Szabó T. Anna a kezdetektől a titok elevenségére figyel
Szabó T. Anna
Vagyok
Magvető, 2022, 604 oldal
-

Szabó T. Anna a kezdetektől a vers hatására és működésére, a szó és a forma kapcsolatára, a titok elevenségére figyel. Hogy csend és hallgatás között miképpen lehet érvényes a lírai beszéd, hogy az a bizonyos létige (vagyok) mit, illetve kit jelent. Kit takar, és kit mutat? Ez a költészet nem önmagába zárt, hanem dialogikus. Egyrészt sokszor szólítja meg önmagát és az olvasót, másrészt beszélget a magyar líratörténettel, az irodalmi hagyományokkal, korábbi alkotókkal és műveikkel. Nyolc önálló verseskötet után a Vagyok a szerző összegyűjtött és új verseit tartalmazza, és ezzel más dimenzióban folytatja a párbeszédet: a könyvet olvasva kirajzolódnak a kötetek és ciklusok belső irányai, alakzatváltozásai, hangsúlyeltolódásai. Fénytörések és formálódások, regiszterek és metaforák, mozgások és választások. Alanyi és analitikus; objektív és metafizikus; archaikus és posztmodern: Szabó T. Anna sok hangszeren szeret játszani, és ebben a könyvben éppen az összhangzat lesz a legérdekesebb.

Szabó T. Anna Vagyok című verseskötetét június 11-én 19 órakor mutatják be a Margón, a költővel Dragomán György beszélget. Közreműködik: Boggie. Részletek erre>>

Szabó T. Anna: Vagyok (részlet) 

 

HELYRAJZ

 

ELŐBB A FÉNY

 

Előbb a fény. Csak azután a nap.

De legelőbb a fény csípős szaga,

ahogy az ablakrésen beszivárog.

A horizontot elállják a házak,

nem látni, hogy a sötét felhasad,

ahogy alulról szívja fel magába

a föld túlfeléről jött virradat,

a nap hirtelen pengevillanása

még nem hasítja szét a tárgyakat,

a ragyogás nem bántja a szemet.

 

Érezni, hogy egy nagy lény közeleg,

de a világ még nem a birtoka.

Még csak dereng a létezők soka,

ám fenn, a tömör háztetők felett

már keringnek a kába madarak,

szemük sötét félgömbjén tükröződik

a narancsvörös gömbszelet, a Nap.

 

Idelentről a fény forrása csak

sajduló sejtés, nem tapasztalat,

de felrántott redőnyű ablakán

már kilát önmagából a tudat.

 

Ez nem a látomásos vaksötét:

tetők pereme, antennák, faág.

Ahogy az alvilági víz felett

megérezni a kelő nap szagát,

ahogy a sötétség átlényegül,

ahogy a levegő átfényesül,

felviláglik a látható tudás:

 

mindennapos megvilágosodás.

 

 

HELYRAJZ

 

Galambraj köröz a csarnok felett.

Suhogva felcsap, püpögve elül.

Kavarognak a képek, részletek:

az udvaron a felkarmolt fakéreg,

esőpergette bodzaflitterek,

átázott írógéppapír-dobozból

kikandikáló két pár macskafül.

 

A kerítés dróthálójába dugva

merevre barnult banánhéjcafat.

Tágas körben a felburjánzott fűben

egy idecsapódott tavalyi tőből

repeszgránátként szerteszét vetődött

tucatnyi lilabóbitás aszat.

 

Ez itt a grund, a régi kültelek.

Söröskupakok fémpénzragyogása.

Izgatott szarka-pár dugdossa őket

téglák közébe, vakolat alá,

az iskola lehámló tűzfalába.

 

Nyaranta sekély láppá vadul vissza

eső után a régi focipálya,

csikkek úszkálnak a gyomok között.

Az iskolán még ott a felirat, de

a könyvtár réges-rég elköltözött.

 

És mögötte ott a Művésztelep.

A sok évtizedes kutyanyomok,

repedések közt megtalálhatod

a betonútba karcolt lófejet.

