Pető Péternél egy hírben, ahogy egy regényben is benne van az élet

Pető Péternél egy hírben, ahogy egy regényben is benne van az élet

Hírekből sokan írtak már történeteket, vagyis tényből fikciót. A sajtót bejáró, a közbeszédet meghatározó hírek hátterei sokakat érdekelnek, de az újságírásnak is megvannak a határai, ahogy az elbeszélésnek is. A post-truth világában a tény és a fikció nehezen szétválasztható kategóriák, ahogy például az is, hogy az Instagramon látható influenszer élete mennyire tekinthető valóságosnak vagy fikcionalizáltnak. A valóságok párhuzamosan működnek, mindenki megtalálja azt a buborékot, aminek az igazságaival együtt tud élni. Pető Péter új regénye, a #halálka hírekből indul ki, bátran lép ki a saját buborékjából, hogy olyan fikcióvá váljon, ami rólunk és a magyar élethelyzetekről mesél, arról a világról, amiben soha nem lehetünk főszereplők. A #halálka komoly témát beszél el, de mindezt lendületesen és szórakoztatón teszi, ezért is a hét könyve.

Valuska László | 2020. augusztus 17. |
Pető Péter
#halálka
Kalligram, 2020, 286 oldal

Pető Péter Margó-díjra jelölt első prózakötete, a Leshatár nagy kedvencem volt, a láthatatlan, leszakadt Magyarország történetét ugyanúgy elmesélte, ahogy a játékvezetővé váláson és kiégésen keresztül a főszereplő felnövéstörténetét is. Az új regény, a #halálka a mikrotörténetekben lévő drámákat, a gyorsan, ám részletekkel bemutatott kolorlokálokat, a megtört szereplők megértését, a lendületes elbeszélést is viszi tovább a Leshatárból, viszont emeli a tétet: Pető dupla vagy semmit játszik. Dupláz, mert két újsághírből két életutat mutat be, amelyek át-átszövik egymást, sőt azért is dupláz, mert a regény szereplőinek társadalmi beágyazottsága sokkal szélesebb fesztávú történet elmesélését teszi lehetővé.

A regénybeli Gárdonyi Patrik egy Andrássy úti szórakozóhely erkélyéről veti le magát, miután gondosan hashtagelve megosztotta az Instagram-csatornáján, hogy ez az utolsó posztja. Egy autóalkatrész-gyártó nagyvállalat termékfejlesztési igazgatójaként ismerjük meg az elején, aki egy seggmodellel érkezett a buliba, és elmondása szerint azért végez az életével, mert mindent elért. A minden mindenki számára mást jelent, nála a pénzt, az említett seggmodellt és a szűken értelmezett hatalmat. A gyári munkás, szakszervezetis Tószegi Gábor vonat alá veti magát.

Mindketten mezőkövesdiek, így történeteik sok ponton keresztezik egymást, és pont ezért önmagukon túlmutatva mesélnek arról, hogy mit jelent ma a Megáll az időben megfogalmazott mondat: Jó, hát akkor itt fogunk élni.

 A végéről, a halál felől lehet csak közelíteni egy élet megértéséhez, mert a tragédia felől egésznek tűnik az élet. Pető a címlapon is látható elrugaszkodástól elindulva pörgeti le a szereplők életeinek a filmjeit, visszafelé haladunk 12-től 1-ig, ráadásul az első fejezeten kívül mindegyik duplázva mesél, párhuzamosan fut egymás mellett, ahogy a regény valóságában a két öngyilkos, Patrik és Gábor története. Nick Hornby Hosszú út lefelé című regényében egy háztetőn gyűlnek össze az öngyilkos-jelöltek, és onnan érthetjük meg, ki miért van fent. Ez az elbeszélői trükk izgalmas, hiszen a sokkoló tragédiák mögött mindig színes és problémákkal terhelt életek rejtőznek. Nemcsak a regényben, hanem mindig, mert az élet ilyen összetett, ezért kell a sokféle utakat bemutatva kísérletet tenni az elbeszélésükre, hátha a tragédia felől jobban láthatóvá válik, hol romlottak el az életek.

