Egy polgárőr életében adódnak nehéz helyzetek. De vannak olyanok, amelyek kilátástalannak tűnnek. Előbb a polgármester talál holttestet autója csomagtartójában, majd az önkormányzatnál dolgozó Tomanek hullája kerül elő. Mi áll a rejtélyes esetek hátterében? Lehet-e fogást találni Galba fején? Meddig lojális egy polgárőr, és milyen lépésre szánja el magát, ha ideiglenesen ki kell vonni valakit a forgalomból? A regényből megtudjuk azt is, hogyan bolygatja fel egy falu életét egy névtelen szatirikus színdarab, hogy miként lett a falu gazdaságának fellendítője előbb a Hangya szövetkezet, majd a szexuális segédeszközök gyártása, és hogy mit tervez a plébános arra az esetre, ha a gyűjtőládával nem érné el a célját. A költőként elismert Bognár Péter első regénye bravúros nyelven megírt történet, amelynek elementáris humorában mesteri módon keveredik életöröm és melankólia.
Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell (Részlet)
Huszonöt
Amelyben egy varrónőről hallunk, aki férfi, hogy aztán úgy a részletek, mint a részletekből összeálló egész a megállapodottság és a polgári jólét benyomását keltse
Megmostam a kezem, az üveget visszaraktam a hűtőbe, leöblítettem a tányéromat, és előszedtem a szekrényemből a fogkefémet, hogy a hal után fogat mossak. Miután kiköptem a habot, arcot és kezet mostam, majd bezártam a bázist, és elindultam, hogy kukoricát vásároljak a reggel befogott apró malacnak.
Az anya, mert nyilván meghallotta, hogy közeledek, már a fogait csikorgatva várt rám, ahogy az egykori dendrológiai kertbe léptem, és úgy toporgott, mintha fel akarna falni, és most azt is láttam, amit korábban nem figyeltem meg, hogy nemcsak a szemét forgatja, hanem a bőrét is rezegteti, mint valami krokodil. Az öt fekete gumiöntvényhez hasonló malac meg a rózsaszín ezenközben vállt vállnak vetve állt a szalmából összekotort fészek mögött, és félelemmel teli, de azért kíváncsi pillantásokkal méregetett. Kicseréltem a vizüket, aztán bezártam a kert kapuját, visszaültem a Suzukiba, és elindultam.
Szorgalmas és beosztó életvitelt folytató családjával ellentétben a legifjabb Bihari ugyanis szerette a fényűzést, és szülei bosszúságára a nálunk kínálkozó lehetőségekhez képest fiatalsága évei alatt részeges, kicsapongó és erkölcstelen életet folytatott, és ennyiben valóban párhuzamba állítható Alkibiadésszal.
Ezek után homályos időszak következik az életében. A család legkisebb gyermeke ahelyett, hogy édesapja és bátyjai példáját követve az autópálya-fenntartásnál próbált volna szerencsét, elvégzett a városban egy addig kizárólag nők által látogatott gépivarró-tanfolyamot, és
„varrónői” végzettségre tett szert,
majd pedig, mivel „varrónőként” nem talált munkát, rövid ideig a Vörös Pipacs Selyemszövőgyárban volt raktáros. Még olyan híresztelések is szárnyra kaptak akkoriban, hogy a legifjabb Bihari a selyemszövőgyárból lopás vagy vesztegetés útján nagy mennyiségű selyemre tett szert, amelyből saját kezűleg, udvarlás vagy hódítás céljára felhasználható, a kor színvonalához képest mindenképpen erotikusnak mondható női fehérneműket varrt. A mindig jól informáltak szerint a kis Bihari ehhez illegálisan, külföldről beszerzett szabásmintákat használt fel, egyesek szerint pedig egyenesen a kertjük végében e célra kialakított, föld alatti veremben vagy krumplitárolóból átalakított műhelyben készítette volna a női fehérneműket és a melltartókat és a bugyikat úgymond. Tényszerűen azonban csak annyi állapítható meg, hogy a húszas évei elején járó Bihari nem sokkal az után, hogy a szövőgyári állásából váratlanul elbocsátották, illetve hogy ezt követően valakik olyan súlyosan bántalmazták, hogy kórházi ápolásra szorult, eltűnt a faluból, és a családját is beleértve jó darabig senki sem hallott róla. A spekuláció, ahogyan az ilyenkor lenni szokott, persze azonnal megindult. Voltak, akik tudni vélték, hogy disszidált, voltak, akik ezt azzal egészítették ki, hogy Nyugat-Németországban telepedett le, és színész lett, mások azt állították, hogy Amerikába ment, és ott tüzépet vagy autókereskedést vagy hasonlót vezet, de hogy ezek az információk honnan származtak, azt megint csak senki sem tudta megmondani.
