Csütörtökön kiderült, hogy idén a zanzibári születésű, de az Egyesült Királyságban élő, angolul alkotó író, Abdulrazak Gurnah kapta a Nobel-díjat. A Nobel Bizottság indoklása szerint Abdulrazak Gurnah kompromisszumok nélkül és mély együttérzéssel mutatja be a kolonializmus hatásait, illetve a menekültek sorsát a kultúrák és a kontinensek közötti szakadékban.

A bejelentés sokakban (bennünk is) nagy meglepetést okozott, hiszen nemzetközi szinten Gurnah nincs a legismertebb írók között. Arról, hogy miért pont Gurnah kapta a Nobelt, Az outsider pillanata című kisesszéjében Zelei Dávid gondolkodott el az 1749-en, amit mi is ajánlunk.

Az MTI beszámolója szerint az író csütörtökön örömét fejezte ki, hogy elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Azt mondta, egyszerűen csodálatos, hogy megkapta, nagyon megtisztelve érzi magát, hogy az övé lehet a kitüntetés, amelyet annyi elismert író nyert már el. Azt is elárulta viszont, hogy: 

"Akkora meglepetés volt, hogy meg kellett várnom, amíg bejelentik, hogy tényleg elhiggyem."

Persze a valóság az ilyen meghatott szavaknál mindig árnyaltabb, érdekesebb. Gurnah például éppen a konyhában volt, és főzött, amikor telefonon értesítették, és eredetileg azt hitte, csak tréfát űznek vele - így már érthetőbb, miért várt a bejelentésig.

Twitteren aztán azt írta, hogy ezt a Nobel-díjat Afrikának, az afrikaiaknak és valamennyi olvasójának ajánlja.

Gurnah hitetlenkedő reakciója önmagában nem meglepő, bár a pálmát minden bizonnyal brit-zimbabwei Doris Lessing viszi. Lessing 2007-ben nyerte el az irodalmi Nobel-díjat, utána most Gurnah az első afrikai író, akinek odaítélték (és Wole Soyinka 1986-os díjazása óta az első afrikai fekete szerző).

Dorsi Lessing az utcán, újságíróktól tudta meg, hogy Nobel-díjas lett, mikor éppen kiszállt egy taxiból a háza előtt. Amikor meghallotta a hírt, csak ennyit tudott mondani: "Ó, Jézusom!" 

Majd amikor az újságírók tovább kérdezték, mégis mit szól hozzá, olyan emlékezeteset mondott, ami nyomban virálissá vált:

“Az összes díjat megnyertem Európában, az összes rohadt díjat, szóval örülök, hogy mind megnyertem. Ez egy rojálflös.”

Persze felejthetetlen Bob Dylan éve is, aki hosszasan húzta a Nobel Bizottság idegeit azzal, hogy egyáltalán nem tudták elérni és nem reagált a díjra, majd amikor igen, az egy internetről összeollózott szöveg volt, és végül el sem ment az ünnepélyes díjátadóra, helyette a hamarosan Budapesten fellépő Patti Smith adott elő egy Dylan-dalt. Dylan tehát végül elfogadta a díjat, nem úgy Jean-Paul Sartre, aki minden nyilvános elismerést visszautasított, és nem tett kivételt a Nobellel sem 1964-ben. Ez viszont már átvezet a Nobel-botrányok témájára, amiket ebben a cikkben gyűjtöttük össze.)