak a feleségét kellene visszahívnia. Feszültségrétegek simulnak egymásra, melyeket Szöllősi folyamatosan épít – klausztrofób terek és helyzetek váltogatják egymást, játszunk az idővel, amely szorít, vagy éppen nincs, vagy kevés van belőle. 

Míg a Vendégjátékban egy adott ponton kizökkenni látszik az idő, és felsejlik egy alternatív történet lehetősége is (ami kicsit megint visszacsatol a Váltóáram történeteihez, ahol szintén megvolt ez a bizonytalansági játék, ott például néha azt sem tudtuk, hogy nappal van-e vagy éjszaka), addig az Illegálban a B.-vel való váratlan találkozás és a múlt felidézése óhatatlanul egy láncreakciót indít el, amely helyrezökkenti, ismét sínre helyezi a dolgokat. Rengeteg zsánerelem keveredik mindkét kisregényben, hiszen a családregénytől kezdve (különös hangsúllyal a diszfunkcionális apa-fiú kapcsolaton) a bűnügyi krimin és a fejlődéstörténeten át a lélektani drámáig Szöllősi Mátyás végig nagy műfaji amplitúdókkal dolgozik.

Kondenzált, sűrű szöveget kezel,

könnyű lenne belefulladni, de szerencsére nem nehezül el, és kevés kivételtől eltekintve végig dinamikus és lebilincselő marad.

Kapcsolódó cikkek
...
Általános cikkek

Szöllősi Mátyás: Egy krumpliszállító furgonban vittem őket az első meccsre [Képalá]

...
Nagy

Szöllősi: Én tölthetem fel tartalommal

...
Nagy

Szöllősi Mátyás: A Váltóáram történetei mögött ott lebeg-dereng a város

Olvass!
...
Beleolvasó

A kutya és az ember kapcsolata egyszerre különleges és ősi

Van valami igazi, valami ősi, bölcs és gyönyörű az állat és az ember kapcsolatában - állítja Tor Age Bringsvaerd Vau című könyvében, amely a kutyát övező mítoszokra, mesékre és különös hagyományokra koncentrál - mutatunk egy részt belőle!

...
Beleolvasó

Ilyen volt Magyarország 2008-ban

Mesterházi Mónika új versekötete, a Nem félek a rendszerváltás után újabb rendszerbe zökkenő magyar viszonyokról mesél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Egy nyakék még a 19. században is fel tudta forgatni az ember életét

Rose Tremain új könyvében egy fiatal nő változtatni akar az életén, és ki akar törni a kisvárosi közegből, mert azt gondolja, többre és másra hivatott. Olvassatok bele A kegyelem szigetei című regénybe!

...
Beleolvasó

Steven Spielberg megvette Richard Osman krimijének filmjogait

Május elején érkezik magyarul Richard Osman debütáló regénye, A csütörtöki nyomozóklub, amely 2020 egyik legnagyobb krimi szenzációja volt. 

...
Beleolvasó

Egy közszereplőnek tudomásul kell vennie, hogy foglalkoznak vele

Görög Ibolya könyve a közéleti szereplők megkerülhetetlen műve, és azoknak biztosít támpontokat, akiknek a mindennapjait a nyilvános szereplés tölti ki.

...
Beleolvasó

Boccaccio klasszikusa ihlette a modern Dekameron-projektet

Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange, Edwidge Danticat vagy David Mitchell - csak néhány név azok közül, akik igent mondtak a New York Times felkérésére, és vállalták, hogy történeteket írnak a koroanvírus-járvány idején. Ez lett a Dekameron-projekt - mutatunk belőle egy részletet!

Hírek
...
Alkotótárs

Mastercard® Alkotótárs: új alkotói ösztöndíj indul el

...
Hírek

Ottlik-másolattal és fantasztikus családi fotókkal érkezik az Esterházy-különszám!

...
Hírek

Putyinnak ajánlaná az új könyvét Ken Follett

...
Hírek

David Attenborough elmeséli, mi történt a természettel, míg mi karanténban ültünk

...
Hírek

Bookline: Orvos-Tóth, Kepes és Matthew McConaughey a top3-ban

...
Hírek

Jól halad az Esterházy-könyvek feldolgozása

...
Beleolvasó

Az osztálytalálkozónál hazugabb műfaj nem létezik

...
Hírek

Egy felmérés szerint a többség nem ért egyet Tóth Krisztinával Az arany ember ügyében

...
Hírek

Luisellinek adták ki magukat a csalók, rengeteg pénzt kaszáltak

Gyerekirodalom
...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: egy vicces, ördögi történet lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő alkotást: a program szakmai zsűrije ezúttal Ecsédi Orsolya Meleg a helyzet! című könyvét választotta.

...
Gyerekirodalom

Animációs film készülhet az Apufából

Összesen 42 alkotásnak szavazott meg támogatást a napokban a Nemzeti Filmintézet, így animáció készülhet Kolozsi László Apufa című gyerekkönyvéből is.

...
Gyerekirodalom

A középsulis lány milliárdos lesz, csak előtte meg kell fejtenie egy rejtélyes ház titkait

Az Örökösök viadala bár címében kissé Suzanne Collins sorozatát idézi, cselekménye inkább olyan, mintha a Neveletlen hercegnőt egy merész mozdulattal a Tőrbe ejtve filmmel mosták volna össze. Ha lehántjuk a tini szappanoperás sallangokat, mindenesetre egy jó kis nyomozós-rejtvényfejtős ámokfutást kapunk. U18.