Az Unortodox hőse feláldozott mindent, hogy szabad lehessen

Deborah Feldman kötetének megjelenése óriási vihart kavart, korábbi közössége üldözte és számtalan alkalommal megfenyegette. Ő mégsem bánja, hogy mindenki számára elérhetővé tette történetét, mivel hisz abban, hogy könyvével párbeszédet kezdeményezhet a zárt vallási közösségekben tapasztalható gyakori elnyomásról és bántalmazásról, és hangot adhat azoknak, akikre korábban senki sem figyelt. A könyv alapján a Netflix készíett nagy sikerű sorozatot. Olvass bele az Unortodoxba!

Könyves Magazin | 2020. április 28. |

Forrás

A külvilágtól mereven elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként Deborah Feldman szigorú szabályok szerint nevelkedett Brooklynban. Előírták számára, mit viselhet, kivel beszélhet, mit olvashat. Az oktatásával alig törődtek, az egyetlen elvárás vele szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle. Mindössze tizenhét éves volt, amikor hozzáment a családja által kiválasztott férfihoz, akit alig ismert.

Deborah Feldman
Unortodox - A másik út
Libri Könyvkiadó, 2020

Deborah fuldoklott a mind érzelmi, mind testi értelemben diszfunkcionális házasságban, és a közösségben, amely nagyon szűk teret hagy a nőknek, legyenek bármennyire tehetségesek. Deborah-t pánikrohamok gyötörték, és elképzelése sem volt arról, hogyan enyhíthetne szorongásán.

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett az Unorthodox! - Könyves...

Deborah Feldman Unortodox - A másik út című önéletrajzi regényén (magyarul májusban jelenik meg) alapul a Netflix új, azonos című sorozata, amely egy ultraortodox zsidó közösség életét mutatja be. A történet főszereplője egy fiatal lány, Esty Shapiro, aki bár szeretne beilleszkedni a szigorú vallási normák szerint élő közösségbe, vágyai miatt kicsit ki is lóg a sorból.

Kilátástalan helyzetében fokozatosan találta meg a kiutat: miután megszületett a fia, egyre világosabbá vált számára, hogy képtelen megfelelni a haszid zsidó közösség elvárásainak, és maga mögött kell hagynia addigi életét. Egy bátor elhatározással feláldozott hát mindent, amit addig ismert, hogy szabad lehessen, és gyermekét is szabad embernek nevelhesse.

Prológus

A huszonnegyedik születésnapom estéjét anyámmal töltöm. Egy manhattani vegetáriánus étteremben találkozunk, ahol vegyszermentes alapanyagokat használnak a helyben készített fogásokhoz, legalábbis az étterem ezt állítja magáról, és bár újabban a disznóhúsra meg a rákfélékre van gusztusom, most szívesen gondolok azokra az egyszerűbb élvezetekre, amiket ez a hely ígér.

A pincér a külsejéből ítélve százszázalékos goj: vékony, szőke, nagy kék szemekkel. Körülugrál bennünket, végtére is az Upper East Side-on vagyunk, és alighanem egy rakás pénzt fogunk itt hagyni az ebédért, amely leginkább zöldségfélékből készült. Vicces, hogy a pincér a jelek szerint nem látja rajtunk, hogy nem ide valók vagyunk, valószínűleg készpénznek veszi, hogy a felső tízezerhez tartozunk. Sosem hittem volna, hogy egyszer ez is megesik velem.

Anyámnak előre jeleztem, hogy kérdezni akarok tőle valamit. Noha az elmúlt év során több időt töltöttünk együtt, mint amennyit egész kamaszkoromban összesen, mostanáig kerültem, hogy a múltról beszéljek. Talán nem akartam tudni róla. Nem akartam szembesülni azzal, hogy annyi éven át félrevezettek, hogy amit anyámról meséltek, az nem volt igaz, vagy nem akartam elfogadni az igazságot. Az, hogy életem történetét a nyilvánosság elé tártam, fájdalmas őszinteséget követelt, ráadásul nem csupán az én részemről.

