Idén már ötödik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard – Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. Az idei kiírásra 53 pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat. A nyertesek nevét ünnepélyes keretek között 2025. szeptember 24-én jelentik be a Katona József Színházban. A Könyves Magazinon mutatjuk be a top 10-et – most Kustos Júlia mesél az alkotófolyamatról (Biró Zsombor Auréllal itt, Borda Rékával itt, Harag Anitával pedig itt , K. Varga Bencével itt, Kali Ágnessel itt, Kiss Dáviddal itt beszélgettünk).
Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?
A megelőző hónapok több kihívást jelentettek. Akkor még van egy illúzióm azzal kapcsolatban, hogy minden képlékeny, minden változhat – rosszabb napjaimon: minden kritikán aluli, a jobbakon pedig minden kiemelkedően jó. Az előtte lévő izgalom olyan, mint egy párkapcsolat eleje: intenzív, viharos, felfoghatatlan, sorsfordító. Nagyon-nagyon sokat bele lehet projektálni. Az utána következő izgalom, meg mint az esküvő utáni reggel.
Elhangzott a holtodiglan, aláírtak a tanúk. De tényleg lehet bízni magunkat az életre?
Hogyan kezdett el formálódni az új kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?
A löketet érdekes módon pont a nyugalom adta meg. Az elmúlt két évemet nagyobb biztonság, bizalom, optimizmus hatotta át, és ez sokat segített abban, hogy egyfajta túlélő üzemmódból, ahol a szétszakadás és ezerféle dolog kergetése volt a jellemző, átélhessem, milyen szép tud lenni az, amitől sokáig rettegtem. A stabilitás. A napok egymásutánja, a beépülő rutinok, a kisebb kilengések és a mélyebb reflexiók.
Nem szeretném azt sugallni, hogy a versekhez a muníció a rohanásban és a lendületben rejlik, de az is biztos, hogy sokat használt a prózával kapcsolatos ambícióimnak, hogy megtanultam nyugton ülni – saját magammal.
Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?
A Hullámtörő és a Bálványok közti törés- vagy fordulópont annak a felismerése volt, hogy nélkülem az alkotásom mit sem ér. Mit jelent ez? Nem azt, hogy életrajz mentén kéne olvasni, hogy a személyem fontos az értelmezéshez. Az a fordulópont nem 180 fokos volt azért.
A nagy tanulság az volt, hogy nem a mások tekintetének, fülének, ízlésének alkotok – még akkor sem sikerült, amikor egy bazinagy kérdőjel volt a fejemben a fogadtatással kapcsolatban.
A Bálványokkal ezt a szorongást kíváncsisággá gyúrtam át, és ez a kíváncsiság, valamint az ebből fakadó felszabadultság az, ami a novelláim mellé szegültek most kíséretként.
Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?
Hogy nagyon izgatott vagyok. A munka, amiben vagyok, feltölt, inspirál – persze szembesít is, elgondolkodtat, és sokszor egy szomorú belső dialógushoz kanyarodok vissza tőle. Viszont a szabadság, amit a Bálványok fogadtatása, és az elmúlt másfél év (olvasmány)élményei adtak, megéri a kényelmetlenséget. De hogy konkrétumokat is mondjak: az antik irodalomhoz nyúlok vissza, onnan emelek be mitológiai alakokat – unortodox módon, figyelmen kívül hagyva, hogy egy-két érintőleges ponton kívül releváns-e nekünk a történetük. Talán ettől lesznek újra élők a szövegeimben.
Odüsszeusz a kamionfülkében, Pénelopé a zárt osztályról, Orfeusz egy sikátorban, fegyverrel a kezében: átmenetek két világ közt.
Túl magasztos, hogy hétköznapi legyen, ugyanakkor túl esendő a magasztaláshoz.
Volt-e olyan első könyv más szerzőtől, amit nagyon szerettél? Ha igen, miért?
Persze, nagyon sok első kötetet. Láng Orsolya Tejszobra jutott eszembe most példaként, mert a mai napig velem van a hangulata, a terei és tájai, elképesztő atmoszférája. Arra gondoltam akkor, hogy ez valami egészen más. És ez az, amit szeretek: ha valami összehasonlíthatatlanul eredeti.
Volt-e olyan szerző, akinek elsőre nem tetszett egy könyve, de adtál neki egy második esélyt, és akkor működött?
Az Üvöltő szeleknek legalább háromszor futottam neki. Nem lett a kedvencem, de megértettem, miért lett klasszikus. (Felkészül a Végtelen tréfa és az Úton.)
