Gerlóczy a lehető legradikálisabb elbeszélői módot választotta, hiszen a regényben azonosítani lehet a családtagokat, ennek kapcsán pedig Valuska László arra volt kíváncsi, hogy a szerző hol húzta meg a határokat. Gerlóczy szerint a regény tétje az igazság feltárása, amiben nem lehet határokat húzni, majd kiderült, hogy a szerző valójában mindig ezt a második kötetet akarta megírni, de ahhoz, hogy érthető legyen, rájött, hogy meg kell írnia A katlant, amiben kiderülnek előzmények. A radikális elbeszélői hang kapcsán azt mondta, hogy nem volt más lehetősége, hiszen maga a történet is radikális.
„Mivel sok hazugságról szól, ezért őszintének kellett lenni, és valóban sérteni sok embert.”
Ezután a moderátor a regény tétjéről kérdezte Gerlóczyt, hiszen a családtörténetek bizonyos szempontból az elhallgatásról szólnak. A szerző szerint ezek a történetek főleg az el nem beszélt eseményekről szólnak, a Fikcióban a saját kérdéseire kereste a választ, ez viszont azzal járt, hogy minden érintett bekerült a regénybe, hiszen hatással vannak egymásra. Ugyanakkor ahány családtag, annyi szemszög, így a Fikciót azért értelmezhetjük bizonyos szempontból non-fictionként, mert Gerlóczy szemszögéből látjuk a történetet, amit a család többi tagja talán máshogy mesélne el. „Én magam vagyok a kitalált történet egy olyan apával, aki nem az apám, és az ő családjának a történetével, amivel együtt éltem huszonöt évig” – mondta Gerlóczy, de hozzátette, hogy egyébként kíváncsi lenne a családtagok nézőpontjára is.
A család egy nagy elbeszélés, fikció, ami alakít minket, állítja Gerlóczy Márton tavaly júniusban megjelent regényében, ami egy többkötetes projekt első része: Fikció - A katlan. 
Gerlóczy ebben a két kötetben megalapozta a saját történetét, és a Fikció a családjának is szól. Az volt a motivációja, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, és biztonságot teremtsen majd a gyerekeinek és az unokáinak. „Tisztáznom kell a helyzetet, rendet kell tennem, hogy a gyerekem ne legyen olyan káoszban, mint amibe én születtem és éltem.”
Arra is fény derült, hogy a Gerlóczy valójában már csak egy szerzői név, hiszen az író ismét nevet változtatott, Az örvény többek között éppen erről szól.
Ezután Hajdu Szabolcs fejtette ki, hogy A katlan érdekessége szerinte abban rejlik, hogy a történet univerzális, és kitágul az identitás kérdése. “Érdekes, hogy egyáltalán mit jelent az a szó, hogy identitás. Kapcsolódni egy kultúrához, egy közösséghez, és
ha ez elveszik, akkor valami lényegi dolog veszik el, és légüres térbe kerül az ember.”
Hajdu Szabolcs szerint kifejezetten jó, hogy ez az identitásvesztés nem Magyarországon, hanem egy szicíliai kis faluban történt, és a szerző onnan tekint a múltra – amivel Hajdu Szabolcs szerint azért lehetett nehéz szembenézni, mert a történet egyszerre személyes, közben mégis közüggyé válik azáltal, hogy megírta a regényt.
Az identitásprobléma tehát társadalmi kérdés is, ennek kapcsán Valuska László szóba hozta, hogy a Biblia azzal kezdődik, hogy nevet adnak az embernek, a Fikció pedig éppen az apához való viszony kérdéseire keresi a választ, ami így összekapcsolódik a névadással. Gerlóczy szerint nála a probléma abban rejlik, hogy több apja volt, de valójában egyik sem az igazi. Van, akire nem emlékszik, volt nevelőapja, majd amikor azt hitte megtalálta az édesapját, rövidesen róla is kiderült, hogy mégsem az. Ilyenformán nem igazán volt apafigura az életében, ezért Az örvény is leginkább az anyákról szól.
Érdekel minket, hogy a hazai szerzők hogyan látják irodalom és közélet kapcsolatát, de nem aktuál- és pártpolitikai törésvonalak mentén, hanem eggyel általánosabb nézőpontból, ezért összeállítottunk és elküldtünk nekik egy kérdéssort. 
