Haász János könyve az apaságról egy rockzenészt is megríkatott

Haász János könyve az apaságról egy rockzenészt is megríkatott

Idén nyolcadik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. A hagyományunkhoz híven interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Lichter Péter után ezúttal Haász János mesélt arról, hogyan született az idei Margó top10-es listájára került könyve, az Apám óriás lesz, valamint első verse, ami évekre elvette a kedvét az írástól, és arról is, hogyan szeretett bele egy korábbi Margó-díjra jelölt kötetnek köszönhetően Salgótarjánba. 

Fotó: Ajpek Orsi

Könyves Magazin | 2022. október 06. |
Haász János
Apám óriás lesz
21. század, 2022, 207 oldal
-

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Talán az, hogy hiába gondoltam azt, hogy egy novelláskötet nem olyan nagy ügy, hát írok novellákat, ahogy eddig is írtam, aztán az egész összeáll egy képpé. Hát a fenéket. Hogy egy-egy novella lehet új világ, de mégsem léphet ki teljesen a kötet szerkezetéből és narratívájából. Hogy ha egyszer már beleálltam egy elbeszélői nézőpontba, akkor abból nem lehet kimozogni,

vannak bizonyos szabályok, amiket magamra kényszerítettem, vagyis rám kényszerít a könyv.

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?

Voltak már megjelent, illetve megírt, de még meg nem jelent „apanovelláim”, ahogy én neveztem ezeket, amik abból születtek, hogy nagyon szeretek gyerekszemszögből, vagyis egy gyerek és felnőtt összecsomósodott idősíkjáról nézni és elmesélni dolgokat. És beszélgettünk egyszer a 21. Század Kiadónál, hogy írhatnék nekik prózát, leültünk ötletelni a kötetről, akkor jött a gondolat, hogy legyen ez egy összefüggő történetet elmesélő novellafüzér, amiben a felnőtt- és gyereklétet jól egymásra lehet préselni.

Mit vártál az első könyvedtől?

Én általában szorongó, borúlátó ember vagyok, mindig a legrosszabbra készülök, így eléggé féltem a fogadtatástól, még ha a kiadóm és a családom biztatott is. 

Nagyon fontosnak éreztem, hogy írhattam olyan dolgokról, amikről nem beszélünk eleget, például az apahiányos családképről,

vagy például épp a kibeszéletlenségről, de nem tudtam, hogy ez fontos lesz-e rajtam kívül az olvasóknak is. Szóval szorongva vártam, hogy ne legyen bukás, kudarc belőle.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

Amikor kitaláltuk, hogy egy olyan novelláskötet legyen, ami valójában egy novellafüzér, egyetlen történetet mond el, amiből pontszerűen emel ki pillanatokat, tudtam, hogy ez a gyerekkorral kezdődik, és azt is, hogy az utolsó novellában két idősíkot illesztek egymásra. Ezért írtam a gyerekkori novellák mellé kamasz- és fiatal felnőttkori történeteket is. Talán ezek aránya és elhelyezése a könyvben lehetett volna más.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?

A szerkesztőm, Laik Eszter volt az, akinek nemcsak a kész könyvet mutattam meg, hanem ő folyamatosan végigkövette a könyv születését, hol egy-egy novellát, hol egy kisebb pakkot küldtem át neki. Ez azért volt jó, mert így már menet közben jelzett, tudtunk korrigálni, ahol kellett. A kész szöveget végül rajta kívül a feleségemnek mutattam meg először, aki nagyon jól ír – bár nem szereti, ha ezzel szembesítik –, és ösztönösen is érzi, hol és hogyan kell hozzányúlni egy szöveghez, ha az döcög, vagy például túl van írva.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

