![Macskák, telefonszex és spagetti [Murakami75]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/3/34743/fe_1180_600_fe_1180_600_haruki_murakami_andersen.jpg "Murakami Haruki")
Dzsesszimprók és kimenős katonák
Murakami Haruki 1949-ben született Kiotóban, de Kóbéban töltötte a gyermekkorát. A nyüzsgő kikötőváros, ahol számos amerikai tengerész is állomásozott, jelentősen hatott az érzékenységére. A 2. világháború után az édesanyja és az édesapja is japán irodalmat tanítottak, amit ő elég unalmasnak talált, és már fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a nyugati kultúra iránt. Különösen Kurt Vonnegut, Richard Brautigan, Charles Dickens, Günter Grass, a Beatles, Nat King Cole, Elvis Presley és a Beach Boys bűvölték el a tinédzser évei alatt. Emellett fontosak voltak számára a tradicionális japán kísértettörténetek is.
A tokiói Vaszeda Egyetemen tanult drámaírást és -rendezést, 1974-től 1981-ig pedig egy Peter Cat nevű dzsesszbárt vezetett a feleségével Tokió Kokubundzsi negyedében, amit előszeretettel látogattak japán diákok és a közeli katonai bázison állomásozó amerikai katonák. Egy idő után Murakami elhozta a szüleitől a zongorát, így már élőzenét is tudtak szolgáltatni a helyen. Egy 2022-ben adott interjújából kiderül, úgy érezte, a bár tulajdonosaként egy életre kibeszélgette magát – az egykori vendégek viszont úgy emlékeznek, hogy roppant szűkszavú volt.
Murakami Harukit ábrázoló graffiti Tblisziben. Forrás: Wikipedia
Akárhogy is, a daloknak azóta is kulcsszerepe van az életében, és a legfontosabb ihletforrásai között tartja számon a dzsesszt. Szerinte könyvet írni épp olyan, mint zenélni: először el kell játszani a témát, majd improvizálni, a végén pedig levonni a következtetést. Egy lelkes rajongója nemrég összeállította a Nagy Murakami Zenei Gyűjteményt, amelyen minden olyan dal rajta van, amiről Murakami valaha írt. A 250 óránál is hosszabb lejátszási listán 3500 tétel szerepel. Megtaláljuk itt többek közt Bobby Hackett, Django Reinhardt, Oscar Peterson, Gene Krupa, vagy Chopin zenéit. Itt lehet belehallgatni:
A telefonhívás, ami mindent megváltoztatott
Első regénye, a Hallgasd a szél dalát! 1979-ben jelent meg. Kísérletképpen angolul írta, és mivel nem volt túl nagy szókincse akkoriban, rövid, egyszerű mondatokban fogalmazott ‒ ennek hatására minden felesleges jelzőtől és díszítőelemtől sikerült megszabadítani a szöveget. A Gunzo nevű irodalmi magazinnak küldte el a kéziratot, aztán egy évvel azután, hogy postázta nekik, felhívták, és közölték vele, hogy a Hallgasd a szél dalát! egy új díj rövidlistájára került. Addigra ő már el is feledkezett a kéziratról, amelynek az egyetlen, eredeti példányát küldte el a folyóirat részére, szóval, ha nem választják ki, lehet, hogy örökre eltűnt volna a szöveg. Ez a hívás azonban mindent megváltoztatott: Murakami felismerte, hogy meg fogja nyerni a díjat, aztán pedig maga mögött hagyva az addigi életét, író lehet.
A japán író azt kéri, ne tegyék tönkre a Jingu stadiont, ahol elhatározta, hogy író lesz.
Tovább olvasokA csak rá jellemző elbeszélésmódot lépésről lépésre alakította ki, 1981-ben pedig eladta a dzsesszklubot, hogy a karrierjére koncentrálhasson. Mivel előszeretettel építi be a történeteibe a nyugati kultúra elemeit, stílusa pedig rendszerint hétköznapi, elkülönül hazája íróitól,
és fordítani is egyszerűbb, mint japán kortársait.