Tavasszal többször foglalkoztunk a Könyves Magazinon Gabriel Gárcía Márquezzel, aki újságíróként nem választott soha csoda és valóság között, és aki azt vallotta, hogy könyvei újságíró munkái. Pető könyvében nincsen csoda vagy mágikus realizmus, ahogy egyébként Márquez sem így gondolt a Száz év magányra. Nem a Nobel-díjas Márquez és Pető prózája, hanem nézőpontjaik közötti párhuzamot szeretném érzékeltetni: a fülszövegben teszik fel a kérdést, hogy lehet-e két újsághírből regényt írni. Az ügyes marketingszövegre mindenki tudja a választ, hogy lehet, és bár úgy tűnhet ez alapján, mintha egy ilyen cirkuszi truváj lenne Pető könyvének a tétje, de ez ne vezessen meg senkit. A helyes válasz a kérdésre az, hogy lehet, mert ahogy egy hírben, úgy egy regényben is benne van az élet, kérdés, hogy az író vagy újságíró el tudja-e mesélni azt. Az nem mindegy, milyen mélységben mutatja meg a hírekből kiindulva a szerző a sorsokat.

Pető Péter: A játékvezető élete kozmikus magányban zajlik - Könyves magazin

Fotó: Valuska Gábor A magyar fociirodalom gazdag, de arra még nem volt példa, hogy egy bíró írja meg az élményeit. A Leshatárban, Pető Péter első regényében ráadásul erős társadalomrajzot is kapunk egy olyan világról, amit teljesen magára hagyott az állam. Miközben minden bokorban stadionok nőnek, Északkelet-Magyarországon az élet megállt, nincs remény, és már a foci sem jelenti azt, mint régen.

A #halálka végig két tragikus életútra koncentrálva rajzol társadalmi tablót arról a korról, amiben senki sem lehet boldog, mert az életnek nincs értéke.

A topmenedzser nem a munkabírásával, a tudásával jut fel a csúcsra, ahogy a gyári munkás identitását képező munka is lecserélhetővé válik olcsóbb munkaerőre vagy robotokra. A fogyasztói kultúra találkozik a munkaalapú társadalommal, majd a frontális ütközés után még törmelék sem marad, csak két újsághír. 

Lehet, hogy ebből a cikkből az derül ki, hogy egy végtelenül szomorú, lehúzó regény, pedig nem az, a monológok stílusa minden alkalommal a dráma mellett megmutatja azokat a szórakoztató elemeket, amelyek pont ahhoz kellenek, hogy itt tudjunk élni. A hétvégi jelmezes riogatást, a nagy szerelem szinte megalázó indulását, mutyivilágot, a salföldi megváltátst, a fosós jelenetet, a fogszabályozós smárolást, és minden monológ helyzetkomikumot is hordoz. Akármilyen életeket is éljünk, azt mindig egyéni módon próbáljuk feldobni, mert a #halálka azt is bizonyítja, hogy minden életnek van saját nézőpontja, ami különleges, épp ezért szórakoztató is.

A regény elbeszélői szerkezete az öngyilkosságoktól fejti vissza magát, hogy utána idősíkokon és tereken ugrálva, különböző nézőpontokat bevonva próbálják elmesélni a két életutat. Egy életet sem lehet a maga teljességében elmesélni, nemhogy kettőt, és ezt Pető is tudja, ezért teljesen szétírja az elbeszélését: beszél a HR-igazgató, Patrik és Gábor, a barátok, Gábor fia, a kocsmában a pultos, a szerető, a feleség, Patrik gyerekkori szerelme is. Mindenki beszél, még akkor is, ha egymás monológjait is sokszor átírják. Mindenki beszél, mert ebben a társadalomban, ahol se a politikai, se a gazdasági hatalom nem kíváncsi az egyénre, ráadásul a közösségi média kultúrájában nem a valós, hanem a fikcionalizált életekkel lehet sikereket, pozitív visszacsatolásokat elérni, 

senkinek nincs hangja, senkinek nem lehet története, ezért óriási igénye van mindenkinek arra, hogy egyszer elmondhassa a saját életét.

Így válik társadalmi regénnyé a #halálka

Említsük meg, hogy a #halálka a Kalligram Kiadónál jelent meg, ami sokféle árnyalata mellett a társadalmi érzékenységet és kritikusságot mutató szerzők otthonává vált. Jászberényi Sándor, Kerékgyártó István, Kötter Tamás és Pető is egyéni, személyes sorsokon keresztül mindig a történő világot beszéli el. Valakinek ez a világ a Közel-Keletet jelenti, valakinek Kelet-Magyarországot, valakinek a fővárost. 

Mert mindenkinek pont akkora a világa, amekkorát be tud mozogni.

A Kalligram műhelyében kiforrnak ezek a történetek, soha nem lesznek programszerűek, hiszen a szerzőknek nincs közös ideológiai nézőpontja, viszont van társadalmi érzékenysége. Ha elképzelem, hogy a 2010-es évek megértéséhez milyen könyveket kell megmutatnom a még el sem képzelt unokámnak, akkor bőven elég lesz a Kalligram könyveire mutatni.

