Két és fél hónappal ezelőtt, augusztus 12-én késelték meg Salman Rushdie-t a New York állambeli Chautauqua Intézetben, ahol épp a szólásszabadságról beszélt volna. Egy férfi késsel sebesítette meg súlyosan az írót. Rushdie életveszélyesen megsérült, 10-15 késszúrás érte, sérült többek közt az egyik szeme, a karja és a mája is. Az író azóta lábadozik, biztonsági okokból a családja nem ad tájékoztatást arról, hogy hol tartózkodik. Az állapotáról eddig nem nagyon lehetett ennél többet tudni, egy barátja pár hete azt nyilatkozta, hogy hosszú felépülés vár rá, de jól viseli a helyzetét, nem veszítette el a humorát sem.
Margaret Atwood a Guardian oldalán adott hangot véleményének a Salman Rushdiet ért pénteki támadás apropóján. Szerinte Rushdie nem akart hős lenni, kiállni mellette és a szólásszabadság mellett azonban mindannyiunk kötelessége.
Tovább olvasokA 75 éves író ellen elkövetett támadás következményeiről tegnap az ügynöke beszélt először. Azt nyilatkozta, hogy Rushdie a fél szemére megvakult, és az egyik kezét sem tudja többé használni. Az interjúban így fogalmazott: „Mély sebei voltak, az egyik szemére elvesztette a látását. Három súlyos sérülést szenvedett a nyakán. Az egyik keze cselekvőképtelen, mert a karjában elvágták az idegeket. És még körülbelül tizenöt seb van a mellkasában és a törzsén, szóval brutális támadás volt.” Az író ügynöke azt nem árulta el, hogy Rushdie jelenleg is kórházban van-e még, ugyanakkor úgy fogalmazott, most csak az a fontos, hogy életben maradt. Andrew Wylie azt is elmondta, hogy Rushdie számolt azzal a lehetőséggel, hogy érheti ilyen jellegű támadás. A fatva kimondása után mindig ott volt a veszély, hogy egy random ember megtámadja őt. Szerinte azonban az ilyenek ellen nem lehet védekezni, mert kiszámíthatatlanok és logikátlanok, ahogy például John Lennon meggyilkolása is az volt.
Salman Rushdie a saját bevallása szerint sosem akart olyan könyvet írni, ami az írásról szól, legújabb regényében mégis ezt tette. Részben azért döntött így, mert megszerette a saját maga által teremtett Szerzőt, részben pedig azért, mert a fikció és a valóság viszonyáról és az alkotás folyamatáról akart írni. Így lett a Quichotte az eddigi legtrükkösebb regénye, amely egyszerre abszurd mese és tanulságos pikareszk, modern Don Quijote-parafrázis és szatíra a ma Amerikájáról. Rushdie-val a világvégéről, a bevándorlás pozitív hatásairól és a történelem váratlan fordulatairól beszélgettünk Skype-on, de azt is elárulta, milyen, amikor egy könyv bizonyos elemei valósággá válnak.
Tovább olvasokRushdie A sátáni versek 1989-es megjelenése óta élt fenyegetettségben. A néhai Ruhollah Khomeini iráni ajatollah bocsátott ki fatvát ellene a regény miatt, az író a következő évtized nagy részét bujkálva töltötte, csak az utóbbi időben mozgott szabadabban. A Rushdie elleni támadás világszerte sokkolta az olvasókat és az irodalmi világot. Tóth Krisztina is megemlítette az író elleni merényletet a könyvfesztivál megnyitóján, amikor arról beszélt, hogy írókat fenyegetnek, tartóztatnak le és támadnak szinte mindenütt a világban. A Rushdie elleni támadás messze túlmutat Rushdie-n – írtuk cikkünkben a merényletet követően: „Salman Rushdie-t, a magánembert borzasztó trauma érte, felépülése várhatóan hosszú lesz és fájdalmas. De a kicsinél is kisebb az esélye annak, hogy a támadás Salman Rushdie-t, az írót bármennyire is megfélemlítené vagy öncenzúrára kényszerítené. A nemzetközi íróvilág – Ian McEwantól Kazuo Ishigurón át Neil Gaimanig – egy emberként biztosította támogatásáról a megtámadott írót. Ők is tudják, hogy a Rushdie elleni merénylet mindannyiuk ellen szól – Hadi Matar ugyanis nemcsak egy bizonyos embert támadt meg, hanem tettével a szólás-, a kreatív és az írói szabadság ellen is hadat üzent.”
Fordította: Bartók Imre, Greskovits Endre,
M. Nagy Miklós, Turi Márton, Helikon, 2022, 462 oldal
Salman Rushdie-nak egyébként a tervek szerint jövő februárban jelenne meg angolul új regénye, a Victory City, amely a mágikus realizmus eszközeivel mutatja be egy város, egy nő, egy istenség történetét. Magyarul a napokban adták ki Az igazság nyelvei című kötetét, amely a 2003 és 2020 között írott esszéit gyűjti egybe.
Forrás: The Guardian
