Szabó T. Anna a kezdetektől a titok elevenségére figyel
Szabó T. Anna
Vagyok
Magvető, 2022, 604 oldal
-

Szabó T. Anna a kezdetektől a vers hatására és működésére, a szó és a forma kapcsolatára, a titok elevenségére figyel. Hogy csend és hallgatás között miképpen lehet érvényes a lírai beszéd, hogy az a bizonyos létige (vagyok) mit, illetve kit jelent. Kit takar, és kit mutat? Ez a költészet nem önmagába zárt, hanem dialogikus. Egyrészt sokszor szólítja meg önmagát és az olvasót, másrészt beszélget a magyar líratörténettel, az irodalmi hagyományokkal, korábbi alkotókkal és műveikkel. Nyolc önálló verseskötet után a Vagyok a szerző összegyűjtött és új verseit tartalmazza, és ezzel más dimenzióban folytatja a párbeszédet: a könyvet olvasva kirajzolódnak a kötetek és ciklusok belső irányai, alakzatváltozásai, hangsúlyeltolódásai. Fénytörések és formálódások, regiszterek és metaforák, mozgások és választások. Alanyi és analitikus; objektív és metafizikus; archaikus és posztmodern: Szabó T. Anna sok hangszeren szeret játszani, és ebben a könyvben éppen az összhangzat lesz a legérdekesebb.

Szabó T. Anna Vagyok című verseskötetét június 11-én 19 órakor mutatják be a Margón, a költővel Dragomán György beszélget. Közreműködik: Boggie. Részletek erre>>

Szabó T. Anna: Vagyok (részlet) 

 

HELYRAJZ

 

ELŐBB A FÉNY

 

Előbb a fény. Csak azután a nap.

De legelőbb a fény csípős szaga,

ahogy az ablakrésen beszivárog.

A horizontot elállják a házak,

nem látni, hogy a sötét felhasad,

ahogy alulról szívja fel magába

a föld túlfeléről jött virradat,

a nap hirtelen pengevillanása

még nem hasítja szét a tárgyakat,

a ragyogás nem bántja a szemet.

 

Érezni, hogy egy nagy lény közeleg,

de a világ még nem a birtoka.

Még csak dereng a létezők soka,

ám fenn, a tömör háztetők felett

már keringnek a kába madarak,

szemük sötét félgömbjén tükröződik

a narancsvörös gömbszelet, a Nap.

 

Idelentről a fény forrása csak

sajduló sejtés, nem tapasztalat,

de felrántott redőnyű ablakán

már kilát önmagából a tudat.

 

Ez nem a látomásos vaksötét:

tetők pereme, antennák, faág.

Ahogy az alvilági víz felett

megérezni a kelő nap szagát,

ahogy a sötétség átlényegül,

ahogy a levegő átfényesül,

felviláglik a látható tudás:

 

mindennapos megvilágosodás.

 

 

HELYRAJZ

 

Galambraj köröz a csarnok felett.

Suhogva felcsap, püpögve elül.

Kavarognak a képek, részletek:

az udvaron a felkarmolt fakéreg,

esőpergette bodzaflitterek,

átázott írógéppapír-dobozból

kikandikáló két pár macskafül.

 

A kerítés dróthálójába dugva

merevre barnult banánhéjcafat.

Tágas körben a felburjánzott fűben

egy idecsapódott tavalyi tőből

repeszgránátként szerteszét vetődött

tucatnyi lilabóbitás aszat.

 

Ez itt a grund, a régi kültelek.

Söröskupakok fémpénzragyogása.

Izgatott szarka-pár dugdossa őket

téglák közébe, vakolat alá,

az iskola lehámló tűzfalába.

 

Nyaranta sekély láppá vadul vissza

eső után a régi focipálya,

csikkek úszkálnak a gyomok között.

Az iskolán még ott a felirat, de

a könyvtár réges-rég elköltözött.

 

És mögötte ott a Művésztelep.

A sok évtizedes kutyanyomok,

repedések közt megtalálhatod

a betonútba karcolt lófejet.

 

Aztán nézheted a fehér falon

a fák árnyát a narancssárga fényben,

ahogy testükből feketén kilépnek,

mikor a nap lemegy.

 

 

TOTEM

 

Egy értő tekintetre várnak

az anyagok, a bezárt formák,

az elhagyatott szoborbánya:

sárga falak tövébe hányva

a félretolt vagy el se kezdett

tömbök, gömbölyű kő-gerezdek,

poros márvány és zsíros gránit

darabos dolmenje világít,

s porló homokkő, moha futja.

Lesz-e még szobrásza, ki tudja.

 

De ilyenkor, a súrlófényben,

a mindent átható sötét

negatív előérzetében,

elődereng a kövek lelke.

És nézőt keres, hogy figyelje.

 

Ki arra sétál, visszahőköl:

arc bámulja a puszta kőből.

