Fotó: Valuska Gábor
David Szalay 2013-ban szerepelt a Granta magazin híres, legjobb 40 alatti brit írók listáján és azóta bebizonyította, hogy képes megfelelni a várakozásoknak: Minden, ami férfi című regényét tavaly Man Booker-díjra jelölték. A Kanadába született, de Angliában felnőtt író könyvében 9 különböző férfit ismerünk meg a 17 évestől a 73 évesig, akik különböző problémákkal szembesülnek. A fejezetek között nincs szorosan vett összefüggés, a könyv mégis regényszerű benyomást kelt. A történetekben bejárjuk egész Európát a Földközi-tengertől Londonig, a gyakori utazás pedig Szalaytól sem áll távol. A londoni évtizedek után megfordult Belgiumban is, jelenleg pedig Budapesten él, ugyanis félig magyar származású. Apja családja Pécsről származik, ahol ő is eltöltött 2 évet - a könyvében szereplő egyik horvát helyszínt is a városról mintázta.
Könyvhét. David Szalay 2017. június 10-én, délután 4 órakor dedikál a Kossuth Kiadó standjánál.
Mennyire fontos, hogy regényként tekintsünk a könyvére és ne történetek gyűjteményeként?
Számomra az a fontos, hogy a Minden, ami a férfi nem egyszerűen történetek gyűjteménye, hanem organikus munka, amit az egyre idősebb férfiszereplők tartanak egyben. A szerkezetből pedig egy olyan narratíva születik, ami valahol regénnyé teszi a könyvet. Persze hagyományos értelmen véve a könyvem nem regény, nem egy főszereplője van és nem egy cselekménye, de a különböző narratívák mentén stílusban és tematikában is egységet alkot, a szerkezet pedig regényszerűen tartja egyben a történeteket.
Korábbi könyvei zártabb keretek között játszódtak, a telefonos értékesítés (London and the South East), a lóversenyfogadás (Spring) vagy a magyarul is olvasható Az ártatlanság esetében a Szovjetunió világában. Ezúttal sokkal nyitottabb minden, bejárjuk egész Európát. A határok kinyitása tudatos döntés volt?
A könyv történetei közül először azt írtam meg, ami végül harmadikként szerepel. Akkor már elég sokat éltem Magyarországon, de még mindig Londonra tekintettem úgy, mint az otthonomra, és akartam írni egy történetet, amiben ez a két aspektus találkozik. Ott van egyfelől az ismerős város, másfelől pedig valaki, aki most találkozik vele először. (A történetben egy magyar társaságot ismerünk meg, Emmát, a luxuskurvát, , Gábort, a futtatóját és Balázst, a személyi edzőből lett testőrt, aki először látja Londont. - a szerk.)
Amikor ezt a történetet írtam, még nem volt meg az átfogó koncepció, de már benne volt az a tapasztalatom, ami végül is közös tapasztalat és folyamatosan jelen van a könyvben: az, hogy egész Európa mozgásban van. Nemcsak London és Budapest között, hanem mindenhol a kontinensen. Jól tudom, milyen ez, mert én is ingázom, és London után éltem Belgiumban is, de ez nem rólam szól, hanem arról, hogy a mai Európában tömegek számára az úton levés jelenti az életet. Általános benyomásom Magyarországról, hogy nem találkozni olyan 40 év alattival, aki ne élt volna egy darabig Londonban, Berlinben vagy valahol Nyugat-Európában. Vagy ha ő maga nem is, biztos ismer valakit, aki igen. Szóval, arra gondoltam, hogy ezt a mai Európára nagyon jellemző jelenséggel, az állandó úton levéssel kezdek valamit. Ez volt meg előbb, utána jöttek csak az egyre idősődő szereplők, és a velük konstruált folytonosság.
David Szalay: Minden, ami férfi
Fordította: Kiss Gábor Zoltán, Kossuth, 2017, 446 oldal, 3800 HUF
Többször beszélt már arról, hogy az, hogy a karakterei problémákba ütköznek, nem jelenti, hogy Európa is folyamatosan rossz úton jár. De ettől még a főszereplői gondban vannak. A 21. századi férfiak több problémával szembesülnek, mint elődeik?
A hagyományos férfiszerepek biztos, hogy egyre vitatottabbakká váltak az idők során, ami nehezebbé teszi a férfiak számára, hogy megtalálják a helyüket a világban, de érdemes hozzátenni, hogy ez a folyamat nem most kezdődött, hanem legalább 100 éve, szóval nem valami új, nem valami kortárs jelenség.
A szabad határok egyenlőséget is jelentek. A férfiak érezhetik magukat kevésbé fontosnak, érezhetik úgy, mintha már megint veszítettek volna valamit a vezető szerepükből?
