Szöllősi még sosem írt annyira filmszerűen, mint az Illegálban

Szöllősi még sosem írt annyira filmszerűen, mint az Illegálban

Szöllősi Mátyás három éve nyerte el a Margó-díjat a Váltóáram című elbeszéléskötetével, azóta megjelent a főváros arcait felvillantó Budapest Katalógusa és a Simon Péter című regénye. Új kötetébe, az Illegálba két kisregény került, melyek cselekményívüket tekintve nem is lehetnének messzebb egymástól, a történetek alanya és origója ugyanakkor nagyban hasonlít egymásra. Ahogy az a megfoghatatlan, sűrű, mindent átitató feszültség, amely rátelepszik a Szöllősi-hősök életére, és csak néha-néha engedi, hogy lélegzethez jussanak. (Enyhén spoileresek leszünk!)

Ruff Orsolya | 2020. szeptember 18. |

Nem vagyok valami nagy jós, de nagyon meg lennék lepve, ha az Illegál valamelyik történetére nem csapnának le idővel a filmesek. És ezt nem azért mondom, mert készült egy elég pazar kis trailer a kötethez, a magyarázat szimplán annyi, hogy Szöllősi szerintem még sosem írt ennyire filmszerűen. Mindkét kisregényben (Vendégjáték, Illegál) feszesen, jó ritmusban követik egymást az események, nem hiányzik a suspense, vagy épp a bizarr, nem várt fordulatok, miközben olvasóként azért lehetőségünk van arra is, hogy kicsit megkapargassuk a felszínt és némi benyomásunk alakuljon ki arról, mi mozgatja ezeket az embereket.

Szöllősi Mátyás
Illegál
Helikon, 2020, 218 oldal

A két sztori hőse ránézésre nem is különbözik annyira egymástól. Mindketten harmincasok, egyikük egy menő ügyvéd, akit egy gyilkossági ügy gyanúsítottja mellé rendelnek ki, a másik férfi pedig egy multinál pörgeti a mókuskereket. A külső szemlélő számára megállapodott, kiegyensúlyozott az életük, viszont mindkét esetben eljön az a pont, amikor a rutin kisiklik, és egy teljesen váratlan helyzetben találják magukat. Mindkettőjüknél ezt egy csattanást idézi elő (egyikük okozója, másikuk szemlélője lesz egy balesetnek), csak míg az ügyvéd egy zavartan viselkedő öregemberrel köt ismeretséget, addig az Illegál hőse egy régi graffitis haverba botlik. A házas, multivállalatnál dolgozó srác előtt ezzel felfeslik a múlt egy szövete, egy olyan emlék, amelyet még a hozzá legközelebb állóknak sem mesélt el feltétlenül: 

„Jó néhány éve nem gondoltam arra, ami azon a július végi éjszakán történt. Enikőnek, akivel most már hat éve vagyunk házasok, el se mondtam. Mélyre temettem magamban azt az egész időszakot. Most mégis újra elevenné vált, B. miatt, és azért, amit szemben, magunk előtt látunk. Mintha egy részem valahogy föltámadna hirtelen, mert volt egy pont több mint húsz éve a múltban, amikor egy kicsit meghaltam.” 

Egy régi balhé emlékképei villannak fel, a közös graffitis múlt, amikor csak azért utaznak vidékre, hogy kezelésbe vegyenek egy vonatot, közben pedig egy olyan szubkultúra elevenedik meg, amelyben

a festés izgalma és a vérben felpezsgő adrenalin tartja össze a csapatot.

Miközben a jelenben egy megállapodott, kiszámítható polgári életet sejtünk, a múlt ennél sokkal rapszodikusabbnak tűnik. Minden egyes döntés és cselekvés azért az egy-két óráért történik, amikor odaállnak a festékes flakonokkal a szerelvény mellé. Kivétel nélkül mindig gyorsnak és pontosnak kell lenni, ami teljesen más tudatállapotba löki a graffitist: „A festés nem az az állapot, amit utólag pontosan föl tudna idézni az ember”. 

A módosult tudatállapot előjön a Vendégjáték című kisregényben is (ez nem mellesleg a Váltóáram egyik történetének továbbírt és -épített változata), amelyben egy tehetséges, cigány származású zongoristát vádolnak meg azzal, hogy egy partin, ahol amúgy a szórakoztatás lett volna a dolga, megölt egy embert. Hogy pontosan mi történt a proli újgazdagok buliján, az az ügyvéd és a zongorista párbeszédéből derül csak ki: az elegáns házban a pénz és az agresszió, a rasszizmus és a hatalomvágy találkozik, ami

egy olyan elegyet alkot, ami óhatatlanul robbanni fog.