Mészvázat érez, csontot ér

értő, merev tekintete,

s mint röntgen alatt, úgy lefoszlik

a hús heves feleslege.

 

Merő egy nézés, teste sincsen:

sírkőangyal, vagy démonarcú,

pupillátlan perui isten.

 

 

PARK

 

1.

 

Séta az őszi ég alatt,

a ligetes sziget

kanyargós, kátyús útjain:

ez a Művésztelep.

 

Repkényfutotta vagy csupasz

alkonyi színfalak:

rajtuk derengő, többszínű

árnyékok játszanak.

 

2.

 

A kék előterében moccanatlan

a kanadai nyárfa,

mégis verdeső lepkemozaik

aranyszín koronája.

 

A juharfák alatt a ferde fényben

muslicaraj kereng,

követhetetlen tánc, átláthatatlan,

rovarok lakta rend.

 

3.

 

Lepréselem és elteszem

szellős nyugalmamat,

a lapok közt a hullt levél

sokáig megmarad:

 

az ágak seprűjéhez dörgölődző

bozontos kutya,

s kabátomon a kert nyoma:

egy szál meleg moha.

 

 

LENYOMAT

 

Rögzített mozgás: a kutyanyomok

csokros pöttysora túl a pocsolyán,

szinuszgörbéje ellenpontozott

ütemben üget, és szemlátomást

távolodik. A lépés ritmusa

meglendíti a kutya hűlt helyét,

riszálva lépdel az anyaga-nincs

loncsos feketeség,

egy testes állat eszméje. Amott,

a másik tócsánál kisebb nyomok,

egy még-öt-perce-sincs pincsikutya

aprózó ferde sorminta-nyoma –

és még odébb a megdermedt beton

rücskös felszínén puha macskanyom,

ahogy a rugalmas, puhatoló

tappancs megérzi: ez más, mint a hó.

 

Évtizedekig nem olvad el,

a macska helyett ott marad a jel,

rögzített mozgás, ittjárta nyoma:

mint őslény lábát őrzi a pala.

 

 

TÉRZAJLÁS

 

Ezek az absztrakt reggelek.

A nyolc négyszög: ablakkeret,

mögötte tetők összevissza

háromszöge, sok ferde síkja,

tűzfal, kémények, szegletek:

függőleges felületek,

a lassan csúszó hó alatt

a csupasz tetőcserepek,

tetőgerincek torlasza,

bordázat párhuzamosa

a csarnok görbe bádogtestén,

a sokirányú, behatárolt,

de így-úgy mégis összetartó

koordinátákba rendezett tér –

 

a napsugár percmutatója

egy-egy részletre rámutat,

fény élesíti, hó lazítja

a megcsuszamló síkokat,

mozgalmas, mégis mozdulatlan

formák, irányok az anyagban –

 

tartsd tisztán a tekinteted:

vigyázz, ha nem figyelsz oda,

elkap, megszédít és begyűr

a zajló tértektonika.

 

 

ÖT SKICC

 

1.

 

A harmincegyes daru. Úgy világít

az oldalfényben, a lemenő napban,

hogy az esős ég kontrasztja előtt

eperpirosa fokozhatatlan.

 

2.

 

Egy kihajított ágybetét. Rugói

örvényesen az ég felé merednek.

Ingyen ugrálda az elhaladó

gyerekeknek és szerelmeseknek.

 

3.

 

Darukarok, áramszedők,

zebrák, ostorlámpák, sínek –

párhuzamosan fut a tér, de aztán

egy biciklikerékről szétpereg.

 

4.

 

Tükröz a nedves aszfalt,

mozog a rögzített,

fénycsíkok hullámzása

borzolja a vizet.

 

5.

 

Légi folyosók: fenn a repülők,

lejjebb varjúraj, vége-hossza nincs,

egy reklámhúzó kétfedelű gép,

és még lejjebb galambcsapat kering.

 

 

KAMERA

 

A metróból dől a tömeg.

Dübörögnek a dömperek.

Betonkeverő narancssárga

kocsija hajt előre-hátra

szabálytalan-idegesen.

Lázasan rögzíti a szem

a szaggatott mozgású filmet.

Ha lepergeti újra, holnap,

észreveszi a változást.

 

A filmszalag, ha elfogy is,

még akkor is forog tovább:

az új látvány kitörli majd

a tegnapit, a holnapit.

Hiába ugyanaz a szem,

ha amit lát, megváltozik.

 

Eltakarodik a daru,

a dömper, betonkeverő,

s a föld alól az emberár

hiába tör megint elő:

mások a színek, a ruhák,

a sorrendek, az évszakok –

és én is, aki filmezek,

még én is mindig más vagyok.