Találkozásunk előtt egy évvel örökre elhagytam a haszid közösséget. Most huszonnégy éves vagyok, még előttem az egész élet. A fiam számára ezernyi lehetőséget tartogat a jövő. Olyan érzésem van, mintha az utolsó pillanatban sikerült volna beállnom a rajtvonalhoz, mielőtt eldördült volna a startpisztoly. Ahogy anyámra nézek, meg kell állapítanom, hogy bár némileg hasonlítunk egymásra, a köztünk lévő különbségek sokkal feltűnőbbek a hasonlóságnál. Ő idősebb volt, amikor távozott, mint én most, és engem nem vitt magával. Velem ellentétben ő nem annyira a boldogságért, sokkal inkább a biztonságért küzdött. Álmaink felhőként lebegnek kettőnk között, de az én felhőm nagyobb, gomolygóbb, az övé meg csak olyan, mint a vékonyka fátyolfelhő a téli égen.

Amióta az eszemet tudom, mindig rengeteget vártam az élettől; mindent, amit csak adhat. Ez a vágy különböztet meg azoktól, akik hajlandóak kevesebbel is beérni. Képtelen vagyok megérteni, hogyan képes némely ember a kevéssel is megelégedni, hogyan tudják szűk határok közé szorítani az ambícióikat, vágyaikat, amikor az élet annyi lehetőséget kínál. Anyámat nem ismerem elég jól ahhoz, hogy megérthessem az álmait; mindössze annyit tudok, hogy számára fontosak és nagy horderejűek lehetnek ezek az álmok, és én tiszteletben tartom őket. Hiszen különbségeink ellenére van valami, ami közös bennünk: a jobb élet reményében mindketten fontos döntést hoztunk.

Anyám Angliában, német gyökerekkel rendelkező zsidó közösségben született és nevelkedett. A családja vallásos volt ugyan, de nem voltak haszidok. Szülei elváltak, anyám félénk, gyámoltalan, szorongó gyerekként írja le akkori önmagát. Házassági esélyei, amint azt később nekem elmondta, nem voltak valami fényesek; nemigen reménykedhetett abban, hogy előnyös házasságot köthet.

 

A pincér leteszi anyám elé a fekete babbal körített polentaropogóst, ő pedig beleszúrja a villáját az egyik aranysárga rudacskába.

Amikor felmerült a lehetőség, hogy férjhez menjen apámhoz, el sem hitte, hogy ilyen szerencsés lehet, meséli két harapás között. Apám fiatalabb testvérei csak arra vártak, hogy a bátyjuk végre megnősüljön, és végre ők is a saját lábukra állhassanak. Apám már huszonnégy éves volt akkor, botrányosan öreg ahhoz, hogy még mindig legényemberként élje napjait. Tudta, minél idősebb, annál kevesebb esélye marad a házasságra. Anyám, Rachel volt számára az utolsó lehetőség.

Anyám úgy emlékszik, hogy a környezetében élők mind boldog izgalommal fogadták a jegyesség hírét. Amerikában fog élni! A férje családja gyönyörű, vadonatúj, tökéletesen berendezett lakást ajánlott fel az ifjú párnak. Minden költséget magukra vállaltak. Anyám előre örült a sok szép ruhának és ékszernek, amit kapni fog, valamint a sógornőinek, akik mind csak arra várnak, hogy a barátságukba fogadhassák.

– Na és? Kedvesek voltak hozzád? – kérdezem. Emlékszem, a nagynénéim és nagybátyáim többnyire lenéztek engem, de hogy miért, sosem értettem egészen.

– Kezdetben igen – feleli anyám. – Én voltam az új játékszer Angliából. A vékonyka, bájos kislány, akinek olyan fura kiejtése van.

Anyám tehát megmentette apám húgait attól, hogy vénlányok maradjanak, és ők eleinte valóban hálásak voltak neki, amiért végre bekötötte a bátyjuk fejét.

