Idén már ötödik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard – Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra 53 pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat. A nyertesek nevét ünnepélyes keretek között 2025. szeptember 24-én jelentik be a Katona József Színházban. A Könyves Magazinon mutatjuk be a top 10-et – most Borda Réka mesél az alkotófolyamatról (előző rész, Biró Zsombor Auréllal itt).
Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?
Vicces, mert 2023-ban azt válaszoltam erre a kérdésre, hogy a könyv megjelenése utáni időszak volt nehezebb, most viszont inkább az azt megelőzőt mondanám, hiszen akkor még nem tudtam, ki fog-e egyáltalán adni egy kiadó, kevesektől kaptam pozitív visszajelzést a szövegeimre, és szerettem volna már túllenni az első köteten.
Hogyan kezdett el formálódni az új kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?
A teherbeesés. Azt megelőzően egy másik kéziraton dolgoztam, pontosabban szenvedtem vele – a koncepció és a vázlat azt hiszem, kiérlelt volt, de mégsem volt lélek a szövegben, és emiatt folyamatosan zsákutcába futottam.
Aztán jött a várandósság, hagytam az izzadtságszagú kéziratot, és számomra frissítő, játékos, élvezetes munkába kezdtem.
Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?
A legfontosabb tapasztalat az volt, hogy – akármilyen közhelyesen is hangzik – ne adjam fel, és hogy ne kizárólag „agyból” írjak, hanem érzelemből is.
Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?
Ez egy várandósnapló, ami reményeim szerint épp annyira személyes, mint amennyire fikcionális szöveg: a naplórészletekre hol vers, hol mese reagál.
Ugyanakkor szeretném, ha a kézirat nemcsak rólam szólna, hanem egy „óda” is lenne a nőkhöz – akár akarnak gyereket, akár nem, akár lehet nekik, akár nem.
Volt-e olyan első könyv más szerzőtől, amit nagyon szerettél? Ha igen, miért?
Moesko Péter Megyünk hazáját. Azt írtam róla anno a Molyon, hogy „olyan mindegyik novella, mint egy tengerparti séta valahol a falaise-eknél: hűvös, szeles, de végtelenül megnyugtató”. Ezt most is így gondolom.
Volt-e olyan szerző, akinek elsőre nem tetszett egy könyve, de adtál neki egy második esélyt, és akkor működött?
Szerzőnek gyakran adok második esélyt, könyvnek nemigen, ezért nem tudok példát mondani.