A nyitott határoknak valóban megvan ez az egyenlőségre törekvő szempontja. Azt hiszem, a Trumpra és a Brexitre szavazók pont attól félnek, hogy a saját privilegizált helyzetük, ami abból adódik, hogy oda születtek, ahova, elérhetővé, nyitottá válik mindenféle más ember számára is. Ettől érezhetik magukat "kevésbé fontosnak", de nem gondolom, hogy ez kizárólagosan férfiakra jellemző jelenség lenne, bár a Trumpra és a Brexitre szavazók között is többségben voltak a férfiak.
A londoni történetben a város a pénz globális központjaként jelenik meg. A Brexit milyen hatással lesz London gazdasági szerepére?
Azt gondolom, hogy London mindig gazdag város marad, sohasem lesz olcsó és nem lesz szegény. Most nyilván veszít kicsit az értékéből, és kevésbé prosperál majd, de hosszabb távon nem hiszem, hogy komoly változás jelentkezne. Lehet ugye hallani a vállalatokról, akik kiszervezik a részlegeiket Frankfurtba vagy Párizsba, másfelől viszont azt is látni, hogy sok nagy amerikai techóriás éppen London felé tart, egyre több bázist nyitnak meg az Egyesült Királyságban.
A könyvét jóval a Brexitről szóló népszavazás előtt fejezte be, sokan mégis a maradáspártiak kampányának részeként tekintettek rá.
Hát igen, azóta, hogy megírtam a könyvet, megváltozott a világ, és emiatt akár máshogy is olvasható, vannak benne olyan rétegek, amik nem saját akaratból adódtak hozzá. Amikor írtam a könyvet, még nagyon távol volt a Brexit, komoly tárgyalások sem folytak, sőt, még a menekültválság is láthatatlan volt Európában, ami például a szabad mozgással kapcsolatban vet fel problémás kérdéseket. De most is azt gondolom, hogy az Európán belüli szabad mozgás komoly érték, amit meg kell védeni, és azt hiszem, meg is védik. A schengeni határokat nem eltörölni akarják az uniós országok, hanem megtartani. Minden ország vezetője egyetért ebben, Macrontól Orbánig, úgyhogy azt hiszem, a kontinentális Európában mindenképpen megmarad a szabad mozgás.
A könyv egyik történetében a dán bulvármédia egyik fejese győzköd az együttműködésről egy vezető politikust, akiről tudják, hogy férjes asszonnyal folytat viszonyt. Elhangzik egy vicc, ami szerint szerencséjük van, hogy nem franciák. Ez arra vonatkozik, hogy Franciaországban már rég megírtak volna egy ilyen sztorit vagy épp az ellenkezőjére?
A francia sajtó nem közölne le egy hírt. Hiszen ott volt például Mitterand elnök, akiről köztudott volt, hogy van egy második családja, mégsem írtak róla az újságírók. (Az ügy végül 1994-ben robbant ki, amikor a súlyos beteg államfő engedélyezte, hogy közös kép készüljön róla és házasságon kívül született, akkor már 20 éves gyermekéről. - a szerk.) De értem, hogy a könyvben miért nem egyértelmű az a szituáció, mert a francia sajtó is változik, és már ott sem egyértelmű a helyzet, főleg amióta Francois Hollande robogós-szeretős kalandját kérdés nélkül publikálták.
És mit gondol általában az európai sajtóról?
Angliából jövök, úgyhogy nekem nem kell magyarázni, hogy mennyire undorító tud lenni a sajtó. Pár éve azt gondoltam a médiáról, hogy a legrosszabb dolog a világon, ma pedig már inkább úgy fogalmazok, a média a szükséges rossz a világban. Fontosnak tartom, hogy a média szereplői harcoljanak egymással, mert ha nincs meg ez a harc, az azt jelenti, hogy minden egy kézben van és korlátozott az információ.Természetesen a médiát is sokan próbálják befolyásolni és ez sokszor nem is olyan nehéz. Például a tévé esetében, mert az a legdrágább felület, és minél drágább valami, annál egyszerűbb manipulálni. Nyilván az internet sem mentes ilyen hatásoktól, ami már eleve túl kaotikus, zajos és véletlenül sem találni benne egyetlen fő narratívát, de szabad, és ez a legfontosabb. Szabad, és akár a semmiből indulva is komoly eredményeket lehet elérni vele. Pont ezért félnek tőle az olyan országok, mint Kína vagy a Wikipediát a napokban betiltó Törökörszág, és a saját szempontjukból végül is érhető, hogy irányítani akarják az internetet. De ha valaki netán az unióban csinálna ilyesmit, akkor nagyon bízom benne, hogy az a közösségen belüli ellehetetlenülést vonná maga után az alapvető szabadságjogok súlyos megsértése miatt.