– Férfit csináltam belőle – folytatja anyám. – Ügyeltem, hogy mindig csinosan öltöztessem. Nem tudott gondoskodni magáról, de én megtettem helyette. Rávettem, hogy törődjön magával; többé nem kellett szégyenkezniük miatta.

A magam részéről sajnos kizárólag a szégyen érzését tudom felidézni az édesapámmal kapcsolatban. Amióta az eszemet tudom, mindig lompos volt és piszkos, viselkedése gyerekes, idétlen.

– Most hogy látod apát? – kérdezem. – Szerinted mi a baj vele?

– Nem tudom. Szerintem téveszméi vannak. Elmebeteg.

– Tényleg? Szerinted ilyen súlyos a helyzet? Nem gondolod, hogy egyszerűen csak gyengeelméjű?

– Miután összeházasodtunk, egyszer elment a pszichiáterhez, aki azt mondta nekem, biztos benne, hogy apád személyiségzavaros, de ezt nem lehetett közölni vele, mert apád nem volt hajlandó alávetni magát további vizsgálatoknak, és abbahagyta a terápiát.

– Nem is tudom… – tűnődöm. – Chaya néni egyszer azt mondta, gyermekkorában értelmi fogyatékosként diagnosztizálták. Azt is mondta, hogy hatvanhatos az IQ-ja. Azzal nem sokat lehet kezdeni.

– Igen, de meg sem próbálták – erősködik anyám. – Akkor is kezeltetniük kellett volna!

Bólintok.

– Szóval eleinte kedvesek voltak hozzád. De mi történt később? – Emlékszem, a nagynénéim egymás között ocsmány dolgokat mondtak anyámról.

– Miután véget ért az esküvő körüli felhajtás, többé nem törődtek velem. Ha közösen csináltak valamit, engem biztosan kihagytak belőle. Lenéztek, mert szegény családból jöttem, ők meg mind pénzes emberekhez mentek feleségül, és a saját családjuk is gazdag volt. Egészen másképp éltek, mint én. Apád képtelen volt eltartani a családját, nekem sem volt munkám, úgyhogy a nagyapád gondoskodott rólunk. Őt ismered, tudod, mennyire a fogához veri a garast. Okos ember a te zeidéd, de az emberekhez nem ért. A való élethez nincs semmi érzéke.

Furcsa, de még mindig rosszulesik, ha valaki rosszat mond a családomról. Mintha az én feladatom volna, hogy megvédjem őket.

– Bubbe… a nagyanyád viszont tisztelt engem, ezt éreztem. De rá soha senki sem hallgatott, pedig nyilvánvalóan intelligensebb és szélesebb látókörű mindegyiküknél. Mégsem adtak a szavára.

– Igen, én is így gondolom! – Boldog vagyok, hogy végre közös nevezőre akadtunk, egy családtagra, akit mindketten egyformán ítélünk meg. – Bubbe hozzám is mindig jó volt; ő akkor is tisztelt, amikor mindenki más csak a bajkeverőt látta bennem.

– Igen, csakhogy neki alig volt befolyása a család dolgaira.

– Ahogy mondod.

Anyámnak tehát nem volt senkije, akire támaszkodhatott volna. Se a férjére, se a családjára. Ha továbbtanulhatott volna, az talán megfelelő célt, irányt ad az életének. Nem így történt, és talán ezért is ment el. Az ember akkor hagyja el a régi világát, amikor már nincs miért maradnia; oda megy, ahol hasznosnak érezheti magát, és ahol befogadják.

A pincér az asztalhoz lép, és egy darab csokoládés brownie-t tesz elénk; közepébe szúrva egyetlen szál gyertya ég.

– Boldog szülinapot… – énekli halkan. Egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Lesütöm a szemem, érzem, hogy elvörösödöm.

