Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában
A francia író hétkötetes regényfolyamának központi témája az idő és az emlékezés. A kötetsorozat ma már klasszikus, mely a madeleine süteményt is legendássá tette. Proust 1909-ben kezdett neki a monumentális munkának, de a sorozat nyitókötetét, a Swannt, mely az elbeszélő gyerekkorát meséli el, számos kiadó elutasította, míg végül a szerző csak 1913-ban, saját költségén tudta megjelentetni az azóta világhírűvé vált szöveget. Érdekesség, hogy irodalmi Nobel-díjas honfitársa, André Gide tanácsolta az egyik kiadónak, hogy ne fogadja el a kéziratot, mert belelapozott és pár apró hibára bukkant. A könyv sikere után Proust bocsánatkérő levelet kapott Gide-től, aki a könyv elutasítását élete egyik legnagyobb tévedésének nevezte. Az első könyv után aztán következett a többi, és ekkor már több kiadó is át akarta venni a publikálást, de Proust kitartott az első kötet kiadója mellett. Annyira hitt a művében és olyan fontos volt számára, hogy még az utolsó éveiben, súlyos betegen is dolgozott rajta, utolsó három kötete kiadását azonban már nem élte meg. A regényfolyam ma már kritikai elismerésnek örvend, Virginia Woolf például így kesergett, miután elolvasta: „Ó, bárcsak tudnék ilyet írni.”
George Orwell: Állatfarm
Az 1984 szerzőjének allegorikus szatírája a totális diktatúrák működését mutatja be egy farm állatszereplőinek sorsán keresztül. A modern állatmesét az angol szerző a második világháború idején írta, és a sztálini diktatúra kialakulását dolgozta fel benne. A regényt ma már az egyik legremekebb szatírának tartják, mely számtalan feldolgozást megélt, s mely széles körben ismertté vált. Szállóigévé váltak sorai, köztük a legendás „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” is. A kötet megjelentetése azonban egyáltalán nem bizonyult könnyű feladatnak. Amikor Orwell benyújtotta a kéziratot egy kiadónak, éppen ott dolgozott T. S. Eliot, aki személyesen utasította el. A híres költő változtatásokat javasolt, és arra is felhívta a figyelmet, hogy az erős politikai áthallások miatt szinte lehetetlen lesz kiadni a könyvet, és ebben nem is tévedett. Számos kiadó megtagadta a publikálást, mivel szovjetellenesnek ítélték, és a könyv esetleges sikere veszélyeztethette volna a világháború szövetségeseinek kapcsolatát. Volt olyan kiadó, aki elfogadta a könyvet, de miután egyeztetett a brit Információs Minisztérium egyik tisztviselőjével, mégis inkább visszatáncolt. Végül akadt egy kiadó, aki fel merte vállalni a politikai kockázatot, így a könyv 1945 augusztusában megjelenhetett. A hozzá készült írói előszó azonban csak 1972-ben került nyilvánosságra, és ebben a szerző így fogalmaz: „(…) ebben az országban az intellektuális gyávaság a legrosszabb ellenség, amellyel egy írónak vagy újságírónak szembe kell néznie.”
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
A Pulitzer-díjas regény a modern amerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, mely a mai napig magával ragadja az olvasókat. Az önéletrajzi elemekben is bővelkedő szöveg témája az erőszak és a faji megkülönböztetés, és az amerikai iskolai tananyagban is fontos szerepe van, sok iskolában kötelező olvasmány. Szerzője Harper Lee (aki egyébként Truman Capote gyermekkori jóbarátja volt), aki, miután nem sikerült jogi diplomát szereznie, egy légitársaság jegyelővételi osztályán dolgozott titkárnőként. Ez a munka azonban nem elégítette ki, így felmondott, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse. 1956 karácsonyán barátai, Michael Brown és Joy Williams Brown egyévi bérének megfelelő pénzt ajándékoztak neki, hogy kizárólag az írással foglalkozhasson, ne akadályozza semmi tervezett regénye megírásában. A Ne bántsátok a feketerigót! első vázlata azonban még nem regénynek, sokkal inkább anekdoták sorozatának tűnt, a kiadó azonban bátorította, hogy folytassa a munkát, bár rengeteg javítanivalót is javasolt. A következő időszakban a pályakezdő író minden önbizalma elpárolgott, nagyon frusztrált volt, nem hitt a sikerben, az is előfordult, hogy a kéziratot kidobta az ablakon vagy sírva hívta a szerkesztőjét. Amikor végül 1960-ban megjelent a könyv, sem ő, sem a kiadója nem várt tőle túl sokat, kis példányszámban adták csak ki. A könyv azonban ragyogó kritikát kapott, és azóta több tízmillió példány kelt el belőle, negyven nyelvre lefordították, számos színpadi feldolgozás és egy több Oscar-díjat bezsebelő film is készült belőle.
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
A legendás Harry Potter-sorozat első részét tizenkét alkalommal utasították el a kiadók, de az akkor még tanárként dolgozó szerző nem adta fel a küzdelmet. A Harry Potter és a bölcsek kövét számos kiadó utasította el, összesen tizenkét alkalommal mondtak rá nemet, olyan indokkal többek között, hogy „ezt a történetet nem tudnánk üzletileg sikeresen kiadni”. A rossz házasságban élő Rowling végül kiadóra talált, és könyvsorozata ma már legenda, de a konyhájában állítólag a mai napig ki van függesztve az egyik elutasítás, hogy emlékezzen a nehézségekre, és arra is, hogy nem adta fel, hanem kitartóan hitt magában és a regényében is. „Nem akartam feladni, amíg minden kiadó vissza nem utasított, de gyakran attól tartottam, hogy ez megtörténik” - jegyezte meg egy régebbi bejegyzésében. Az immár több, mint negyedszázados Harry Potter és a bölcsek köve a második legtöbbet kiadott könyv a Biblia óta.
Forrás: Big Think, Business Insider
