Már a legelső Szabó T. Anna-vers is Dragomán Györgyhöz íródott („Gyuritól hazafelé menet dúdoltam”), a mostani kötetből pedig mindösszesen négy vers hiányzik a pályakezdés elejéről, mert ma már túl fellengzősnek gondolja őket a költő. Az ötvenedik születésnapra megjelent kötet borítójára amúgy egy olyan fotó került, melyet Szabó T. Anna készített – a madárral kapcsolatban pedig két különös élményét osztotta meg. Felidézett egy napot, amikor Dragomán György reggel egy Bella István-verset posztolt, a Hívogatót („Madaram, madaram,/hova hullsz, hova szállsz,/mi ez a magasan/solymozó zokogás?”), neki pedig ugyanaznap Sárkeresztúrra vezetett az útja, ahol – mint akkor megtudta – Bella István szülőháza is áll. Az úton majdnem balesetet szenvedtek, majd amikor kiszállt a kocsiból, madárvijjogás hangzott fel a faluban. „A valóság szövete kiszakadozik néha” – mondta erre Szabó T. Anna, hozzátéve, hogy ezzel együtt próbálnak nem nagyon misztikusak lenni. A rigót egyfajta totemállatként is kezeli a költő, ami szerinte vakmerőség, neki mégis fontos, ráadásul élete első versét is egy rigó ihlette. Néhány éve történt vele egy másik különös eset, amikor az ablakon kinézve azt látta, hogy a kertjük közepén egy héja tép egy élő rigót – később ebből az élményből is vers született, amely be is került az új kötetbe. Az est folyamán kiderült az is, hogy a katolikus lexikon a kísértés jelképeként azonosítja a rigót, Szabó T. Anna számára ugyanakkor ez a madár az élni vágyás kísértését jelenti.
A bemutató során sok szó esett az érzékelésről, valamint arról, hogyan lehet az így szerzett élményeket, tapasztalásokat pontosan leírni. Szabó T. Anna szerint az érintés és az értés titkos rokonságban állnak egymással, fontosnak tartotta ugyanakkor aláhúzni azt is, hogy a költőnek nem szabad túlgondolni semmit – gondolkodni ugyanis a versen kívül kell. Dragomán megjegyezte, hogy Szabó T. Anna pályája elején kezdett a testtel foglalkozni, a kezdeti időkben pedig az volt az egyik legégetőbb kérdés, hogyan lehet női hangon megszólalni – hogyan lehet például a szerelemről írni, mikor a szerelmi költészet alapvetően férfihangra van kalibrálva. Szabó T. Anna törekvése az volt – ezt már a költő teszi hozzá –, hogy „helyet foglaljon a levegőből”, és maga a Vagyok cím is erre a helyfoglalásra utal. Amikor a pályája elején a szerelemről akart írni, akkor neki az irodalom állt ellen, hiszen nem voltak példák előtte (a prózába ezt aztán később továbbvitte, ahogy fogalmazott, megoldotta). Az esten a költő felolvasta Ház, este, csend című versét is, amely egy kamaszkori veszekedés után íródott, viszont ugyanezt a szituációt a műben már a felnőtt korba vetítette („Nem nézek rád, nem szólok, csak eszem./Az asztalon sajt, gyümölcs és kenyér./A kés megrezdül, ahogy felveszem/és finoman a kistányérhoz ér.”) Szabó T. Anna nevetve felidézte, hogy a vers írásakor elképzelte, milyen lesz, ha majd összeházasodnak, és a kést rezegteti a kezében – de nem így lett. Mire Dragomán viccesen megjegyezte, hogy ő pedig pont azt akarta mondani, hogy így lett.
Az este folyamán elhangzott még A nyári test című vers („A nyári testen fehérek a szőrök,/csiszolta sós szél, átsikálta fény,/világítanak rózsaszínű körmök -/a csupasz nyári test csupa remény.”), amelynek keletkezéstörténetéről annyit mondott, hogy nagy hatással volt rá Szabó Lőrincnek az a mondása, miszerint ha nem az lenne, aki, akkor gyík szeretne lenni egy napsütötte kövön. Szabó T. Annának is fontos a fénnyel való feltöltődés, a fényről pedig rögtön váltottunk a sötétségre, és a (fél)látomásokra, azon belül is El Kazovszkij kutyaábrázolásaira, amelyeket mikor meglátott, rögtön az jutott eszébe, hogy „hoppá, ez ült az ágyam lábánál”. Erről a félálomszerű állapotról szól az a mű is, amelyet Szabó T. Anna Horváth Lóczi Judit Lázak háza című kiállítására írt, mégsem ezzel búcsúzott a bemutató végén, hanem azzal a verssel, amely a Vagyok hátsó borítóján is olvasható:
az egérárpa apró horgai
a tenyér érdes bőrébe akadnak
kőtörmelék között rézsútos árnyék
ereje van a napnak
üres peron rozsdás sínek
sáros keréknyomok
súrol a félérett kalász
érzem tehát
vagyok