– Nosza, fújd el! – biztat anyám, és előveszi a fényképezőgépét. Mulatságos arra gondolnom, hogy a pincér nyilván azt hiszi, egy vagyok azok közül az elkényeztetett nagylányok közül, akiket az anyukájuk drága étterembe visz a születésnapjuk alkalmából. Biztosan azt gondolja, minden évben ezt tesszük. Hogy is sejthetné, hogy anyám szinte sohasem ünnepelte meg a születésnapomat, amíg gyerek voltam? Nem is értem, hogyan tud ilyen gyorsan visszahelyezkedni a gondos anya szerepébe. Ő talán természetesnek gondolja ezt az egészet, én annál kevésbé.

Miután befaltuk a brownie-t, anyám megtörölgeti a száját. Azt mondja, szeretett volna magával vinni, de nem tudott. Nem volt pénze. Azonkívül apám családja megfenyegette, hogy pokollá teszik az életét, ha megpróbál magával vinni. Chaya, a legidősebb nagynéném volt a legelszántabb közöttük.

– Amikor hazamentem, hogy lássalak téged, Chaya úgy bánt velem, mint a kapcaronggyal. Mintha nem is volnék az anyád, mintha nem is én szültelek volna. Ugyan milyen jogon, kérdem én, amikor nem is vérrokon?

Chaya a család legidősebb fiának a felesége, aki azonnal kezébe vette a kormányrudat, mihelyt bekerült a családba, emlékszik anyám. Mindent ő intézett, ő lett a főnök, mindig övé volt az utolsó szó.

Miután anyám elhagyta apámat, rólam is Chaya gondoskodott. Úgy döntött, hogy a nagyszüleimnél fogok élni, szatmári iskolába fogok járni, és egy rendes, vallásos családból való szatmári fiúhoz fogok férjhez menni. Végső soron Chaya volt, aki megtanított rá, hogyan vegyem a kezembe a sorsomat, hogyan legyek épp olyan kemény, mint ő. Az ő példája nyomán lettem olyan, aki nem hagyja, hogy tönkretegyék az életét.

Mint később megtudtam, Chaya vette rá Zeidyt, hogy a házasságközvetítőhöz forduljon, holott alig töltöttem be a tizenhetedik évemet. Sőt, valójában ő maga volt a házasságközvetítő, ő döntötte el, kihez fogok férjhez menni. Akár azt is gondolhatnám, ő a felelős mindazért, amin keresztül kellett mennem, de bölcsebb vagyok már annál, hogy így gondolkodjam. Tudom, hogyan működik a mi világunk, hogy az ősi tradíció hogyan sodorja magával azokat, akik az uralma alatt élnek.

 

New York, 2010. augusztus

 

Kapcsolódó cikkek
...
Promóció

A 70 éves Móra ezekkel a könyvekkel készült a virtuális könyvfesztiválra

Hetvenéves idén a Móra Kiadó, amely rengeteg kiadvánnyal és programmal készült az évfordulóra és a könyvfesztiválra, a járvány és a karantén miatt viszont újra kellett tervezniük mindent. Az olvasók viszont így sem maradnak könyvek nélkül, a kiadó most pedig elárulja, mire számíthatunk.

...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett az Unorthodox!

Öt olyan könyvet ajánlunk, melyeknek főhősei zárt közösségekben élnek, de Esty Shapiróhoz hasonlóan megpróbálnak lázadni a szigorú normák ellen. 

...
Beleolvasó

A lány, akit családja elszakított a valódi világtól

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

...
Kritika

A Bálnahullás letehetetlen thriller arról, mi van, ha véletlenül lenyel egy ámbráscet

Daniel Kraus Bálnahullás című thrillerében az óceán és egy ámbráscet gyomrának hátborzongató mélyén egy kamaszfiú küzd az életben maradásért, miközben végiggondolja apjához fűződő kapcsolatát is. Lélegzetelállítóan izgalmas könyv, melyben nemcsak az óceán, de a lélek mélységei is feltárulnak.

Szerzőink

...
Ott Anna

Anyaság, apaság, az érzések kavalkádja – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

...
Vass Norbert

Vérfertőző, wannabe-sátán és kölyökmedve-tulajdonos – 10 érdekesség a 200 éve elhunyt Byronról

...
Kolozsi Orsolya

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?