 

 

AZ ABLAKBÓL

 

Fénypötty-festmény az ablakból az este:

ostorlámpák, narancsszín fénysorok,

csíkot húznak a tömött szürkületbe

a lassan vonuló reflektorok,

féklámpák forró pirosa dorombol

feltorlódva a stoplámpák előtt,

buszindex villog, s az ereszkedőben

színes fényekkel jelző repülők,

szirénák forgó tükrei dobálják

vörös, kék, sárga lidércfényeik,

és pattogó villámszikrákat szórnak

a hirtelen megdöccenő trolik.

Mintha más nézné belőlem a képet:

az, aki nyolcvan éve itt lakott,

egy kontyos asszony, döbbent ámulattal

támasztja két kézzel az ablakot,

nézi, nem érti, káprázó szemében

a fénypöttyökhöz név nem tartozik,

én pedig az ő sötétjébe nézek

egy kimerevített pillanatig.

 

 

MEGNYITÓ

 

Az újjáépült díszletek,

a szögletek, a részletek,

a színes zászló-cafatok:

a fellegek a tér felett,

ahogy a színes egeken,

tükröző síküvegeken

menetel villogva a nap,

parádés nyitó-alkonyat,

hozzá forgalomdübögés,

orrhangú autótülkölés,

és az ünnepi gongok hangja:

a szomszéd templom nagyharangja.

 

S már vonulnak is a zenére,

morgó motorok ütemére,

mindazok, akik látni vágyják

az új csarnok tág kupoláját,

hallgatni ünnepi beszédet,

zenekart, kórust, díszvendéget,

ahogy reflektorok forognak,

hangját a sok boldog toroknak,

amint az ellipszis ölében

ragyognak egymás örömében.

 

A hold a kékes fellegekkel

az ellenfényben úgy dereng fel,

teknőchátát az űr vizéből

félig kidugva (égi félkör),

mintha a csarnok képe lenne

rávetítve a végtelenre:

az elfogyott, a szénné égett

körcsarnok hiánya helyén

fénykupolás, konok kísértet.

 

 

KOZMETIKA

 

Megáll a férfi a tetőn,

lepillant: három emelet.

Lezökken, lábát átveti,

fogja a lapos peremet,

ereszkedik is, sárga vedre

kétoldalt ing-leng gyors ütemre,

ahogy a keskeny deszkaszéken

hintálva dolgozik: kezében

kék szivacshenger, lágy ragaccsal

kenegeti egy báva angyal,

egy szárnyas manöken bokáját,

végigsimítja csupasz lábát,

egy lifegő csíkot letépve

lehajítja a park füvére,

majd újabb képet vesz elő,

és a réveteg szőke nő

helyén, kockákból összerakva

és egyenként lesimogatva

hamarosan egy új plakát van:

egy számítógép-monitor

háromszázszoros nagyításban.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Szabó T. Anna: Nem tudnék könyvek nélkül élni

Nincs nap, hogy ne kerüljön be új könyv Szabó T. Anna és Dragomán György házi könyvtárába – derül ki a Mutasd a könyvespolcod! legújabb adásából.

...
Nagy

Szabó T. Anna: A napló Fridája néhol törékenyebb, mint a megkonstruált arcai

Az idén végre magyarul is megjelent Frida Kahlo teljes naplója, amely maga is olyan, mint a mexikói festőművész híres önarcképei: szuggesztív, színes, izgalmas és sokrétegű. A töredékes, költői szöveget Szabó T. Anna fordította, aki a Frida Kahlo körüli kultuszról, a napló által tartogatott meglepetésekről és a fordítás adta élményről mesélt nekünk.

...
Hírek

Szabó T. Anna és Molnár Krisztina Rita is Blake-et fordított a Tigris éve miatt

Patti Smith adta az indító lökést a fordításokhoz.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Polc

Nem a nagy háború, hanem a barátod halála avat felnőtté

...

Az árulást a legnehezebben saját magának bocsátja meg az ember

...

Ménes Attila regényében egy ír úr meséli el a romlásnak indult magyarság történetét

...

McCarthy sötét világában a szerelem és a zsenialitás sem képes világot gyújtani

...
Hírek
...
Hírek

Bret Easton Ellis: Minden könyvemet magamnak írtam, soha nem másoknak

...
Hírek

Bödőcs Tibor: A népi-urbánus vita itt zajlik, bennem

...
Hírek

Múló idő, várandósság és beszélgetés önmagunkkal - magyar irodalom a Könyvfesztiválon

...
Gyerekirodalom

„Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics” - Idén tízévesek a kuflik

...
Nagy

A bőség zavara: non-fiction ajánlatunk a Könyvfesztiválra

...
Hírek

Harari a fóliázott könyveiről: Nem a genderkérdés a legnagyobb probléma Magyarországon

...
Zöld

Medvelepke vagy ablakosmoly? Szavazz a 2024-es év lepkéjéről!

...
Hírek

Rendkívüli kötelékek és kihűlő kapcsolatok – tíz izgalmas világirodalmi megjelenés a Könyvfesztiválon

...
Beleolvasó

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.