A történetben folyamatosan váltakozik a fókusz (az ügyvédről a zongoristára, majd vissza), ez a fajta perspektívaváltás pedig már a Váltóáramban is megfigyelhető volt. Kettejük legkisebb közös többszöröse ugyanakkor egy érzés, amit leginkább az elvágyódásban lehetne megfogalmazni. 

A zongorista tudja, hogy máshol kellene lennie, de nem mozdul, mert nem akarja ott hagyni a gyönyörű pincérlányt, akit a férfi vendégek egy része már leplezetlenül méreget. Az ügyvéd pedig tudja, hogy nagybeteg apja mellett lenne a helye, az ugyancsak jogász pater familias oldalán, vagy ha oda már a kórházba nem is jut el, legalább kísérletet kellene tennie, hogy végre rendezni tudja a kapcsolatát a barátnőjével, akinek egy teljes hónapra teljesen eltűnt az életéből. Mindkét kisregényben a társas kapcsolatok jelentik talán a leginkább neuralgikus pontot: az elhallgatás, a kibeszéletlenség csak egy a rengeteg feszültségforrás közül („Egy-két tőmondaton kívül semmi az elmúlt napokban. Egyszerűen nincs mit mondani most. Vigasztalni hasztalan lenne, és egyébként is, ki vigasztaljon kit, mindketten ugyanúgy részesei vagyunk a történteknek.”), bár pont ezek azok a feszültségszálak, amelyek az elejétől végighúzódnak a történeten. Tulajdonképpen

mindketten harapófogóban vannak

(az egyiknek a fogdából a megbeszélt találkozóra kellene mennie, előtte viszont hiába hívogatja telefonon a barátnőjét), a másiknak a feleségét kellene visszahívnia. Feszültségrétegek simulnak egymásra, melyeket Szöllősi folyamatosan épít – klausztrofób terek és helyzetek váltogatják egymást, játszunk az idővel, amely szorít, vagy éppen nincs, vagy kevés van belőle. 

Míg a Vendégjátékban egy adott ponton kizökkenni látszik az idő, és felsejlik egy alternatív történet lehetősége is (ami kicsit megint visszacsatol a Váltóáram történeteihez, ahol szintén megvolt ez a bizonytalansági játék, ott például néha azt sem tudtuk, hogy nappal van-e vagy éjszaka), addig az Illegálban a B.-vel való váratlan találkozás és a múlt felidézése óhatatlanul egy láncreakciót indít el, amely helyrezökkenti, ismét sínre helyezi a dolgokat. Rengeteg zsánerelem keveredik mindkét kisregényben, hiszen a családregénytől kezdve (különös hangsúllyal a diszfunkcionális apa-fiú kapcsolaton) a bűnügyi krimin és a fejlődéstörténeten át a lélektani drámáig Szöllősi Mátyás végig nagy műfaji amplitúdókkal dolgozik.

Kondenzált, sűrű szöveget kezel,

könnyű lenne belefulladni, de szerencsére nem nehezül el, és kevés kivételtől eltekintve végig dinamikus és lebilincselő marad.

Kapcsolódó cikkek
...
Általános cikkek

Szöllősi Mátyás: Egy krumpliszállító furgonban vittem őket az első meccsre [Képalá]

...
Nagy

Szöllősi: Én tölthetem fel tartalommal

...
Nagy

Szöllősi Mátyás: A Váltóáram történetei mögött ott lebeg-dereng a város

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Olvass bele az Eltérő tartalomba!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

Hírek
...
Beleolvasó

Erdős Virág verseiben nem válik szét a közélet és a magánélet ‒ Olvass bele!

...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Orczy Mimi ezúttal Párizsban nyomoz egy eltűnt műkincs után – Olvass bele!

Folytatódik Ruff Orsolya kalandregénye, melyben a tűzrőlpattant báró Orczy Miminek egy francia bűntényt és eltűnést kell felderítenie.

...
Gyerekirodalom

Elhunyt a Babar könyvek szerzője

Laurent de Brunhoff festő és mesemondó, aki Babarról, az elefántkirályról szóló képeskönyvsorozattal lett híres, 98 éves volt.

...
Gyerekirodalom

10 nyuszis mesekönyv húsvétra és azon túl

Az édes tapsifülesek kiskorú rajongóinak és szüleiknek élő nyuszi helyett inkább gyönyörű gyerekkönyveket ajánlunk.