1984 októberében Fudzsiszavába, 1986-ban pedig Ósio városba költözött, aztán elhagyta Japánt. Bejárta Európát, Olaszországban és Görögországban is hosszabb ideig lakott, ezt követően pedig az Egyesült Államokban telepedett le. Egy évvel ezután jelent meg Norvég erdő című regénye, amelyből Japánban több mint egymillió példányt adtak el, de a nemzetközi áttörést is ennek a könyvnek köszönheti.
Vágyódás és szerelem, elidegenedés és magány
Mi ezt írtuk a Norvég erdőről: „Annak ellenére, hogy Murakami a megszokottnál is több hősét kergeti öngyilkosságba, és most sem menekülhetünk a fájdalmas szerelmektől, a regény hangulata nem érfelvágósan komor, inkább amolyan bágyadt, beletörődő melankóliába kergeti az olvasót”.
A Guardian szerzője szerint viszont Murakami világába a Norvég erdő a legjobb belépési pont, még ha az 1987-ben napvilágot látott könyvből hiányzik is az íróra általában jellemző furcsaság. Akik több furcsaságra vágynak, azoknak feltétlenül érdemes megpróbálkozniuk a kritikusok egy részét zavarba hozó, háromkötetes 1Q84 (ejtsd: Ezerkülöncszáznyolcvannégy) című 2010-ben megjelent, szektákat, bérgyilkosokat, két holdat és párhuzamos valóságokat is felvonultató, útvesztőszerű eposszal, ha pedig megelégednénk egyetlen Murakamival (ami egyébként nem biztos, hogy a legjobb döntés), a bekezdés elején említett cikk szerint A kurblimadár krónikáját célszerű választanunk, hiszen kellőképpen rejtélyes és bizarr, továbbá egytől egyig felsorakoznak benne a Murakami-próza legfontosabb motívumai – a titokzatos nők, a macskák, a telefonszex és a spagetti.
Murakami a mágikus realizmus irányzatából elrugaszkodó, szürreális és humoros, a science fiction zsánerelemeit sem mellőző írásainak további visszatérő témái az elidegenedés, a magány, a vágyódás és a szerelem. Művészete ‒ hangsúlyozzák méltatói ‒ egyszerre egyetemes és egyedi. Innovatív prózája rendszerint ötvözi a nyugati kultúrával hazája hagyományait.
Murakami Haruki japán nyelvű köteteinek gerincei. Forrás: Wikipedia.
2001-ben Murakami visszaköltözött Japánba és az írás mellett az általa hobbinak nevezett fordítással is egyre többet foglalkozott. Az ő tolmácsolásában jelentek meg japánul többek közt F. Scott Fitzgerald, Raymond Carver, Truman Capote és John Irving művei is. Amint a Nagy Anita által jegyzett, az 1749 felületén megjelent esszéből kiderül, Murakami eddig kilencvennél is több fordításkötetet jegyez. Jó érzékkel válogat a 20. század nagyjai és a kortársak közül,
és rendre utószóval látja el a szövegeit.
Kedvencek, díjak és mániák
Kedvenc könyvei között előszeretettel emlegeti Fitzgerald A nagy Gatsby című klasszikusát, amelyet ugyancsak ő ültetett át japán nyelvre. Egy interjúban kitért rá, hogy amennyiben egyetlen könyvet kellene mondania, akkor gondolkodás nélkül erre esne a választása. Szintén előkelő helyet foglal el a listáján Raymond Chandler Hosszú búcsú című noirja, amelyet már legalább hatszor olvasott. A kedvencei közé tartozik Franz Kafka A kastély című műve, amellyel először 15 évesen találkozott, de Dosztojevszkij A Karamazov testvérekje is komoly nyomot hagyott a tinédzserkorán. A listán megtalálható még a Beckett által is kedvencként emlegetett Zabhegyező, vagyis Rozsban a fogó is.
