A Könyves a blogról saját platformra, a Konyvesmagazin.hu oldalra költözött - ezt olvashatnánk egy hivatalos sajtóközleményben, amitől valószínűleg nem fagyna le az MTI, pedig minden költözés egyben újrakezdés is, számunkra pedig a legfontosabb. 

Négy éve költöztem be nagypapám lakásába, és az pont ilyen volt: egy Marie Kondo sem tudott volna segíteni a rendszerezésben a faltól-falig érő könyvespolcok között. Kilencven doboz könyvet válogattam ki, amelyek már a régi középiskolámban vannak. Kánonképzés otthon a négy fal között, mi maradjon feltétlenül, mi az, amire nekem nem, de másnak szüksége lehet. Karl Ove Knausgard százötven oldalon keresztül pakolja az apai házat, Jonathan Franzen egy esszén keresztül az anyjáét, hozzájuk képest én megúsztam. A legfontosabbnak az tűnt számomra, hogy megmentsek valamit nagypapám lakásából úgy, hogy az a sajátommá váljon. Így lett a lakásfelújítás és otthonteremtésem központi szervezőeleme a könyvespolc.

Néhány éve arról beszélgetünk, hogy mi lehet a következő lépés a Könyvesblogon, mert ugyanazokat a köröket futjuk, pedig többet, jobbat és máshogy szeretnénk. Lebontani, átalakítani, kifesteni, végeredményben újragondolni az újságot, amit tizenhárom éve csinálunk ebben a küzdelmes kulturális és médiapiaci térben. 

Amihez képest a könyvpiac pörög, rengeteg cím jelenik meg, fontos szerepe van az újságírónak az információ átadásában. Megírni, mit gondolunk egy könyvről, beszélgetni magyar és külföldi írókkal, megmaradni szövegközelben, mi alapvetően ennyit akarunk, mert annak nem látjuk értelmét, hogy miközben egyszerre örülünk és sírunk azon, hogy a magyar irodalom csak a miénk, azt definiálgatjuk, ki a magyar író, hiszen még a világirodalmat is magyarul olvassuk.

Az irodalom a mi buborékunk, a nyelvünkbe vagyunk zárva.

Az igazság utáni korszakban élünk irtóztató médiazajban, amiben trollhadseregek befolyásolnak lokális és globális kérdéseket, erről mondjuk Hararinál olvastunk. Ha semmi sem igaz, akkor tényleg csak a könyv marad meg egyetlen biztonságnak. Az olvasás információszerzés, a másik megértésére való törekvés, de mindenek fölött élmény, szórakozás, kikapcsolódás, és persze folyamatos párbeszéd nemcsak a világ különböző pontjain élő kortársainkkal, hanem múltunkkal is. 

Nagypapám könyvtára semmiben nem különbözött Borges bábeli könyvtárától, igazi safe space, minden tudás ott van a könyvekben. Ezek nem gyorstudások, a válaszokat lassan, olvasva kapjuk meg. Dragomán György szerint, ha nem tudunk napi harminc percet olvasni, akkor megette a fene. Mi a Könyvessel ehhez a legalább napi harminc perchez szeretnénk a legtöbb muníciót megadni. Évek óta azt állítjuk, hogy megmondjuk az olvasóinknak, mit olvassanak. Most arra vállalkozunk, hogy a lehető legtöbb segítséget megadjuk ahhoz, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb könyvet. Azt, ami megváltoztatja az életét.  

Mert egy könyv elolvasása előtt és után nem vagyunk ugyanazok az emberek.

Nem ígérünk gyors eredményeket, annak az egynek a megtalálásához is sokat kell olvasni, de a munka egy jelentős részét, az előszűrést, a válogatást, a navigálást elvégezzük. 

A Könyves az a weboldalt, print kiadványt, podcast csatornát és kulturális eseményeket összefogó kulturális platform, amely azt bizonyítja, hogy a könyv, a szöveg az a közvetítő, ami segít magunkat, egymást és az ismeretlent is megérteni. A könyv lesz az útlevél, amivel beutazhatunk bármilyen tájat az autofikciótól a költészeten át a gyerekirodalomig, a weirdtől a képregényen keresztül az irodalomtörténetig, közben  sorozatainkban pszichológiával, klímaválsággal, képzőművészettel, oktatással, filmekkel, színházzal, Trianonnal és a kötelező olvasmányokkal is foglalkozunk. 

A mi olvasatunkban minden könyv. 

A Harry Potter magyar kiadásának 20. évfordulójára megjelent print kiadványunk után tematikus lapszámokkal folytatjuk az együttműködést a Central Médiacsoporttal, ezért az áprilisi Könyves Magazinban azt is megmondjuk, melyek a 2010-es évek legfontosabb könyvei. 

Februárban a Szatyorban elindítottuk Orvos-Tóth Noémi pszichológussal a Sorsok között című eseménysorozatot, aminek Szabó T. Anna és Babarczy Eszter voltak az eddigi vendégei. A Ludwig Múzeumban az internet végéről beszélgettünk az aktuális kiállításhoz kapcsolódó Ludwig Lounge sorozatunkban. Visszaszámlálás címen március 23-án kezdődnek az Ökológiai Kutatóközponttal közös estjeink, amelyeken a tudomány és az irodalom szemszögéből próbáljuk értelmezni, mi lesz velünk a közeli jövőben: első alkalommal Jordán Ferenc és Dragomán György beszélgetnek, áprilisban Garamszegi László és Závada Péter.

A saját buborékjainkban élünk, amelyeket nem pukkasztunk ki, hanem újakat fújunk. Az elmúlt heteket Don DeLillóval, Babarczy Eszterrel, Lydia Davisszel és Solymosi Bálinttal töltöttem, miközben a kiégésről és az analógok bosszújáról olvastam. Egyik sem az én buborékom igazán, de az olvasásban pont azokat a világokat keresem, amelyeket nem ismerek, amelyekben nem mozgok otthonosan. 

Legyen a Könyves Magazin közös buborékunk, találkozzunk minél többet, jó olvasást!