K. Varga Bence: Meg akarom haladni önmagam

K. Varga Bence: Meg akarom haladni önmagam

Könyves Magazin |

Interjúsorozat keretében mutatjuk be a Könyvesen a Mastercard - Alkotótárs shortlisteseit. K. Varga Bence készülő kötetének kulisszatitkairól elárulta: nem akar félmegoldásokkal megelégedni, sokkal koncentráltabban és fegyelmezettebben tervezi írni, mint az elsőt. 

Idén már ötödik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard – Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra 53 pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat. A nyertesek nevét ünnepélyes keretek között 2025. szeptember 24-én jelentik be a Katona József Színházban. A Könyves Magazinon mutatjuk be a top 10-et – most K. Varga Bence mesél az alkotófolyamatról. (Biró Zsombor Auréllal itt, Borda Rékával itt, Harag Anitával pedig itt beszélgettünk). 

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?

Lényegében egyik időszak sem volt könnyebb a másiknál, csak más okból nehéz a kettő. Az első könyv előtt általában azon aggódtam, elég jól csinálom-e, amit csinálok, sőt, van-e egyáltalán értelme ezt csinálni. Ki fogják-e adni? Mit gondolnak majd róla az emberek? Mit reagál erre az irodalmi élet, már ha reagál egyáltalán?

Irodalom-e ez, amit én csak úgy, eleinte kedvtelésből, aztán valami furcsa bizonyítási vágyból írtam?

A megjelenés után érzett öröm végül is hamar elillant, és helyette csak az elégedetlenség maradt, meg valami idétlen hiányérzet. Sokáig úgy éreztem, minden jó ötletemet kiadtam magamból az első kötetben. Tudtam, hogy szeretnék még írni, de azt is tudtam, hogy ezután valami jobbal, valami komolyabbal, valami nagyobbal kell jelentkeznem, egy összetettebb és minőségében is jelentősen érettebb szöveggel – ez egy elbeszéléskötet után értelemszerűen regényt jelent, de nem éreztem úgy, hogy van bennem ehhez elegendő alapanyag. Sokáig képtelen voltam bármit is írni – csak a kényszert éreztem, a kedvet és az ihletet nem.

Hogyan kezdett el formálódni az új kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

Eredetileg egy teljesen másik regényt szerettem volna megírni, összesen másfél oldalig el is jutottam, aztán rájöttem, hogy valamiért nem működik, úgyhogy hamar elengedtem, és arra gondoltam, majd megírom, amikor sikerül, ha tíz év múlva, hát akkor csak tíz év múlva. Csakhogy a margós helyezés miatt elvállaltam egy tárcasorozatot a Könyves Magazinnál, hogy valamit mégis csináljak a köztes időben és ne essek ki teljesen az írásból.

Tíz kis tárca – mi baj lehet ebből? Nem sokkal a kezdés előtt aztán ott álltam, és fogalmam sem volt, miről írhatnék.

Szerencsére eszembe jutott a szülővárosomból a régi Húsgyár, meg az a furcsa érzés, ami mindig is elfogott, ha azt a szót hallottam, vágóhíd. Korábban már gondoltam rá, hogy izgalmas irodalmi alapanyag lenne, de nem foglalkoztam vele, hiszen mit tudok én a vágóhídi munkáról? Abban biztos voltam, hogy nem szociográfiát akarok írni. Nem érzem feladatomnak hitelesen ábrázolni ezt a világot, csupán csak ihletforrásnak szerettem volna használni. És ez sikerült is: rábukkantam egy Facebook-oldalra, ahol dokumentumokat és fotókat tesznek közzé a Húsgyár múltjából. Egészen felszínesen, csak néhány órára merültem el benne, de ez is elég volt, hogy megtegye a hatását.

Az egyik régi, rossz minőségű fotó különösen mélyen érintett: egy férfi éppen szöges taglóval csap homlokon egy növendék marhát.

