A The Booker Prizes oldalán megjelent friss interjúban David Szalay magyar származású, kanadai születésű, angol nyelvű író az idei Booker-díjra esélyes Flesh című könyvéről, írásról és olvasásról mesélt, valamint arról is, hogy milyen lenne számára a legideálisabb olvasóklub, és melyik az a könyv, ami megváltozatta az életét.
Az alábbiakban az interjú legérdekesebb részeit emeljük ki.
A rossz könyvekről ugyanannyit lehet beszélni, mint a jókról
- A Flesh egy Londonba költöző magyarról szól. Szalay úgy fogalmazott, szeretett volna egy olyan regényt írni, aminek egyszerre magyar és angol lezárása is van, mivel pár évvel ezelőtt sokat ingázott a két ország között: „ebből adódóan természetesnek tűnt, hogy egy magyar bevándorlóról írjak, ehhez pedig a legjobb időpont Magyarország EU-s csatlakozása tűnt”. Kulturális és gazdasági különbségekről akart írni, meg a testi tapasztalatokról, amit ekkor átél az ember.
- A könyv, amit újra és újra elolvas, az Samuel Pepys, egy 17. századi angol politikus naplója, mert nagyon szereti összehasonlítani az egykori és a mai London világát.
- 11 évesen elolvasta George Orwell Állatfarmját, ami teljesen megváltoztatta az életét. Dühösnek érezte magát utána, nehezen dolgozta fel, hogy mennyi igazságtalanság létezhet a világban.
- A korábbi Booker-díjasok közül szerinte a 2004-es nyertes, Alan Hollinghurst A szépség vonala című regényét kellene mindenkinek elolvasnia.
- Arról is mesélt, hogy az íráshoz neki csak egy asztalra, a laptopjára, csöndre és egy kávéra van szüksége.
Akkor tudom, hogy jól haladok, ha már egy órája kihűlt a kávém”
– mondta az interjúban.
- Az ideális olvasóklub pedig az lenne a számára, ha egy kocsmában ülhetne és rossz könyvekről beszélgethetne másokkal, mert szerinte ezekről pont ugyanannyit lehet beszélni, mint a jókról.
Szalay 2016-ban is felkerült a Booker rövidlistájára a Minden, ami férfi című könyvével, ami 2017-ben nálunk az év könyvei listán is helyet kapott. Ekkor interjút is készítettünk vele.
Fotó: Valuska Gábor / Moly