 

Aztán nézheted a fehér falon

a fák árnyát a narancssárga fényben,

ahogy testükből feketén kilépnek,

mikor a nap lemegy.

 

 

TOTEM

 

Egy értő tekintetre várnak

az anyagok, a bezárt formák,

az elhagyatott szoborbánya:

sárga falak tövébe hányva

a félretolt vagy el se kezdett

tömbök, gömbölyű kő-gerezdek,

poros márvány és zsíros gránit

darabos dolmenje világít,

s porló homokkő, moha futja.

Lesz-e még szobrásza, ki tudja.

 

De ilyenkor, a súrlófényben,

a mindent átható sötét

negatív előérzetében,

elődereng a kövek lelke.

És nézőt keres, hogy figyelje.

 

Ki arra sétál, visszahőköl:

arc bámulja a puszta kőből.

Mészvázat érez, csontot ér

értő, merev tekintete,

s mint röntgen alatt, úgy lefoszlik

a hús heves feleslege.

 

Merő egy nézés, teste sincsen:

sírkőangyal, vagy démonarcú,

pupillátlan perui isten.

 

 

PARK

 

1.

 

Séta az őszi ég alatt,

a ligetes sziget

kanyargós, kátyús útjain:

ez a Művésztelep.

 

Repkényfutotta vagy csupasz

alkonyi színfalak:

rajtuk derengő, többszínű

árnyékok játszanak.

 

2.

 

A kék előterében moccanatlan

a kanadai nyárfa,

mégis verdeső lepkemozaik

aranyszín koronája.

 

A juharfák alatt a ferde fényben

muslicaraj kereng,

követhetetlen tánc, átláthatatlan,

rovarok lakta rend.

 

3.

 

Lepréselem és elteszem

szellős nyugalmamat,

a lapok közt a hullt levél

sokáig megmarad:

 

az ágak seprűjéhez dörgölődző

bozontos kutya,

s kabátomon a kert nyoma:

egy szál meleg moha.

 

 

LENYOMAT

 

Rögzített mozgás: a kutyanyomok

csokros pöttysora túl a pocsolyán,

szinuszgörbéje ellenpontozott

ütemben üget, és szemlátomást

távolodik. A lépés ritmusa

meglendíti a kutya hűlt helyét,

riszálva lépdel az anyaga-nincs

loncsos feketeség,

egy testes állat eszméje. Amott,

a másik tócsánál kisebb nyomok,

egy még-öt-perce-sincs pincsikutya

aprózó ferde sorminta-nyoma –

és még odébb a megdermedt beton

rücskös felszínén puha macskanyom,

ahogy a rugalmas, puhatoló

tappancs megérzi: ez más, mint a hó.

 

Évtizedekig nem olvad el,

a macska helyett ott marad a jel,

rögzített mozgás, ittjárta nyoma:

mint őslény lábát őrzi a pala.

 

 

TÉRZAJLÁS

 

Ezek az absztrakt reggelek.

A nyolc négyszög: ablakkeret,

mögötte tetők összevissza

háromszöge, sok ferde síkja,

tűzfal, kémények, szegletek:

függőleges felületek,

a lassan csúszó hó alatt

a csupasz tetőcserepek,

tetőgerincek torlasza,

bordázat párhuzamosa

a csarnok görbe bádogtestén,

a sokirányú, behatárolt,

de így-úgy mégis összetartó

koordinátákba rendezett tér –

 

a napsugár percmutatója

egy-egy részletre rámutat,

fény élesíti, hó lazítja

a megcsuszamló síkokat,

mozgalmas, mégis mozdulatlan

formák, irányok az anyagban –

 

tartsd tisztán a tekinteted:

vigyázz, ha nem figyelsz oda,

elkap, megszédít és begyűr

a zajló tértektonika.

 

 

ÖT SKICC

 

1.

 

A harmincegyes daru. Úgy világít

az oldalfényben, a lemenő napban,

hogy az esős ég kontrasztja előtt

eperpirosa fokozhatatlan.