Az este végére már újabb és újabb megmagyarázhatatlan képek villantak be, olyan ötletek, amikről tudtam, hogy képes volnék megírni. Rövidesen előbukkantak a karakterek, a helyszínek, a teljes atmoszféra és érzéshalmaz. Ehhez hozzátettem József Attila egy sorpárját, ami már évek óta belülről nyomasztott – „Hallod-e, csont, a csöndet? / Összekoccannak a molekulák” –, és már a cím is megvolt. Rövidesen azt is tudtam, hogy ehhez nem lesz elég egy tízrészes tárcasorozat.

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

Én egészen biztosan máshogy állok hozzá. Bár nagyon szeretem azokat a történeteket, amiket az első kötetben megírtam, ma már többnyire a problémákat látom benne, azt, mit csinálnék másképp. Most elsősorban arra törekszem, hogy az írás során mindvégig sokkal koncentráltabb és fegyelmezettebb maradjak. Hogy ha kell, fogcsikorgatva, akár fejfájásig gyötörve magam, de valamiképpen izzadjam ki magamból a megfelelő mondatokat, és ne elégedjek meg a félmegoldásokkal. Meg akarom haladni önmagam – gondolom, ezért írnak az emberek újabb és újabb könyveket, nem csak egyet. Máskülönben mi értelme?

Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?

A regény valamikor a nem túl távoli múltban játszódik, és a Húsgyárban dolgozók különálló, de valamiképpen összefonódó történetét meséli el egy omnipotens elbeszélő, aki nemcsak ismerteti az eseményeket, de hangot ad a karakterek legbenső világának is.

A történet minden fejezetben más-más szereplő szemszögéből bontakozik ki.

Az eddig elkészült fejezetek alapján leginkább a southern gothic, a mágikus realizmus és a tudatregények elemei köszönnek vissza, a narrátor szövegvilágán keresztül elválaszthatatlanul egymásra rétegződik képzelet és valóság, múlt és jövő, belső és külső táj. A regény formavilágát elsősorban William Faulkner művei inspirálták, valószínűleg önkéntelenül is beépítem több megoldását, mert az elmúlt években kis túlzással megállás nélkül olvastam a könyveit. Lenyűgöz a nyelvi ereje, a humora és az emberismerete, de ennél is jobban imponál, mennyire nem félt kockázatot vállalni. Szeretem a dagályosságát, kacskaringós gondolkodását, kaotikusnak tűnő cselekményszövéseit. Ezek a szabálytalanságok egészen biztosan nálam is visszaköszönnek majd.

Volt-e olyan első könyv más szerzőtől, amit nagyon szerettél? Ha igen, miért?

Barnás Ferenctől Az élősködő fontos regény számomra. Időnként előfordul, hogy csak bele-belelapozom, és minden alkalommal találok benne valami csodálatosat. És hogy tegyek egy gesztust a líra – egyúttal egy versenytárs – felé is, Kustos Júlia Hullámtörőjét nagyon érett debütálásnak tartom.

Volt-e olyan szerző, akinek elsőre nem tetszett egy könyve, de adtál neki egy második esélyt, és akkor működött?

Cormac McCarthytól Az út című regényt száz oldal után nagyon dühösen vágtam a sarokba, és el is határoztam, hogy többet nem olvasok tőle semmit. Szerencsére a barátaim lebeszéltek erről, és azóta már túl vagyok a Véres délkörökön, ami igazi remekmű. Eddig tehát egy szörnyű és egy fantasztikus élmény van a mérlegen. A következő az Odakint a sötétség lesz. Meglátjuk.

Kapcsolódó cikkek
...

K. Varga Bence: Örömhír

„Hogy odabent mi történt, ahhoz nem volt szüksége túl nagy képzelőerőre, és nem is kellett látnia, mert a meggyőződés már gyökeret vert benne.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a tizedik, befejező rész.

...

K. Varga Bence: Nyakkendős Bika

„Azért jobb lesz ám, ha vigyáz az Antal úr. A szív néha olyan, mint a kútba eresztett fémvödör.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...