Murakami Haruki nevét legutóbb az Oscar-jelölésekkel kapcsolatban lehetett hallani, hiszen a Hamaguchi Ryūsuke rendezte Drive My Car négy jelölést kapott - nem mellesleg pedig a japán író egik novelláján alapul. A Far Out Magazine legutóbb viszont a japán szerző kedvenc könyveiről cikkezett.
Tovább olvasok1995-ben megjelent A kurblimadár krónikája című regényéért Murakami megkapta Japán legfontosabb irodalmi elismerését, a Jomiuri díjat. 2006-ban Franz Kafka-díjban, 2009-ben pedig Jeruzsálem-díjban részesült. 2023 májusában, az Asztúria hercegnője-díj átvételekor az elismerést odaítélő zsűri a kortárs irodalom hosszútávfutójának nevezte őt, akinek a hangja nagyon különböző generációkhoz jutott el.
És hát jó ideje Nobel-várományosként emlegetik.
Eddig tizenkilenc könyvet publikált (Öt legfontosabb művét ebben a cikkünkben gyűjtöttük össze), és a világ mintegy ötven nyelvére fordították le az írásait. Legutóbbi kötete, a The City and Its Uncertain Wall 2023 áprilisában került a könyvesboltokba. Számos művéből készültek színpadi feldolgozások vagy filmek ‒ az Oscar-díjas Murakami-adaptáció, a Vezess helyettem mellett állítólag Sofia Coppola Elveszett jelentés című mozija is részben az ő írásain alapul.
Murakami nagy gyűjtő hírében áll, óriási könyv- és lemezkollekciót halmozott fel élete során. Ezt a nem mindennapi gyűjteményt 2020-ban egykori alma materének, a Vaszeda Egyetemnek adományozta, hogy 2021. október elsején megnyílhasson Tokióban a Murakami Könyvtár, ahol az író személyes archívumát, lemezgyűjteményét és kéziratait is meg lehet nézni, sőt, lehetőség nyílik arra is,
hogy a kedvenc kávéját megkóstolják a látogatók.
Azonban nem csak a zenéért, a kávéért és a könyvekért rajong. Nagyszabású pólógyűjteményét kartondobozokban tartja. 2021-ben Murakami T: The T-Shirts I Love címmel jelentetett meg egy kötetet, amelyet a legkedvesebb pólóinak szentelt.
Jól ismert a futás iránti szenvedélye is. Pár évvel ezelőtt megjelent memoárjában hosszabban is írt erről. A Miről beszélek, amikor futásról beszélek?-ből megismerhetjük életének azt az időszakát, amikor bezárta a dzsesszbárt, letette a cigarettát és elkezdte róni a kilométereket. Ebben a könyvben mesél a maratonokról, amiket teljesített, és arról is, hogy a futás hogyan kapcsolódik össze nála az írással. Meggyőzni azonban senkit sem akar, szerinte ugyanis, ha valakit érdekel a hosszútávfutás, az előbb-utóbb futni fog. Azt azért hozzáteszi, hogy ő a maga részéről rendszerint
a maraton céljában a legboldogabb, amikor tudja, nem kell tovább futnia.
24 óra Murakamival
2004-ben egy, a Paris Review-nak adott interjúban arra kérték, mesélje el, milyen egy tipikus munkanapja. Akkor azt mondta, ha éppen egy regényen dolgozik, akkor hajnali négykor kel és öt-hat órát írással tölt. Délután fut tíz kilométert vagy elmegy úszni ‒ esetleg mindkettő. Aztán olvas még egy kicsit és zenét hallgat, majd kilenc órakor nyugovóra tér. Azt is elárulta, hogy napi rutinjában fontos szerepe van az ismétlődésnek, voltaképp ezzel hipnotizálja magát, hogy elérje az elméjének egy mélyebb rétegét.
Tudni lehet továbbá róla, hogy rettenetes tériszonya van. Az egyetlen luxus pedig, amire komolyabb összeget költ, a festmények. Ha műtárgyakat vásárol, rendszerint fiatalabb japán művészek munkái közül válogat.