A könyvet én úgy nevezem, hogy valóságalapú fikció: sok mindent használtam fel hozzá abból a gyerekkorból, amire emlékszem, de mint egy kocsonyában, a valóság kis szilárd darabkái köré történetek lágy masszáját kanyarítottam. És azzal például megdöbbentő újra és újra szembesülni, hogy mindenki azt hiszi, hogy ez egy családtörténet, aminek minden szava igaz, és elkeseríteni az olvasót például azzal, hogy az elbeszélő főhős jó barátja, Kosztyu Laci egy minden ízében kitalált karakter. De két konkrét dolgot tudok megemlíteni, az egyik, hogy felhívott Kiss Ottó, akivel gyerekkorom óta nagyon jóban vagyunk, hogy elolvasta a könyvet, és hát ez jobb, mint amit várt, bár aztán elmondta azt is, mi az, ami szerinte nem jó benne. Szerencsére rövid volt a lista – ilyenkor lehetne odaírni, hogy dőlt betű, zárójel, nevet, zárójel bezárva. A másik pedig egy kemény rockzenész, egy szívbéli jó barátom sms-e, miszerint:

„olvasom a regényedet, napozom az erkélyen és sírdogálok”.

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Sajnos rettenetes a memóriám. Amit tudok, hogy miután a suli előtti nyári szünetben megtanultam olvasni, az elsős olvasásórákon a tanító nénim elég hamar megengedte, hogy a padtársam, Zoli képregényeket hozzon be, ők több évadnyi Fülest kötöttek le, ragasztottak össze enyvvel. Képregényben valószínűleg valami Jókait, Mikszáthot vagy Rejtőt olvastam először. „Rendes” regény feltehetően egy Delfin könyv volt először a kezemben, esetleg a Robinson, amit nagymamámnál az ágyneműtartóban találtam egy nyári szünetben.

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?

Amikor nyolcadikos voltam, általános iskolában az akkori úttörőtanácsban ment a derpegés, hogy mindig ugyanazokat a ballagási verseket és dalokat lehet, illetve kell előadni.

Na, másnapra írtam egy verset, amit aztán a ballagáson őszinte sajnálatomra – és valószínűleg a megjelent közönségére is – elő is kellett adnom. Ez hat-hét évre elvette a kedvemet az írástól,

szóval húsz elmúltam, amikor az akkor alakuló Gyulai Alkotókörben ismét nyilvánosan is vállaltam szövegeimet.

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

Két könyv jutott eszembe elsőre, aztán az egyikről egy harmadik is. Az egyik Mécs Annától a Gyerekzár, ami Margó-díjas is lett, a másik Gazda Alberttől a Leningrád, ami pedig Margó-díjra volt jelölve tavaly. Albertet mondjuk ismertem már tizenvalahány éve, de így is – vagy talán így még inkább – érdekes volt egy harmadgenerációval korábbi gyerek- és fiatalkorról olvasni, ráadásul a nem elkoptatott, közhelyes határon túliságról, ami engem, aki a román határ közelében nőttem fel, különösen izgatott mindig. Anna pedig egyszerűen olyan lebilincselően tud írni, hogy a Gyerekzárat nagyjából egy hétvége alatt végigolvastam. És a harmadik könyv az övéről jutott eszembe, Juhász Tibornak a Salgó bluesa, ami ugyanabban az évben volt Margó-jelölt, és nagyon sajnáltam, hogy nem lehetett mindkettő díjazott,

beleszerettem Salgótarjánba abban a könyvben.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Haász János: A mi generációnknak általános problémája az apahiány

Haász János első prózakötete, az Apám óriás lesz gyerekszemszögből meséli el egy felnövés történetét. A könyvet hétfőn este mutatták be az Írók Boltjában, a szerzővel Valuska László beszélgetett. Szóba került többek közt a 80-as, 90-es évek iránti nosztalgia, az emlékezés és a felejtés természete, valamint az apahiány is.

...
Beleolvasó

Haász János novelláiban az apát hőssé nagyítja a gyermeki emlékezet

Haász János egybefüggő történetté összeálló novellákkal jelentkezik. Megindító kötete időutazás a folyton velünk lévő múltba, keserédes időkapszula a kopottas, más szempontból életteli, mobilok és internet nélküli '80-as évek rakétamászókás, télifagyi ízű világából.

