„A fennmaradó házasságokat boldognak tekintjük, még ha nem is boldogok” – Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

„Nekem az tetszett, amikor elmondták, hogy akárhová megyünk az űrben, úgy érezzük, mintha mi lennénk középen. Ezt nagyon át tudtam érezni.”

„A fennmaradó házasságokat boldognak tekintjük, még ha nem is boldogok.”

„A házasság olyan hatalmas, titokzatos, intim dolog. Nincs két házasság, amelyet tudományos alapon össze lehetne hasonlítani, rengeteg különböző tényezőn múlik, de leginkább azon, hogy két ember mit képes elviselni.”

„Senki nem mondta, válás közben milyen fontos lenne, mindig stabilnak látszani, mert ilyenkor akármit tesz vagy mond az ember, sokkal megrendítőbbnek és jelentősebbnek tűnik, mint amilyennek szánta.”

„A szeretetreméltóság leginkább akkor működik, ha az ember nem gondol állandóan rá.”

„A feleség nem olyasmi, mint egy szuper-, vagy állandó barátnő. Az valami egészen új dolog. Olyasmi, amit együtt hoztok létre, és te az egyik alkotórésze vagy. Nélküled nem lehetne a feleség. Ha utálod, vagy ellene fordulsz, vagy elmondod a barátaidnak, hogy milyen nehéz vele, az olyan, mintha a saját ujjadat utálnád. Nem választod külön magadtól.”

„Hogyan találhatnék vissza egy olyan pillanathoz, amikor az életem nem kötelességek áradatából, hanem választási lehetőségek végtelen sorozatából állt, és mind arra szolgált, hogy megtanítson valamire a létezéssel és a világgal kapcsolatban, nem pedig, hogy egész életemre tönkretegyen."

„A megvetés az egyik a házasság apokalipszisának négy lovasa közül.”

„Kimondták mindazt, amit én nem mondhattam ki hangosan, mert féltem, hogy fellengzősnek, önteltnek, beképzeltnek, narcisztikusnak tartanak. Rájuk vetítettem a saját narratívámat, ahogy a biológiakönyvek ábráival összeilleszthetjük az emberi izomzatot az emberi test csontvázával. Rajtuk keresztül a saját problémáimról írtam.

Annyit biztosan tudtam, hogy egy nő egyedül így válthat ki figyelmet: ha egy férfi szájával mondatja ki a történetét. Egy férfi által építhetünk magunknak trójai falovat, hogy egyáltalán leszarjanak.”

„Rachelt meg engem úgy neveltek, hogy azt tegyük, amit akarunk, és meg is tettük. Sikeresek voltunk, megmutattuk mindenkinek. Nekünk nem kellett felvennünk azt az apokrif pólót (The Future Is Female – a szerk.), mert mi már ismertük a titkot: ha egyszer valóban sikert aratunk, többet keresünk, jobban szerepelünk, minden várakozást túlteljesítünk, akkor sem igazán változik körülöttünk semmi."