Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell
Bognár Péter költő első regényének narrátora egy ókorrajongó polgárőr, aki igazán felelősségteljesen végzi a munkáját: “és jelenlétemmel minél inkább ráébresszem a polgártársakat az egymás iránti tisztelet és megbecsülés fontosságára, és minél inkább tudatosítsam bennük az egymás érdekeit figyelembe vevő, korrekt emberi kapcsolatok kialakításának jelentőségét”. A már-már unalmasnak mondható község - és a polgárőr - élete viszont egyszeriben a feje tetejére fordul, amikor váratlan és megdöbbentő helyzetek sorával szembesülnek. A polgármester hullát talál a csomagtartójában, majd egy önkormányzati dolgozó holtteste kerül elő - miközben egy szatirikus színdarab borzolja a kedélyeket és szexuális segédeszközök gyártása is hatással lesz a falu életére. Bognár regényében a krimi díszletek között jó humorral vegyes melankóliával épül fel az a szociológiai körkép, ami egy nagyon ismerős Magyarországnak mutat tükröt. A kötetbe itt beleolvashatsz.
Borda Réka: Égig érő csalán
Borda Réka első prózakötete költői eszközökkel dolgozza fel a gyerekkori szexuális abúzus témáját és annak későbbi hatásait. A töredékesen felépített, erős atmoszférájú és fantasztikus motívumokkal operáló regényben egy fiatal felnőtt nő idézi fel a gyerekkorának epizódjait, a vidéki nagymamánál töltött nyári vakációkat, amelyeknek egyes fejezetei az idők során homályossá váltak vagy teljesen feledésbe merültek. A múlt képei emlékbetörések formájában kerülnek a felszínre, amelyeknek hatására az elfojtott trauma fokozatosan egyre világosabbá válik. „Az Égig érő csalán olyan regény, amelynek sok rétege van, amely a gyerekkori kiszolgáltatottságot fájdalmas szépséggel érzékelteti, és amely az abúzus témáját nagyon sok oldalról mutatja be, egyéni, párkapcsolati, családi és társadalmi vonatkozásait is vizsgálja, miközben lírai nyelven dolgozza fel mind magát a traumát, mind a poszttraumás növekedést” – írtuk a könyvről kritikánkban.
Portrévideónkat Borda Rékáról ITT találjátok, vele készült podcastünket pedig ITT.
Haász János: Apám óriás lesz
Haász János első prózakötete azonnal visszaránt a nyolcvanas évekbe, ahol van matchbox meg gombfoci (a felnőtteknek meg Népsport és Kőbányai), a történetek origója pedig az apa, aki a maga jelenlétével vagy éppen hiányával húz éles vonalat a gyermeki emlékezetbe. Pontosan ez utóbbi miatt egy szűkített, erősen szubjektív perspektívából látjuk az eseményeket, melyek ívét hétköznapinak ítélt, mégis emlékezetes mozzanatok alkotják. A bemutatón az író azt mondta, hogy a novellafüzér összességében nem felnövéstörténet, hanem inkább antifelnövéstörténet: „Haász nagyon szereti az idő összecsomósodásait, és itt is azt akarta megmutatni, hogy ez a történet végig egy gyerek története, még akkor is, amikor már felnőtt” – írtuk beszámolónkban. ITT beleolvashattok a kötetbe.
Havas Juli: Nincs hold, ha nem nézed
Havas Juli első regényében a női sors áll a középpontban, miközben beláthatunk egy covid-osztály kulisszái mögé is. A Nincs hold, ha nem nézed főhőse egy rendkívül okos és maximalista orvos, aki sikeres és elhivatott a szakmájában, de a magánéletét nem igazán tudja kézben tartani, évekig egy nős férfi szeretője, aki sosem hagyja el a családját. A könyv cselekménye 2020 márciusában, a koronavírus-járvány kitörésekor indul, de közben kirajzolódik egy szerelmi szál és a főszereplő múltja, családi háttere is. A regény főhősét, Annát munka közben a kórházban kívülről látjuk, a magánéletéről viszont ő maga mesél.
Olvass bele ITT. Havas Julival készült interjúnkat ITT találod.
Konrád József: A behajtó
Konrád József építész, egyébként Konrád György fia. Híres ember gyerekének lenni sohasem könnyű, ahogy ez ifjabb Konrád első regényéből is kiderül. A behajtó főhőse, Dávid híres apja halála után menekülni kényszerül az uzsorások elől, aztán minden új fordulatot vesz, mikor Dávid és a nyomába szegődő behajtó találkoznak, és utóbbi különös ötlettel áll elő. A könyv bemutatója a 2021 őszi Margón volt, de a kötet a hét könyve is lett nálunk. Cikkünkben azt írtuk róla: “A kis magyar Trainspotting az apa nélküli univerzumot tapogatja le, a hiány felől beszél. Az egyik szálon Dávid szex- és drogjelenetei ritmusában haladunk a mélypont irányába, amibe beleíródik a bibliai Dávid király története, a másik szálon a behajtó kvázi nyomozati munkáját ismerjük meg. Egyáltalán nem könnyű egy olyan szöveg eseményeit követni, amelynek elbeszélője többszörösen megkérdőjelezhető: általában be van tépve, kiderül róla, hogy bipoláris, egyébként meg ki sem lát a gyászából, néha álmok, néha hallucinációk szakítják meg az elbeszélését.” A kötetbe itt beleolvashatsz.
Kritikánk ITT.