Mindezek után egy napon francia rendszámú Mercedes parkolt le a Bihari-porta kocsibehajtóján, és abból előbb a legifjabb, még mindig csak harmincöt vagy harminchat éves Bihari, majd egy utóbb a feleségeként bemutatott, húsz év körüli, feltűnően szép nő szállt ki. Az öröm nem sokáig tartott, mert hamar kiderült, hogy a legkisebb Biharit az eltelt évek nemhogy meg nem szelídítették, hanem életvitele és tapasztalatai csak fokozták vadságát, és hogy feleségével együtt
bizonyos erotikusnak mondható filmek létrehozásából és forgalmazásából él.
A jelenet pontos lefolyását nem lehet tudni, az mindenesetre biztos, hogy fiát az idősebb Bihari ez után a látogatás után kitagadta, és egészen a két bátyja haláláig őt sohasem említette, ha pedig a jelenlétében más szóba hozta, akkor kijelentette, hogy legkisebb fia meghalt.
A két idősebb fiú tragédiája (rák, illetve elszabadult teherautó-pótkerék általi gázolás), majd pedig a fiai elvesztésébe belerokkant, addigra már teljesen vak Bihariné halála után az idősebb Bihari persze már sajnálta, hogy olyan indulatosan bánt legkisebb fiával, és egy idő után megpróbált kapcsolatba lépni vele. A legifjabb és immár egyetlen Bihari gyerek pedig, bár hatalmában állt volna, hogy magát a sértődöttségnek átadva az őt egyesek szerint a felesége előtt durva módon megalázó apját megbüntesse és porba sújtsa, apja hívására a lehető leggyorsabban hazatért, majd amikor látta, hogy apja, aki a csapások súlya alatt teljesen megtört, milyen állapotban van, mindenkit meglepve új feleségével, egy litván származású színésznővel – mint utóbb kiderült, végleg – hazaköltözött.
Az utolsó látogatása óta eltelt évek alatt Bihari ugyanakkor nagymértékben megváltozott. A korábban viselt, feltűnő és magamutogató, sőt provokatív ruhadarabok helyett most jól szabott és visszafogott, az évszaknak megfelelő öltönyt viselt, nyakkendő nélkül hordott fehér ingjének legfelső gombját ugyan kigombolta, ezen túl azonban úgy a részletek, mint a részletekből összeálló egész a megállapodottság és a polgári jólét benyomását keltette. És hazaköltözése után bő fél évvel egyszer csak híre ment a faluban, hogy Bihari a silóaprító kivételével kibérelte a régi szövetkezeti mintatelep épületegyüttesét, és abban bizonyos üzemet vagy gyártósort vagy gyárat rendez be.
A komplexumot Bihari hasonló anyagi feltételek mellett és hasonló időtartamra bérelte ki, mint egyesületünk a hajdani silóaprítót, ami az önkormányzat részéről feltétlenül jó üzletnek tűnt, sőt az is volt, mivel a falu képviseletében eljáró Körmendi úr azon túl, hogy a felújítási költségek teljes egészében Biharit terhelik, azt is kikötötte, hogy a helyi munkanélküliségi mutatók javítása érdekében a majdani üzem mindenkori humánerőforrás-szükségletének legalább nyolcvan százaléka esetében előnyt kell hogy élvezzenek településünk polgárai, és hogy Bihari szabadon csak a fennmaradó húsz százalékkal rendelkezhet és kalkulálhat. Bihari az üresen álló és rendkívül leromlott állagú és állapotú épületeket mindezek után a szerkezetig visszabontatta, ahol szükséges volt, ablakokat vágatott, ahol úgy látta jónak, helyiségeket nyitott egybe vagy éppen választott szét, magyarán szólva a mintatelep egy év leforgása alatt olyan látványos megújuláson ment keresztül, hogy
településünk polgársága el sem akarta hinni.
Az épületek közti, korábban betonozott vagy murvázott, gazfelverte és szeméttel, mosógéproncsokkal és hasonlókkal telehordott részeket kitisztíttatta, majd feltörette, a sittet elszállíttatta, helyére jó minőségű termőföldet hozatott, és mire az üzem gépállománya beszerelésre került, a gyönyörűen felújított épületeket ízléses park vette körül.