Lendületes, szórakoztató, olvasmányos, de dühös a #halálka. Vagy én vagyok dühös azért, ami ebben a társadalomban zajlik, ezt nem tudom. Mindenki iszik, mindenki hordozza a családi traumáit, mindenki beleragad a megalkuvó döntéseibe, mindenki a saját álmai keserű rabja, mert egyszer mindenkit megtörtek, a bányászt, a gyári munkást, az újságírót, a topmenedzsert. Pető ezeket az életeket humorral és szeretettel mutatja be. Képzeljük el, hogy Bret Easton Ellis és Michel Houllebecq találkozik, és elérzékenyülve arról beszélnek, hogy a kapitalizmus hogyan tette tönkre az embert, a pénz hogyan váltotta le a lelket, hogy a férfiak miként roppantak bele a nők felemelkedésébe, kedvenc karaktereikről szeretettel, odafigyeléssel és megértéssel beszélnek. Cinikus, elnyomó, az embert mindenképp felfaló kapitalista világot ábrázol Pető, de a szereplőkről tragédiájukat megértve elfogadással vagy szeretettel beszél. A #halálka különös hangját ez a kettősség adja: a távolságtartás és a megértés találkozása.

A 24. hu főszerkesztőjeként, vagy korábban a Népszabadság főszerkesztő-helyetteseként Pető hosszú évek óta a magyar társadalom történeteit meséli el. A hírek, riportok, interjúk mind-mind a saját környezetünk, és így önmagunk megértéséhez vezetnek közelebb. Újságíróként nem lehet mindent elmesélni, mert mindent forrásokkal kell alátámasztani. Prózaíróként Pető szintén tényekből indul ki, két újsághírt vesz alapul, hogy utána kitöltse az üres helyeket. A #halálka első ránézésre két élettörténetet mesél el, de az elbeszélője egy újságíró, aki csak a regény legvégén, illetve a monológokból álló fejezetek között kiválasztott híreivel jelenik meg. A hírek között sok a kitaláció, de szerepel közöttük például Pető Ubergáz című cikke a Népszabadságból. 

Ez az ő története is, azé az újságíróé, aki belátja, hogy mindent nem lehet elmesélni, a maga egészében egy élet sem bemutatható vagy megérthető, és aki a saját felelősségével is tisztában van.

Az újságíró elbeszélő regény végi monológjából derül ki, amikor a két párhuzamosan számozott fejezetek találkoznak, hogy mindent nem lehet elmesélni, viszont mindent meg kell próbálni. 

A történet szerint fél tizenegykor futott be a hír, hogy egy budapesti szórakozóhelyen öngyilkos lett egy menedzser. Az újságíró a fenti hírhez lapzártakor egy másik hírt keres, hogy ne essen szét az oldal, és megtalálja Tószegi Gábor öngyilkosságát, aki vonat elé vetette magát. A hírek hatnak egymásra, kontextualizálnak, nyilván a budapesti menedzser insta-öngyilkossága volt az érdekesebb. Az újságíró utánament a két történetnek, kutatott, nyomozott, interjúzott: "Olyan felfoghatatlan tragédiákat ismertem meg, olyan tényleg hihetetlen, borzongató drámák sejlettek fel, amilyenekre egyszerűen nem voltam felkészülve." 

Pető Péter #halálka című regényével megtette az írók legnehezebb lépését: egy remek első könyv után tudott másodikat írni, sőt bizonyos szempontból erősebbet, bátrabbat és jobbat. A #halálka címet egyáltalán nem tartom szerencsésnek, mert leegyszerűsíti és ironizálja azokat a tragédiákat, amik a történetekben rejlenek, illetve azt a nagyszabást, amit elmesél a két öngyilkos férfi történetének bemutatásával. A borítót izgalmasnak tartom, mert finoman mutatja, hogy egy elrugaszkodásról soha nem lehet tudni, hogy nagyszerű vagy végzetes lesz, de valahogy mégis meg kell próbálni. Pető újra elrugaszkodott és főszereplőivel ellentétben remekül tette. 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Pető Péter: A játékvezető élete kozmikus magányban zajlik

...
Nagy

Gyurkovics Tamás, Pető Péter vagy Szöllősi Mátyás nyerheti el a 2017-es Margó-díjat

...
Nagy

Pető Péter: A szöveget annyiszor kellett újraírni, hogy természetessé vált a szenvedés

Még több olvasnivaló
...
Kritika

A Páternoszter megmutatja a Rákosi-rendszer legabszurdabb oldalait

Orosz István grafikusművész első regénye, a Páternoszter több nézőponton, többszörös elbeszélésen keresztül világítja meg, milyen volt az élet az 50-es évek Magyarországán, és milyen abszurd, groteszk vagy tragikomikus eseményeket idézett elő a Rákosi-korszak személyi kultusza.

