Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Ez egy elég rövid folyamat volt, aminek talán az volt a legfontosabb tapasztalata, hogy ha minden félelmem ellenére le tudom írni egy regény első mondatát, akkor biztos, hogy néhány héten vagy hónapon belül az utolsót is le tudom. (Ez a bölcsesség szerencsére a második regény megírásakor is igazolódott.)
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Az alapötlet régóta megvolt.
Az is világos volt, hogy ebből a koncepcióból nem tudok és nem is akarok filmet csinálni,
ezért arra gondoltam, hogy teszek egy próbát és megírom regényként.
Mit vártál az első könyvedtől?
Hogy nyelvileg megállja a helyét a minőségi ponyvák között, és azokat is elszórakoztassa, akiket abszolúte nem érdekel a filmtörténet.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Hosszabb lenne, és jobban beleállna az alternatív filmtörténeti spekulációkba, akár a történet rovására is.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Mivel viszonylag gyorsan, két hónap alatt megírtam a szöveget, ezért
írás közben nem nagyon mutogattam a kéziratot.
Utána a feleségemnek és alkotótársamnak, Máté Borinak, a filmjeim forgatókönyvírójának, Kránicz Bencének és a krimi- és thrillerolvasó bátyámnak, Lichter Tamásnak mutattam meg.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
A furcsa reakciókat általában a filmjeim kapják, ez a regény túl ártalmatlan ahhoz, hogy emlékezetes reakciókat váltson ki bárkiből.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Az első regény, amit önszántamból és nem az iskola kedvéért olvastam el, A Gyűrűk Ura volt, 1995-ben. Az az egyetlen emlékem róla, hogy a teraszunkon olvasom, süt a nap és nagyon szomorú vagyok, hogy véget ér.
1977 nyara. A manhattani pornómozi gépészeként dolgozó Mike Hirsch egy este titokzatos csomagot talál az ajtaja előtt - így kezdődik Lichter Péter ősszel megjelenő Kubrick-akció című regénye, amiből most egy hosszabb részletet mutatunk meg. Az alapvetően filmes könyveiről és kíséreti filmjeiről ismert Lichter, aki például adaptálta Nemes Z. Márió Barokk femina című kötetét is, egy mozgógép-rajongóról szóló thrillert írt. A fülszöveg így folytatódik: "A doboz egy szerkezetet rejt, amellyel Mike képes lesz a gondolatait közvetlenül a filmszalagra másolni. Bár a film- és költészetrajongó mozigépész már rég lemondott rendezői álmairól, egy avantgárd filmmúzeumban dolgozó barátjával titkos vállalkozásba kezdenek. New Yorkot hamarosan nemcsak a szokatlan kánikula és a Csillagok háborúja fogja lázban tartani, hanem a semmiből felbukkant különös mozifilmek is. 
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Tizenkettő.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Nehéz kérdés, pláne, hogy nem szoktam különbséget tenni debütáló és nem debütáló könyv között. De nem kerülöm meg a kérdést: legyen akkor Ross Macdonald Mozgó cél című krimije – ami valójában Ross Macdonaldként volt az első kötete, mert az igazi nevén már írt korábban néhányat. Azért szeretem Macdonald szövegeit, mert annak ellenére, hogy történetei abszolút egykaptafára vannak kitalálva (és nem is nagyon tudok rájuk visszaemlékezni), a stílusa iszonyatosan erős: szinte lírai, áthatóan sűrű, ezért atmoszférateremtő ereje szinte határtalan, és emellett okos, meg nagyon vicces is.
