„Szerette mindazokat, akik a földön éltek, meg akik a fákon, a levegőben, a barlangokban, a folyókban, vagy az óceánok irdatlan mélységeiben” – így kezdődik Krasznahorkai László legújabb regénye, A magyar nemzet biztonsága, amelynek novenber 13-án volt a bemutatója a Magvető Caféban. A friss Nobel-díjas szerző kötete a természet, a teremtés és az élet kérdéseit dolgozza fel, így rendhagyó módon Szegő János, a kötet szerkesztője két tudóssal beszélgetett.
Hogy hol kezdődnek az irodalom kérdései, és hol érnek véget a tudomány válaszai, az valójában csak megfogalmazás kérdése. Az est folyamán két evolúcióbiológus, Oborny Beáta és Szilágyi András vezette be a hallgatóságot a regény biológiai párhuzamaiba, illetve Máté Gábor színész, a Katona József Színház igazgatója olvasott fel egy fejezetet a könyvből.
Ti pontosan mivel is foglalkoztok?
A Magvető Café már szinte 20 perccel a kezdés előtt tele volt, ahogyan arra számítani lehetett. Az estet Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója nyitotta meg. Röviden beszélt az örömről, ami Krasznahorkai Nobel-díját követte, és felvezette, hogy a továbbiakban egy „Laci” által megtervezett beszélgetést fogunk hallani.
Aki látta előre az esemény leírását, az már talán sejthette, hogy egy nem mindennapi kötetbemutatóról lesz szó.
A közönség kíváncsiságának eleget téve Szegő János, miután felvezette a résztvevőket, hamar rá is tért a témára, amire minden érdeklődő serény fókuszáltsággal figyelt. „Meséljétek el, hogy mivel is foglalkozok, úgy mintha egy érettségi találkozón lennénk” – kérte a vendégeket.
Így hamar világossá vált, hogy Obrony és Szilágyi mindketten gyakorló biológusok, előbbi a növények növekedési straégiáit kutatja, utóbbi pedig átfogóan a biológia történelmével foglalkozik, mint például hogy miként jött létre az ember és az élet. A Krasznahorkaihoz való kötődésre is hamar fény derült, ugyanis az író már közel 20 éve rendszeresen beszélget Obrony Beátával a biológia különböző kérdéseiről.
Hasonló esemény egyébként a regényben is feltűnik, amikor a történet főszereplőjét egy bizonyos László nevű író keresi fel, hogy az élet létrejöttének kérdését megfejtse.
Szilágyi, az irodalmárok örömére, azt is felvezette, hogy gyakran találkozik metafizikai, filozófiai kérdésekkel, amelyekre munkájából adódóan gyakorlati, tudományos választ ad, de mégis könnyedén tud kapcsolódni az irodalom elvontabb kérdéseihez, amik a kötetben megjelennek.
Krasznahorkai a halál helyett az életről beszél
Az est fő témája az élet kialakulása és fennmaradása volt, ami a kötetben is központi motívumként jelenik meg. „Nem érti, miért van az élet, megért hetvenegy évet, és annyi kudarcba fulladt művében megrajzolt kép meglehetősen komplex elemekből összeált hangulata után egy ennyire nevetséges kérdésre futja a végén, hogy tehát miért akar az élet ennyire élni” – olvashatjuk a regényben.
Szilágyi meglátásában ez a kérdés szinte mindenkiben megfogalmazódik valamikor, majd arra is rámutatott, hogy a tudomány sem képes megmondani, pontosan miből keletkezett az élet, mivel nem maradtak fenn olyan bizonyítékok, amiből ez kikövetkeztethető.
Viszont ahogyan Krasznahorkai is, úgy a tudomány is tovább kutathat, találgathat.
A tudós szerint nem mellesleg a szerző olyan jól teszi fel ezeket a kérdéseket a könyvben, hogy a kiadói embargót megszegve a megjelenés előtt fel is olvasott részleteket az egyetemi diákjainak belőle.
Ha az élet eredetére kérdezünk rá, akkor az Obrony szerint rengeteg dilemmát rejteget magában, mint például hogy mi miatt maradt fenn. Úgy látja, hogy a „folyamatos energiaáramlás” a kulcs, amit akár hívhatnánk akaratnak is. De azt is megjegyezte, hogy A magyar nemzet biztonsága tele van olyan kérdéssel, amelyek a születésre vonatkoznak, és mintha az író a halállal nem is számolna.
Ez egyfajta életközpontúságot sejtet, mégis biológiai szemmel nézve a halál sokkal fontosabb, hiszen az tartja fenn az evolúciós fejlődést.
Továbbá az is felmerült, hogy a közhiedelemmel ellentétben az evolúció nem egy tökéletességen alapuló folyamat. Szilágyi megfogalmazásában „az evolúció barkácsmunka”, amit az határoz meg, hogy ki akar életben maradni. „A félelmetes élni akarás egyszerűen csak a létezés elkerülhetetlen következménye” – mondta.
Hangosan olvasva az igazi
A beszélgetés végén az is felmerült, hogy miként olvas egy biológus, ha történetesen szakmába vág az adott kötet. Szilágyi és Obrony is egyetértett abban, hogy bár igyekeznek civilként, a munkát félrerakva olvasni, sőt olykor igen hálás is ez a feladat – mint amikor Krasznahorkaival kell foglalkozni –, de néha nem tudták megállni a regény olvasása közben, hogy elgondolkodjanak a szakmai távlatokon.
Végül az is elhangzott, hogy az író műveit valójában a legjobb hangosan olvasni, mert akkor jelenik meg igazán a hosszú mondatok varázsa. Utóbbi megtapasztalására a helyszínen a közönségnek lehetősége is nyílt, ugyanis Máté Gábor egy egész fejezetet olvasott fel a könyvből.
Bár erről nem készült felvétel, Máté Gábor korábban felolvasott a Herscht 07769 című regényből, ami a YouTube-on visszanézhető:
Fotó: Hornyák Adrienn