...
Nagy

Perintfalvi Rita: Az elkövetők mindig hangsúlyozták, hogy “mondd nekem azt, hogy atya”

Perintfalvi Rita könyvében a Magyar Katolikus Egyházon belüli szexuális bántalmazási ügyeket vizsgálja. Nemcsak áldozatokat szólaltat meg, hanem kutatási eredmények és szakértők bevonásával feltárja a visszaélések mögött húzódó pszichológiai és rendszerszintű okokat is. Interjú.

...
Nagy

Finy Petra: A 80-as évekről mindenkinek van egy története

Finy Petra Kerti szonáta című regénye három női generáció történetén keresztül mesél a világháború traumáiról, az ötvenes évek félelemmel vegyes légköréről, és a rendszerváltást megelőző ellenzéki megmozdulások konspirációval teli hónapjairól. Az íróval a regény egyik kulcshelyszíne közelében beszélgettünk, közben szóba kerültek traumák és rendszerellenes csúcsteljesítmények, elfeledett és máig élő városi történetek is.

...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.

...
Nagy

Bojár Gábor: Mindenki az erő jelének veszi, ha az ember szembenéz a saját hibáival

Bojár Gábor a Graphisoft alapítójaként ikonikus név és hivatkozási pont a hazai vállalkozói világban. De mit tud adni második könyvével annak, aki nem üzletember. A válasz: meglepően sokat. Interjú.

...
Kritika

Mit árul el egy ezeréves levél egy keresztény nőről, aki zsidó férfit szeretett?

Egy meneküléssel töltött élet krónikája és e krónika megalkotásának története A hét könyve, A fordult szív.

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Hírek

Szvoren Edina az ambivalens hatásnak örül

...
Hírek

Babiczky a megszólalás szabadságát fedezte fel Szapphóban

...
Hírek

Itt Az utolsó szerelmes levél első előzetese!

...
Hírek

Filmre vele! - Hat kortárs magyar művet ajánlanak a filmeseknek

...
Hírek

Nem lehet vitatkozni, hogy az áldozatok leszármazottai számára a turul mit jelent

...
Nagy

Spiró György: Azért nem lettem sznob, mert nem mondták meg, mi a jó

...
Hírek

Fábián Janka: Nem dolgom utólag beleavatkozni a történelembe

...
Nagy

Keresztury Tibor: Ebben a könyvben a halálfélelemmel akartam szembenézni

A hét könyve
Kritika
A regénybeli Kafka mögött felsejlik Borbély Szilárd alakja is
...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.

Olvass!
...
Beleolvasó

Máté Péter életét és halálát ellentmondások és rejtélyek övezték

Bauer Barbara archív anyagokból, családtagok, ismerősök, egykori zenésztársak visszaemlékezéseiből dolgozva fikciós regényt írt Máté Péterről, Most élsz címmel. Olvassatok bele!

...
Beleolvasó

Spiró: Mikor szabad ölni?

Új esszékötettel jelentkezik Spiró György. A Hamlethez kapcsolódó erős cím (Mikor szabad ölni?) szellemében az esszék empatikus és okos ajánlatok arról hogyan lehet szabadon gondolkodva élni.

...
Beleolvasó

Ez itt a pszichiátria, az új otthonod

„De ne rémüldözz: nyugi. Minden jel szerint ebben a fejezetben végre megvalósul vágyaidnak netovábbja. A pszichiátria.” Keresztury Tibor új könyvében különböző kórtermeken keresztül leshetünk be az élet fontos pillanataiba. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Less bele a Lars Kepler-krimik sorozatgyilkosának lelkivilágába!

Izgalmas novellát adott közre a skandináv krimi egyik legkedveltebb képviselője, Lars Kepler, aki valójában nem egy személy, hanem egy szerzőpáros, Alexandra Coelho Ahndoril és Alexander Ahndoril. A te sötét labirintusod a sorozatgyilkos, Jurek Walter életébe és sötét lelkivilágába enged betekintést. 

...
Beleolvasó

Nincsen hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene

Szvoren Edina legújabb írásaiban senki sem csodálkozik, az írások mégis csodálkozásra késztetnek.

...
Beleolvasó

Az Afáziában a Föld már lakhatatlan, de az emberi faj továbbra is előszeretettel harcol

A krimik után ezúttal sci-fivel jelentkezik Baráth Katalin: az Afáziában totális háború van kitörőben, a katasztrófát egy génmódosított szuperkatona és egy veterán hírszerző akadályozhatja meg. Mutatunk egy részt a könyvből!