Lichter Péter: Kubrick-akció
“Martin Scorsese, George Lucas, Brian De Palma vagy Steven Spielberg a harmincas éveik közepére kisebb legendákká nőttek – és ehhez nemcsak a nyilvánvaló tehetség kellett, hanem az a plusz is, ami Mike-ból teljesen hiányzott” - írja főhőséről Lichter Péter a Kubrick-akció elején. Lichter kísérleti filmes rendező, Pécsen a Filmtudományi és Vizuális Tanulmányok tanszékvezetője, emellett több filmes ismeretterjesztő könyv írója. Első regényében az 1977-es New Yorkban járunk, a magyar származású filmrajongó, Mike Hirsch egy manhattani pornómozi gépészeként azzal próbál kiteljesedni, hogy régi filmekből vág össze montázsokat. Emiatt kaphatja meg azt a szerkezetet, amivel a gondolatait közvetlenül a filmszalagra tudja másolni - ezzel pedig egy csapásra felforgathatja az egész filmipart. A gép eredeti tulajdonosa viszont bármire képes, hogy visszaszerezze azt, úgyhogy egy volt kaszkadőrökből álló csapat ered Mike nyomába. Lichter nem árul zsákbamacskát, az első oldalakon kiderül, hogy egy fanatikus filmőrült ír szintén rajongóknak, a szöveg telis tele van filmes utalásokkal, nevekkel. A sci-fis beütésű regény beleáll az akció-kaland hagyományba is, egyszerűen szórakoztatni akar. Itt beleolvashatsz.
Nagy Hajnal Csilla: Hét
Nagy Hajnal Csilla regényében hét napon át hét szereplő útját követhetjük végig, akik jellemzően az ürességgel küzdenek és a folyamatos keresés kényszerével. A hétszer hét történet egymásra rakódik, a középpontban pedig a magány van és a mindennapi mókuskerék, amelyből mintha nem lehetne kitörni. A cselekmény mozaikos, az egyik szereplő világából a másikba ugrunk át. Az elbeszélőket összeköti, hogy úgy érzik, mintha egy helyben toporognának, a regény előrehaladtával pedig kiderül, hogy mindannyian egy meghatározott rutin és egy kapcsolati háló foglyai.
Németh Róbert: Nem vagyok itt
Németh Róbert zenész-újságíró debütregénye generációs életérzés a javából: egyszerre szólal meg benne a késő Kádár-kori fiatalság, a kilencvenes évek alterzenés kultúrája, és az ezredforduló utáni sodródás. Ikonikus helyszínek sorát (Tilos az Á, lakótelepek, a Parlament, focipályák) járja végig, miközben kibontakozik egy tipikus kelet-közép-európai család története is a felvidéki kitelepítéssel, holokauszttal, a Párttal és a rendszerváltással. A címtől kezdve a könyv fontos része a zene, amiből Németh egy lejátszási listát is összeállított. A Nem vagyok itt bemutatója a 2021 őszi Margón volt, ahol arra kérdésre, hogy mennyiben más íróként kiállni a színpadra, mint zenészként, Németh úgy válaszolt, hogy nehezebb, mivel zenészként könnyebb elbújnia a gitár mögé, íróként pedig meg kell mutatnia önmagát. A könyvbe itt beleolvashatsz.
Szemethy Orsi: A sikoltó
Szemethy Orsi felnőtteknek szóló novellái valahol ott kezdődnek, ahol a gyerekmesék befejeződnek, vagyis a „hol nem volt”-on túl, ahol a szürreális az új normális. Teljesen mindegy, hogy a jelenben játszódnak, és a cselekmény helyszíne egy könyvtár vagy épp egy kovácsműhely, vagy netán egy grófi lak a pestisjárvány idején, a fantasztikum mindig utat tör magának. Szemethy történetei olyanok, amilyeneket a könyvbeli Grigorij nagyanyja mesélhetett, aki realista volt, „a meséit leszámítva”. Az unokái kezdetben nevettek rajta, és a nevetés csak akkor akadt a torkukon, amikor a macska fekete füstfelhővé változott és gomolyogva távozott: „Grigorij még pont látta, s ezek után fenntartás nélkül elhitte nagyanyja minden történetét”.
Vonnák Diána: Látlak
„A megérkezés pillanata sokszor arról szól, ahonnan az utazó megérkezik” – mondta Vonnák Diána első novelláskötetének bemutatóján, az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon. A Látlak című kötet tizenhét történetének ez a kiindulópontja, a szövegek elbeszélői olyan figurák, akik idegen környezetben próbálják megállni a helyüket, ki- vagy bevándorlók, külföldön tanulnak vagy dolgoznak. A tizenhét novellát leginkább a sokféleségük köti össze: a lehető legkülönbözőbb nézőpontok kerültek egymás mellé a kötetben, és ezek a szereplők mind cipelik is a maguk E/1. személyű perspektíváját, amelyen keresztül ránéznek az idegen országokra és életekre. „Tekinthetünk úgy a Látlak novelláira, mint egy művészi kísérletre, amely az antropológiai nézőpontot szépirodalmi eszközzé alakítja át: olyan közel megyünk egy másik közösséghez, hogy belelássunk az életükbe, a problémáikba, a kultúrájukba, de annyira távol maradunk, hogy le tudjuk írni, mit látunk, mi mindent figyeltünk meg” – írtuk kritikánkban.
Interjúnk Vonnák Diánával ITT olvasható, ITT pedig E/3. sorozatunk róla szóló adását találjátok.