 

2.

 

Egy kihajított ágybetét. Rugói

örvényesen az ég felé merednek.

Ingyen ugrálda az elhaladó

gyerekeknek és szerelmeseknek.

 

3.

 

Darukarok, áramszedők,

zebrák, ostorlámpák, sínek –

párhuzamosan fut a tér, de aztán

egy biciklikerékről szétpereg.

 

4.

 

Tükröz a nedves aszfalt,

mozog a rögzített,

fénycsíkok hullámzása

borzolja a vizet.

 

5.

 

Légi folyosók: fenn a repülők,

lejjebb varjúraj, vége-hossza nincs,

egy reklámhúzó kétfedelű gép,

és még lejjebb galambcsapat kering.

 

 

KAMERA

 

A metróból dől a tömeg.

Dübörögnek a dömperek.

Betonkeverő narancssárga

kocsija hajt előre-hátra

szabálytalan-idegesen.

Lázasan rögzíti a szem

a szaggatott mozgású filmet.

Ha lepergeti újra, holnap,

észreveszi a változást.

 

A filmszalag, ha elfogy is,

még akkor is forog tovább:

az új látvány kitörli majd

a tegnapit, a holnapit.

Hiába ugyanaz a szem,

ha amit lát, megváltozik.

 

Eltakarodik a daru,

a dömper, betonkeverő,

s a föld alól az emberár

hiába tör megint elő:

mások a színek, a ruhák,

a sorrendek, az évszakok –

és én is, aki filmezek,

még én is mindig más vagyok.

 

 

AZ ABLAKBÓL

 

Fénypötty-festmény az ablakból az este:

ostorlámpák, narancsszín fénysorok,

csíkot húznak a tömött szürkületbe

a lassan vonuló reflektorok,

féklámpák forró pirosa dorombol

feltorlódva a stoplámpák előtt,

buszindex villog, s az ereszkedőben

színes fényekkel jelző repülők,

szirénák forgó tükrei dobálják

vörös, kék, sárga lidércfényeik,

és pattogó villámszikrákat szórnak

a hirtelen megdöccenő trolik.

Mintha más nézné belőlem a képet:

az, aki nyolcvan éve itt lakott,

egy kontyos asszony, döbbent ámulattal

támasztja két kézzel az ablakot,

nézi, nem érti, káprázó szemében

a fénypöttyökhöz név nem tartozik,

én pedig az ő sötétjébe nézek

egy kimerevített pillanatig.

 

 

MEGNYITÓ

 

Az újjáépült díszletek,

a szögletek, a részletek,

a színes zászló-cafatok:

a fellegek a tér felett,

ahogy a színes egeken,

tükröző síküvegeken

menetel villogva a nap,

parádés nyitó-alkonyat,

hozzá forgalomdübögés,

orrhangú autótülkölés,

és az ünnepi gongok hangja:

a szomszéd templom nagyharangja.

 

S már vonulnak is a zenére,

morgó motorok ütemére,

mindazok, akik látni vágyják

az új csarnok tág kupoláját,

hallgatni ünnepi beszédet,

zenekart, kórust, díszvendéget,

ahogy reflektorok forognak,

hangját a sok boldog toroknak,

amint az ellipszis ölében

ragyognak egymás örömében.

 

A hold a kékes fellegekkel

az ellenfényben úgy dereng fel,

teknőchátát az űr vizéből

félig kidugva (égi félkör),

mintha a csarnok képe lenne

rávetítve a végtelenre:

az elfogyott, a szénné égett

körcsarnok hiánya helyén

fénykupolás, konok kísértet.

 

 

KOZMETIKA

 

Megáll a férfi a tetőn,

lepillant: három emelet.

