A Mastercard Alkotótárs ösztöndíjat első alkalommal Vonnák Diána és Vajna Ádám nyerte el, podcastsorozatunkban velük beszélget Ott Anna. Amikor megkérdezte Vonnák Diánát, hogy ki az az alkotó, akinek a pályája inspirálja, ő Enyedi Ildikó nevét mondta. A podcastban legutóbb így ők ketten beszélgettek, érintették a nyelv és a nézőpont fontosságát, megvitatták, milyen a viszonyuk az irodalomhoz és mit kezdenek a velük szembe állított elvárásokkal. Volt szó antropológiáról, de arról is, hogyan változik az alkotói lét, ha az ember közben épp anyává válik. Az elhangzottakból szemezgettünk.

• Vonnák Diána számára ösztönös válasz volt, hogy inspiráló alkotóként Enyedi Ildikó nevét mondja, majd kifejtette, hogy fontosak neki azok a szemszögek, amikből a rendező ránéz a világra. A másik ok, hogy Enyedi nem nagy, erős vonásokkal rajzolja meg a történeteit, hanem köztes árnyalatokkal építkezik, amikkel kilép a nyelv területéről. “Visszavezet a nem szavakkal működő énemhez”, mondta Vonnák. Enyedi elmesélte, hogy nagyon kíváncsi volt az emberre, aki a Látlak című kötet mögött áll, és azt érezte, hogy Vonnák átereszti magán a világokat, amiket megmutat, majd “hasbeszélőként” megszólal a novellákban.

Vonnák Diána: Olvasásban mindenevő vagyok, mindig is az voltam [Alkotótárs]

Az Alkotótárs-podcast új epizódjában Vonnák Diána gyerekkori olvasmányélményekről, az egybemosódó hangok kockázatáról és a fekete humor erejéről mesélt.

Tovább olvasok

• A Látlak nagy témái Vonnák szerint a szülőség és a közeli családi viszonyok, az idegenségérzet, az otthon, ennek mentén kezdte el a novellákat csokrokba szedni. Az utolsó novellát már úgy írta (ez a Mozdulatlan víztükör), hogy érezte, hogy ez hiányzik a kötetből.
• Enyediben van egy babonás tisztelet az irodalom iránt. “Forgatókönyvet szabad írni, mert azt úgyis kidobja az ember a végén, de soha nem mernék novellát írni.” Vonnák sokáig szent tevékenységnek gondolta az irodalmat, és az segített neki elmozdulni ebből, hogy 

megengedte magának, hogy lehet rossz is az, amit csinál. 

• A feleségem története Enyedi szerint túlnyúlik az irodalom keretein, és nagyon szerette volna, ha többen találkoznának Füst Milán gondolkodásával. “A regényei közül ez a legmegközelíthetőbb filmes eszközökkel úgy, hogy átsüssön az, ami fontos benne.”
• A nyelv nagyon demokratikus dolog, mindenki használja, mondta Vonnák annak kapcsán, hogy az emberek sokfelől érkeznek az irodalomba alkotóként, ő sem magyar szakot végzett. Ez szerinte szabadságot ad az írónak. Az írásnak azt a részét, amikor az élettapasztalatokat szerezzük, figyeljük a világot, ugyanolyan fontosnak érzi, mint amikor ebből mondatok lesznek.

• A szerkesztés Vonnák szerint egyszerre nagyon intim és tárgyilagos, szakmai, amit jó volt neki megélni, biztonságban érezte magát.
• A készülő kötetében Vonnák azt igyekszik körbejárni, mi történik egy társadalomban, amikor elveszíti a békét. Mi történik a férfiakkal, amikor beindulnak a sorozások, és van egy olyan nyomás rajtuk, ami korábban nem volt? Mi történik, amikor a hazád életeket kezd el követelni? Kinek a háborúja ez egyáltalán? Az elveszített béke neki is személyes kataklizma, nemcsak azért, mert a közeli barátaival, ismerőseivel is történik, hanem mert mindenféle “beláthatatlan helyeken” vannak következményei, amikről még nem tudja, hogy hova vezetnek.

A podcastot itt vagy Spotifyon tudod meghallgatni.