„Túlfutott rajtam a valóság” - Tompa Andrea laudációja Vonnák Diána Mastercard^® Alkotótárs-díjához

„Soha nem volt kifejezett szándékom, hogy háborús övezetben dolgozzak, mégis úgy adódott, hogy majdnem tíz éve rendszeresen konfliktusok peremén találom magam. Az életemben a viszonylag pontosan megtervezhető jövő, a jó útlevél és a kiszámíthatóan érkező fizetés formális rendje váltakozik hónapokkal és évekkel, mikor a sajátoménál sokkal kitettebb, improvizálni kényszerülő közegekben dolgozom – írja Vonnák Diána naplóregény műfajú, Hátország munkacímet viselő munkatervében, és így folytatja: – Mindig mással foglalkozom, mint a háború maga, mégis sokszor tűnik úgy, hogy

a háború a karmester, a láthatatlan főszereplő.

Ukrajnában 2015-ben, mikor érkeztem, éppen csak megszilárdult a frontvonal, aktívan soroztak, és az új helyzet sokkja a legváratlanabb helyzetekben bukkant fel.”

Vonnák Diána első kötete, a Látlak című novelláskötet sok égtájat bejárt, az otthontalan világot a benne megtapadni vágyó, otthontalan hősei által, sűrű nyelvével, tömör képeivel. Ukrajna is e világok között volt, ez a közel-távoli ismeretlen világ; ebben a novelláskötetben még béranyákon keresztül pillantottuk meg szorongató létét. Az író és az antropológus – Vonnák Diána esetében a kettő egy – ugyanazt a világot szemléli, térképezi: a láthatatlant, az ismeretlent. Visszamegy Ukrajnába dolgozni, mondta Vonnák Diána a kötet megjelenése után tavaly, és van egy Ukrajnával kapcsolatos irodalmi terve. Ezt írja: „Tavaly novemberben ismét Kijivbe mentem, és az egyre élesedő feszültség miatt úgy éreztem, semmi mással nem tudok foglalkozni ezen az anyagon kívül. Mire formát találtam volna a szövegnek,

túlfutott rajtam a valóság:

Oroszország lerohanta Ukrajnát. Itt és most a totális háború jelenéből leszek kénytelen visszanézni a korábbi évekre, a háború hátországára.”

Vonnák Diána: Arról szeretnék gondolkodni, mit jelent a béke elvesztése [Alkotótárs]

Tovább olvasok

A Látlak című kötete kivételes írót mutatott, aki új világrészekhez és eddig láthatatlan emberi történetekhez új nyelvet is keresett. Mostani munkaterve azt a tudományos és emberi tapasztalatot formálja reményeink szerint irodalommá, ami ebben az ismeretlen, sebzett és folyamatosan sebeket kapó országban megszerzett.

„Hetedik éve hónapokat, éveket töltök Ukrajnában a háború hátországában. Mára, az orosz invázió jelenéből még törékenyebbnek látszik ez az idő, mint ahogy megéltem. A Hátország számvetés Ukrajna történetével a forradalomról az orosz invázióig, reménytől rettegésig és ellenállásig, békétől háborúig. Nem tényirodalmi, elemző munka, hanem esszébe hajló visszatekintés, napló arról, hogy mit jelent elveszíteni a békét. Ugyan Ukrajnáról írok majd, de ez elsősorban a saját történetem:

mára nem tudom, ki lennék a háború nélkül.

De mi közöm nekem, a szakmai okokból ott élő kelet-európainak a mások háborújához, mi közünk lehet egyáltalán egy másik országhoz?”

Ezt a könyvet, úgy gondolom, sokan el akarjuk olvasni. A zsűri azért díjazta ezt a munkatervet, hogy majd, ha eljön az ideje, ez a könyv esélyt kapjon megszületni, mert úgy sejtjük, mindannyian olvasók, és az irodalom is gazdagabb lesz egy új Vonnák-kötet által.