![Biró Zsombor Aurél: Az első könyvemet szerettem írni, a másodikat is szeretni akarom [Alkotótárs]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/4/42337/fe_580_320_birozsombor_konyvesmagazinhu.png "birozsombor_konyvesmagazin.hu")
Idén már ötödik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard – Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra 53 pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat. A nyertesek nevét ünnepélyes keretek között 2025. szeptember 24-én jelentik be a Katona József Színházban. A Könyves Magazinon mutatjuk be a top 10-et – Biró Zsombor Aurél mesél az alkotófolyamatról.
Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?
Igazából mindkét időszakot szerettem, egyik se volt nehéz. A könyv megjelenése előtt nagyon izgatott voltam, és reményteli, a könyv megjelenése után pedig büszke és hálás.
Hogyan kezdett el formálódni az új kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?
Régóta tudtam, hogy azokat a dolgokat, amiket az új regényben meg akarok írni, egyszer majd meg kell.
De nem akartam elsietni semmit.
Az elmúlt másfél évben a színház és a film mellett novellákat, kisprózákat írtam, keresgéltem témát, hangot, formát. Van egy nyelv, a Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek nyelve, ami nagyon az enyém, és amit nagyon ösztönösen tudok működtetni. A fő kérdésem egy következő regénnyel kapcsolatban az volt, hogy ezt a nyelvet akarom továbbgondolni, vagy valami teljesen új megszólalásmódot keresek.
Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?
Biztos le tudnék szűrni mindenféle tanulságokat, de nem nagyon akarok. Az első könyvemet szerettem írni, a másodikat is szeretni akarom, úgyhogy hasonló mentalitással és munkamódszerrel tervezek nekiállni.
Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?
Nem sokat, részben mert még én is keresem, hogy mi is lesz ez a könyv. Az biztos, hogy nem akarok olyan konkrétan önéletrajzi prózát írni, mint az első regényem esetén. A fikció felé lépnék, de úgy, hogy mégis intim maradjon az anyag.
Volt-e olyan első könyv más szerzőtől, amit nagyon szerettél? Ha igen, miért?
Nagyon szeretem Édouard Louis Leszámolás Eddy-vel című debütálását, de mondhatnám még Ben Lernertől a Leaving the Atocha Stationt vagy Juan Rulfo Lángoló síkság című könyvét.
Az, hogy egy szerző hányadik könyvét tartod a kezedben, nem árul el semmit arról, hogy az a szöveg milyen.
Hemingway az első könyvénél soha nem írt jobbat. Mondjuk A nap is felkel után nem is kellett neki.
Volt-e olyan szerző, akinek elsőre nem tetszett egy könyve, de adtál neki egy második esélyt, és akkor működött?
Nem nagyon tudok ilyet mondani. Nem vagyok gyorsolvasó, könyvből pedig sok van, szóval ami elsőre nem tetszik, szinte kizárt, hogy újra nekifutok.
