Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Több olyan pont is volt az írás során, amikor az egész addigi munkámat hülyeségnek éreztem; fejezeteket, amiket korábban szerettem, újraolvasva már ki akartam húzni, ez az elhatalmasodó mindent kétségbe vonás nagyon ijesztő tud lenni még mostanában is. Miután kitartottam a mélypontokban, nagy megkönnyebbülés volt, átérezni, hogy a szélsőséges állapotok a folyamat szerves részei.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Elutaztunk a feleségemmel pár hónapra Amerikába, otthagytam a munkahelyemet, és sok szabadidőm lett, közben rendszereztem a korábban írt verseimet, melyekre pozitív visszajelzéseket kaptam, ezt a szabadságot körbelengő apám utáni gyász és érzelmi túlfűtöttség indított el. Az egyszerre megnyíló és lezáruló időszak hozta az alapötletet, jólesett valahogy játékosan,
a magam módján folytatni egy befejezett kapcsolatot.
Mit vártál az első könyvedtől?
A tanult szakmám építészet, a tervezést nagyon szeretem, de hiába adom bele minden energiám egy projektbe, sosem tudom benne azon a szinten megvalósítani magam, ahogyan írás közben. Izgalmas volt megtalálni az útját, annak ahogy mások által is befogadható módon lehet végre kiteljesedni, és így valóban bemutatkozni.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Jó lett volna még elnyújtani egy kicsit a regényt, jobban kibontani a karaktereket, tovább benne maradni abban a világban, amit felépítettem. A vége felé mégis volt egy elemi érzésem, hogy ez bennem csak idáig tart, és minden toldalék, amit a könyv esetleg megkíván, már erőltetett lenne.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
A feleségemnek mutattam meg először, szinte fejezetenként követte a készülő munkát, nagyon jólesett a bíztatása. Amikor már kész volt, akkor az anyámnak, ő rengeteget olvas, és jól ért a szövegekhez, volt több hasznos javaslata, amiket meg is fogadtam, mielőtt elküldtem volna a kiadónak.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Voltak barátok, ismerősök, akik azt mesélték, hogy csak akkor tudnak benne maradni a szövegben,
ha teljes nyugalom van körülöttük,
de akkor se sokáig, mert annyira kell figyelni, hogy ne veszítsék el a fonalat.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Talán a Lassie vagy a Rin Tin Tin, de nem hagyott bennem mély nyomokat egyik sem, mert nagyon utáltam olvasni. Valamit mégis kellett, nehogy kitagadjanak otthonról, így kerültek elő a Rejtő könyvek, amiket máig imádok.
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Tizenéves koromban kezdtem el verseket, meséket írni, de ezeket nemhogy irodalomnak nem tartottam, hanem annyira bizonytalan voltam az egészben, és féltem a negatív kritikától, hogy sokáig meg sem mutattam senkinek, úgyhogy A behajtó az első.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Az olvasással mindmáig meglehetősen hadilábon állok. Szeretek bele-beleolvasni dolgokba, megfigyelni a mondatokat, ritmust, ilyesmit, de az utóbbi évben még erre se nagyon volt lehetőségem, mert az építészeti fronton berobbantak a munkáim. Szerencsére most kezd megint tisztulni a kép, örülök, hogy lesz időm újra írni.