Hajdu Szabolcs szerint minden kor kitermeli a saját felelőseit, és ezáltal az értékrend is folyamatosan változik. Gerlóczy ehhez kapcsolódva elmesélte, hogy a fia születése óta mintákat keres, de nem tud hova nyúlni, ezért most azon dolgozik, hogy kialakítsa a saját mintáit. Ezután elmondta, hogy amikor tavaly decemberben (ismét) nevet változtatott, kiderült, hogy nemcsak a vezetéknevével kell újra és újra megismerkednie, hanem a keresztnevével is. Egészen a tavalyig azt hitte, hogy a harmadik neve Lajos, amit a dédapja után kapott, ám kiderült, hogy a születésekor valójában nem írták az anyakönyvi kivonatra a harmadik nevet.
Az örvény története a szicíliai kisváros és Újlipótváros tengelyén játszódik. A 13. kerület a szerző életében sokáig nagyon fontos helyszín volt, és nemcsak azért mert évekig ott élt, de az egész család is ott lakott. Gerlóczy a járvány miatt két éve vidékre költözött, ezért amikor Budapestre jön, mindig elfogja a szorongás.
„Minden itt történt, és ha messziről ránézek, olyan, mintha ott megerőszakoltak volna”.
A regény elbeszélője Budapesten elveszíti a nevét, az olasz kisvárosban viszont névtelen ember, mert senki nem ismeri, gyakorlatilag teljes névtelenségben él. Valuska László arról kérdezte a szerzőt, hogy miért volt szükség a fizikai távolságra ahhoz, hogy rá tudjon tekinteni a sorsára. Gerlóczy azt mondta, hogy nem a várossal vagy Újlipótvárossal van baja, hanem azokban a helyzetekben érzi magát kényelmetlenül, amikor az utcán sétálva megállás nélkül ismerősökbe botlik. A szicíliai Scicli csupán egy véletlen, mégis jobban örült, hogy ott, mindentől távol érkezett meg a DNS-teszt eredménye, amiből kiderült, hogy akit az apjának hitt, valójában nem az. „Olaszországban könnyebb volt megérteni a történteket, mert senki nem zavart.”
Az Örvényben nemcsak az anyák, de a főszereplő barátnője is fontos szerepet kap, aki a főhős racionális ellenpontja, a védőhálója. Gerlóczy azt mondta, fennállt a kockázat, hogy a barátnő kiszáll a főhős életéből, aki viszont lehet, hogy megbolondult volna a nő nélkül. Emellett a szerző kiemelte, hogy a (volt) nagybácsi is nagyon fontos, hiszen vele nyomoznak a családjuk története után.
Gerlóczy Márton Fikció I. – A katlan című regénye is felkerült a Libri irodalmi díjak rövidlistájára. Az író a jelölés kapcsán egy videóban mesélt arról, miért kellett megírnia a családtörténetének ezt a szegletét, és hogy miért nem volt más választása, mint hogy az olvasók elé tárja.
Az identitásthriller lényege, hogy a kötetek végén a főszereplő rátaláljon egy új énképre, ennek kapcsán a szerző azt mondta: „Gerlóczy Márton elpusztításán dolgozom nagy erőkkel”.
Valuska László ezután a regény mantrájáról kérdezte a szerzőt, vagyis hogy a dolgok tényleg csak egyféleképpen történhetnek-e. Gerlóczy határozottan állítja, hogy nem, és megosztotta, hogy a regény visszatérő tételmondata egy családi üzenet, amit az apjának hitt férfi édesapja mondott, és akinek valójában a Fikciót köszönheti, hiszen először a nagyapja (akiről azóta kiderült, hogy nem a nagyapja) családtörténetét kezdte kutatni.
Gerlóczy saját bevallása szerint - életében először - örül egy könyve megjelenésének, mert az eredeti célja az volt ezzel a mostanival, hogy ne kelljen mindig elmesélnie a történetét. „Most, mint egy bizonyítvánnyal, ezzel a második könyvvel valamennyire újjászülettem”. A szerző ezután megjegyezte, hogy a családtörténetnek itt nincs vége, ugyanis a Fikciónak lesz harmadik és negyedik része is.