...
Nagy

Lichter Péter: A furcsa reakciókat általában a filmjeim kapják

Interjúsorozatban mutatjuk be az idei Margó-díj jelöltjeit. Lichter Péter arról mesélt, miért nem filmet rendezett a regény alapötletéből, hogy mit szólt, amikor befejezte A Gyűrűk Urát, és hogy miben tette biztossá az első mondat leírása.

Hírek
...
Zöld

ENSZ Klímakonferencia: Ne csak a fejlődő országok, mindannyian fizessük meg az éghajlatváltozás árát

...
Gyerekirodalom

Hogyan segíthet a gyerekirodalom a történelemtanulásban?

...
Hírek

„A rendszerek változnak, a cigánypolitikájuk nem” – megjelenik Zsigó Jenő memoárja a roma polgárjogi küzdelmekről

...
Könyves Advent

A LEGO egy család és egy cég története, ami kanyargósan vezet el a világsikerig

...
Szórakozás

Lecserélik A hatalom gyűrűi legjobb karakterét alakító színészt

...
Könyves Advent

Kekszek, reneszánsz receptek, erdélyi lakoma és az új Dragomán - ezeket a gasztrokönyveket ajánljuk karácsonyra

...
Könyves Advent

Dobray Sarolta történetei a nyomorban is megtalálják a vágyat a méltósággal élhető életre

...
Hírek

Erdős Virág petíciót indított a tiltakozó tanárok mellett

...
Gyerekirodalom

Az ünnep azé, aki várja - adventi mesekalendáriumok

...
Kritika

Blake Crouch az emberi evolúció új szintjét kutatja, és rácsapja hősére a Géncsapdát

...
Promóció

Egy nélkülözhetetlen kiegészítő, ha sokat időzöl a gép előtt – Kékfény szűrő szemüveg

...
Promóció

A kulturális feltöltődéshez minőségi élelmiszerek járnak

A hét könyve
Kritika
Werner Herzog első regényében egy japán katona téveszméje epikussá nemesedik
...
Zöld

A jövő embere ma már megszerkeszthető - csak az a kérdés, meddig mehet el

Eddig úgy gondoltuk, hogy biológiai meghatározottságunk miatt az életünkkel – legfőképpen annak kezdetével és végével kapcsolatban – tehetetlenek vagyunk. Mindannyian hozott csomaggal születünk, megöregszünk és meghalunk. De biztos, hogy ennek így kell lennie? 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

...
Nagy

Ai Weiwei a kínai kommunisták miatt műalkotássá vált

Pár hét különbséggel láttuk Ai Weiwei kiállítását az Albertinában, majd olvastuk az 1000 év öröm és bánat című sokkoló és nagyszerű önéletrajzot. Rengeteg kép egy memoárhoz.

Szerzőink

...
Laborczi Dóra

A jövő embere ma már megszerkeszthető - csak az a kérdés, meddig mehet el

...
Forgách Kinga

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

...
Simon Eszter

Afganisztán egyetlen női polgármestere ezt üzeni: Ha van hangotok, használjátok és ne féljetek megszólalni

SZÓRAKOZÁS
...
Kritika

A Szürke Ember szuperhősként menekül és száguld országokon át

Courtland Gentry bérgyilkos, a CIA szebb napokat látott árnyékügynökségének, a Sierra alakulatnak egyik utolsó tagja, akit csak a „Szürke Ember”-ként ismernek és emlegetnek. 

...
Szórakozás

Karafiáth Orsolya: Simán belefér, hogy dalszövegíróként az árnyékban maradok

Karafiáth Orsolya szeret helyzetbe hozni másokat. Életművét át- meg átszövik a médium-, illetve műnemváltások, és izgalmas projektek keretében alakulnak dallá a sorai. Az íróként, költőként, fordítóként és publicistaként is aktív szerzőt ezúttal a megzenésített szövegeiről kérdeztük.

...
Szórakozás

Nyugaton a helyzet változatlan - Remarque háborúellenessége nem is lehetne aktuálisabb

A megjelenését követően közel száz év kellett, hogy a németek feldolgozzák az egyik legnagyobb bestsellerüknek számító Erich Maria Remarque-regényt. A végeredmény egy látványos, naturális film lett, de nem emiatt fogunk rá emlékezni.