Lezökken, lábát átveti,

fogja a lapos peremet,

ereszkedik is, sárga vedre

kétoldalt ing-leng gyors ütemre,

ahogy a keskeny deszkaszéken

hintálva dolgozik: kezében

kék szivacshenger, lágy ragaccsal

kenegeti egy báva angyal,

egy szárnyas manöken bokáját,

végigsimítja csupasz lábát,

egy lifegő csíkot letépve

lehajítja a park füvére,

majd újabb képet vesz elő,

és a réveteg szőke nő

helyén, kockákból összerakva

és egyenként lesimogatva

hamarosan egy új plakát van:

egy számítógép-monitor

háromszázszoros nagyításban.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Szabó T. Anna: Nem tudnék könyvek nélkül élni

Nincs nap, hogy ne kerüljön be új könyv Szabó T. Anna és Dragomán György házi könyvtárába – derül ki a Mutasd a könyvespolcod! legújabb adásából.

...
Nagy

Szabó T. Anna: A napló Fridája néhol törékenyebb, mint a megkonstruált arcai

Az idén végre magyarul is megjelent Frida Kahlo teljes naplója, amely maga is olyan, mint a mexikói festőművész híres önarcképei: szuggesztív, színes, izgalmas és sokrétegű. A töredékes, költői szöveget Szabó T. Anna fordította, aki a Frida Kahlo körüli kultuszról, a napló által tartogatott meglepetésekről és a fordítás adta élményről mesélt nekünk.

...
Hírek

Szabó T. Anna és Molnár Krisztina Rita is Blake-et fordított a Tigris éve miatt

Patti Smith adta az indító lökést a fordításokhoz.

Polc

A 17. századi építésznő veszélyes példát mutathatott volna az utána jövő nőknek

...

Bret Easton Ellis a Twitterről magyaráz és a puha milleniálokat szidja

...

Moskát Anita: A novellák segítettek visszatérni a kiégés után

...

Bódis Kriszta: Tüdős Klára minden skatulyából kilógott

...

A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel

...
Hírek
...
Hírek

Június 30-ig nevezhettek a Margó-díjra!

...
Nagy

Vonnák Diána: Meg akartam hekkelni ezt a felnőtt életet [E/3]

...
Hírek

75 éve jelent meg először Anne Frank naplója

...
Könyvtavasz

Zseniális állatok: van, amelyik popcorn-szagot áraszt

...
Zöld

Ne etesd a vízimadarakat – inkább figyeld meg vagy rajzold le őket!

...
Gyerekirodalom

Borzongató szellemhistória tíz éven felülieknek

...
Könyvtavasz

Az életközépi válság nem tart örökké

...
Szórakozás

A Semmi kezdetben botrányt okozott, most film készült belőle

...
Hírek

Ne dobd ki a megunt könyveket!

...
Hírek

Amber Heard könyvben írná meg a Johnny Depp-pel való kapcsolatát

...
Promóció

Hogyan fokozhatod igazán az olvasás élményét?

...
Promóció

Melyik az az ital, ami írók és költők ezreinél a múzsa csókja?

Még több olvasnivaló
...
Hírek

5 könyv a balatoni strandoláshoz

Végre kitört a nyári szünet és megérkezett a strandidő is, ennek apropóján olyan könyveket gyűjtöttünk össze, amelyek a Balatonhoz kapcsolódnak. Van köztük romantikus regény, novelláskötet, krimi és gyerekkönyv is. 

...
Zöld

Miért fenyegető a nő sikere a férfi számára?

Chimamanda Ngozi Adichie nigériai-amerikai feminista szerző könyvében és TED Talk videójában a női természet félreértéséről mesélt, és arról, miért is kellene mostantól másként nevelnünk fiainkat és lányainkat.

...
Nagy

Nixon nem úszta meg a lehallgatási botrányt - 50 éves a Watergate

1972. június 17-ére virradó éjjel pattant ki az Egyesült Államokban a Watergate-ügy, amelynek nyomán Richard Nixon - az amerikai elnökök közül egyedüliként - kénytelen volt lemondani tisztségéről. Az ügyről két könyvet is írt a botrányt kirobbantó két újságíró, Bob Woodward és Carl Bernstein - utóbbival volt szerencsénk már interjúzni is.