A podcastban többek között szó volt arról, hogy a regény – bár általában rövidebb vagy hosszabb prózai műként gondolunk rá – valójában hibrid műfaj, amibe rengeteg minden belefér.
Mohácsi Balázs költő, szerkesztő harmadik nekifutásra nyerte el tavaly a Mastercard - Alkotótárs ösztöndíját. Több okból sem adta fel: ez az ösztöndíj nemcsak az anyagiak és a szakmai visszacsatolás miatt motiváló, hanem már maga a pályázat elkészítése is ösztönözte arra, hogy dolgozzon, hogy többet tudjon mutatni, mint az előző körben.
Mohácsi Balázs költőként kezdte, és alkotási módszere is eltér a prózaírók módszereitől:
„Ez nyilván arról is szól, hogy engem az írás meg a nyelv maga érdekel, nem feltétlenül történeteket akarok elmesélni.
…alapvetően költőnek indultam, meg annak is tartom magam még mindig”.
A munkaterv, amit a pályázat keretében benyújtott, Az újabb narancsok gurulnak el, feszegeti a műfaji határokat, és egyben kétségbe vonja, hogy ennek a műfajnak van-e egyáltalán létjogosultásga a szakmában. Hibrid műfajú autofikciós írás, amelynek témája a szerző élete, de helyet kap benne az Alkotótárs workshopon való részvétele is.
Mohácsi Balázzsal utoljára beszélgettünk podcastsorozatunkban. Hallgasd meg, és megtudod, hogy:
- Mi a kedvenc regénye, és miért számít formabontónak?
- Hogyan kezdett el költőként prózát írni?
- Hogyan változtatta meg gyökeresen az életét – és a szövegeihez való viszonyulását – a Covid?
- Milyen szerepet játszott a folyamatban az olló?
- Miben más az alkotási folyamata, mint a prózaíróké?
- Autofikciónak tekinthető-e a regénye?
- Miben segített az Alkotótárs ösztöndíjhoz kapcsolódó workshop?
- Hol tart az írással és mikorra tervezi a regény megjelenését?
