Egy bálna lenyeli az internetet, egy nyugdíjas postás biciklizni indul, miközben Sárkányvölgyben is meg kell védeni a környezetet. Karácsonyi történeteket írt négy Alkotótárs-díjas alkotó, André Ferenc, Czakó Zsófia, Vajna Ádám és Vonnák Diána, amelyeket három kisfilmben dolgozott fel Ascher Károly, Farkas Júlia és Kádár Melinda, valamint Regős Ábel. A Mastercard kultúratámogató projektjének új állomásaként, Karácsonyi történetek néven érzékenyítő kampánnyal jelentkezik a szakmai partnerükkel, a Könyves Magazinnal. A program fókuszában szereplő társadalmi ügyeket, értékeket hangsúlyozó kisfilmekben a Katona József Színház színészei, Bán János, Dankó István és Szirtes Ágnes vettek részt.
Vonnák Diána történetéből Farkas Júlia és Kádár Melinda készítettek kisfilmet.
Az új telefon elpusztíthatatlan volt: vízálló, törhetetlen, saválló. Biztos válasz egy bizonytalan világban. Nyaraláskor apa a tengerbe ejtette a kompról, és egy bálna véletlenül lenyelte.
Úszott, úszott a bálna. Arra lett figyelmes, hogy a gyomrából kiabálást hall: “Konzerv tonhal napraforgóolajban csak 1499 Ft.”
Úgy maradt a YouTube.
“Sokan elítélik a húsadót…most ráfogják a tehénfingra a klímaváltozást, holnap meg…. ”
Hirtelen azt sem tudta, hol van, összezavarták a hanghullámok, körbe-körbe úszott.
A távolban tengeralattjáró tűnt fel. Sokat tanácskoztak a bálnák, hogy a tengeralattjárók személyek-e: hangokat bocsátanak ki, mozognak, viszont nem meleg a testük. “Ha tengeralattjárónak köze van az emberekhez, hátha segít megszabadulni a gyomromban kiabáló dologtól” - gondolta a bálna, de nem tudott tájékozódni a zajtól.Mire észbe kapott, a tengeralattjáró eltűnt.
Bánkódott a bálna. “Ha még nem tettétek volna, iratkozzatok fel a csatornánkra”, bátorította a gyomrában a hang.
Legközelebb, mikor meglátta a tengeralattjárót, igyekezett nem a gyomrára figyelni, de félúton megint elvesztette az irányt.
Harmadszorra új megoldást választott: ahelyett, hogy kizárta volna, inkább együtt kiabált a telefonnal: “Akár ingyenes házhozszállítással!”
Sikerrel járt végre, pár méterre volt a tengeralattjárótól.
Jó tengeralattjáró, bálna testvér, kérlek, szánj meg engem, látod, milyen balsors húz.
Szerencséd, hogy így szólítottál, recsegte a tengeralattjáró.
“Mit tegyek a gyomromban harsogó emberrel? Korábban is nyeltem le ilyen gépeket, de egyik se beszélt.”
A tengeralattjáró elkomorodott: fiam, fiam (nem érdekelte, hogy a bálna sokkal idősebb nála - és lány), nekem a gyomromban laknak, masszírozzák a beleimet a forgolódásukkal. Nélkülük már azt se tudom, ki vagyok. Ez van.
A tengeralattjáró elviharzott, a bálna tanácstalanul felúszott levegőt venni, hogy sóhajthasson.
Úszott céltalanul, hátha jobb lesz.
Mélyre úszott, és egyszer csak elhallgatott a gyomra. Ott lenn nem volt térerő. Megkönnyebbült, repesett a szíve a csöndtől.
Pár perc múlva hiányérzete támadt. Azon kapta magát, hogy dudorászik: “…napraforgóolajban csak 1499 Ft. Ha még nem tettétek meg, iratkozzatok fel a csatornánkra!”
A komp kikötött, apa nem mozdult a partról..
“Mérges vagy a szupertelefon miatt?”:
“Tudod, fiam, jó ez a csend. Nem kérsz anyád tonhalas szendvicséből?”