K. Varga Bence: Írás közben folyamatosan párbajt kellett vívnom saját magammal

Idén már kilencedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat.A top10-be került K. Varga Bence is, aki belső félelmeiről, emlékezetes olvasói reakciókról és az első írásairól is mesélt.

KÖNYVHÉT
...

Babonák, titkok, kétfejű bárányok és Partium – Bemutatkozik Horváth Adél első regénye / Flair #17

Milyen furcsa lények és hiedelmek élnek egy kis faluban? A Vigadó tér 18-as standnál Bakó Sári vendége Horváth Adél.

...

Visszaszerzett nyelv: Csepelyi Adrienn a népi-urbánus lét békéjéről / Flair #15

A Vigadó téri stúdióban, Zámbó Jimmyvel a háttérben Csepelyi Adrienn mesél új tájszólásról, stigmákról, hazatérésről. Flair podcast, hallgassátok!

...

Skandináv krimik, királyi „fun factek” és klasszikusok – Tekla könyvei / Flair #14

Milyen út vezet a skandináv krimiktől a klasszikusok szeretetéig? Ez itt újra a Flair!

...

Értelmiségi pokoljárás Péterfy Gergellyel – Dante, a digó és a pesti svihák / Flair #12

Péterfy Gergely megírta Digó című regényét egy kiégett értelmiségiről, aki megjárja a poklot. Podcast.

...

Magány, szorongás és a „mindent kipróbálni” frusztrációja – Adorjáni Panna első regényéről / Flair #11

Mihez kezd egy generáció, ha a szülőktől örökölt értékeket nem érzik magukénak? Hallgasd a Flairt!

...

A fiktív falu hóhérja – Vajna Ádám hollywoodi klisék nélkül mesél a középkorról / Flair #10

A Könyvhétnek vége, de a FLAIR podcast pörög tovább: hallgassátok meg beszélgetésünket Vajna Ádám költővel!

„Kicsit gusztustalan, kicsit szürreális és nagyon vicces” – Harag Anita mesél olvasmányairól

„Kicsit gusztustalan, kicsit szürreális és nagyon vicces” – Harag Anita mesél olvasmányairól

Miért volt nagy hatással Harag Anitára Bencsik Orsolya, Raymond Carver vagy éppen Mándy Iván?

Szerzőink

bs
bs

Szabados Ági: Az olvasás a mentális egészségem záloga // TBR podcast

Szabolcsi Alexander
Szabolcsi Alexander

Nevetnél egy jót? 5 könyv, ha humoros olvasmányra vágysz

Kiemeltek
...

Ők döntenek a 12. Margó-díjról: bemutatjuk a zsűrit!

Már csak egy hét maradt a nevezésből, ideje belehúzni! 

...

Megtalálni a halálban az életet – Szentesi Éva új regényéről

A Míg a halál nem választ sok minden egyszerre: vallomás, számvetés, regény, betegségnapló, emlékezés, himnusz az élethez.

...

Ott Anna: Mindenkiben van egy könyv

Bemutatjuk a Mastercard – Alkotótárs ösztöndíj 2026-os zsűrijét: Ott Anna mesél az alkotás erejéről, biztonságról és alkotói kétségekről.

A hét könyve
Kritika
Megtalálni a halálban az életet – Szentesi Éva új regényéről
Durica Katarina: Úgy csináltak, mintha tőlem tudták volna meg, hogy meg fognak halni

Durica Katarina: Úgy csináltak, mintha tőlem tudták volna meg, hogy meg fognak halni

Milyen veszélyekkel jár, ha tabusítjuk a halált? Interjú Durica Katarinával.

...

Rebecca: modern nő vagy önző manipulátor?

...

Így ír történelmi regényt a Z generáció – Kibeszéltük a Lázár című bestsellert!

...

„A sorsszerűségről beszél” – Biró Zsombor Aurél kedvenc regényéről mesél az Alkotótárs podcastben