Czakó Zsófia új könyvének főhőse Margit, akinek az egyik fő szenvedélye a takarítás, amit még akkor is lázasan művel, amikor elkezdi elveszíteni az emlékezetét. Lánya, Janka kényszeresen vásárol, az unoka, Zsuzsika pedig folyamatosan eszik, hiába jár mindenféle önsegítő foglalkozásra. Róluk kérdezte Ott Anna a szerzőt a Margón.
Honnan jött az ötlet?
Czakó Zsófia elmesélte, hogy amikor Tardon laktak (egy borsodi kis falu), a szomszéd házban volt egy demens néni, akit ugyan gyakran meglátogatott a családja, de ő már nem nagyon ismerte fel őket. A szerző fejében erősen megmaradt a kép, amikor a dédunokák az udvaron rohangáltak, Erzsi néni pedig köztük állt, és nem értette, mi zajlik körülötte. Közel voltak egymáshoz, de valahogy mégis távol. A történet másik ihletője Czakó elmondása szerint saját takarítási mániája volt, ami a fia születésével harapódzott el igazán.
Elárulta azt is, hogy neki is volt egy alzheimeres nagymamája, aki Margit karakterét jelentős mértékben inspirálta.
Ő is úgy született, hogy már nem volt apja, a férfi ugyanis a fogantatást követő hónapokban meghalt. Ami Margit betegségét illeti, a szerző hangsúlyozta, hogy a valóságban azért ez jóval nehezebb helyzet annál, mint amikor a filmekben azt látjuk, hogy a kedves, kisminkelt néni ül az otthonban, és nem tudja, kicsoda ő.
Családregény testeken keresztül elbeszélve
Ott Anna rámutatott, hogy a Távoli rokonok nagyon erős női figurákkal dolgozik, akik mellett mintha a férfiak jóval kevésbé lennének aktív karakterek. „A regényben férfi szerepe a folyamatos, mindenre kiható hiánya vagy a fenyegető jelenléte” – fogalmazott Czakó. A cselekmény valóban elsősorban a női megélésekre fókuszál: hangsúlyt kapnak például az első szexuális élmények, amikről a szerző tudatosan hántotta le a romantikus rétegeket az ábrázolt korszakhoz igazodva.
„A 30-as, a 60-as és a 90-es évek prototípusai ezek a nők” – mondta, de hozzátette, hogy a kinézet fontossága mindegyikük életében jelen van.
Mindegyiküknek problémája van az alakjával, mert a szép külső nekik a némiképp boldogság fokmérője.
Czakó bevallotta, hogy korábban neki is volt evészavara, és a mai napig előfordul, hogy beül a tévé elé egy zacskó chipsszel, de ő még tudja a határait – ellentétben a regénybeli Zsuzsikával. Neki ugyanis a nagymamájával ellentétben nem a takarítás a kedvenc pótcselekvése, hanem az evés, pedig – ahogy a felolvasott részletből kiderült – kiskorában szépségversenyekre hordta az anyja. Janka nem élhette azt a könnyed, színes életet, amire vágyott, ezért a lányán keresztül igyekezett megvalósítani az álmait.
Megérthetik egymást valaha?
A továbbiakban Ott Anna a társadalmi mobilitás lehetőségeiről, illetve a generációk közti szakadék áthidalhatóságáról kérdezte a szerzőt. Czakó felidézett egy jelenetet, amikor Margit szégyelli magát mérnök férje társaságában, hiszen ő „csak egy szakácsnő”. A vacsoravendégek között úgy érzi, neki inkább a konyhában kellene robotolnia. A szerző szerint ezek a szorongások a mai napig velünk vannak: ő maga is megkönnyebbült, amikor megjelent az első könyve, mert így már „egyenlőbbnek” tarthatta magát író férjével (Gerlóczy Márton).
A generációs távolságokkal kapcsolatban úgy vélte, ezekkel kapcsolatban mindig is nehéz volt dűlőre jutni, az Alzheimer pedig értelemszerűen még tovább bonyolítja a helyzetet.
Anyák és lányaik közti különbségek nagyon szembetűnőek a Távoli rokonok lapjain, ami nem véletlen, hiszen jelentős időintervallumot ölel fel a történet: 1929-től eljutunk egészen napjainkig.
Ott Anna zárókérdése arra vonatkozott, hogy milyen helyet foglal el most a könyv a szerző életében, el tudta-e már engedni. Czakó Zsófia beismerte, hogy mire mi, olvasók kezünkbe vehetjük a köteteit, ő már mindig kicsit viszolyog tőlük, de erről igyekszik leszokni, és megpróbálja szeretni az írásait. A szerző és férje nemrég az Ezt senki nem mondta! podcast vendégei is voltak, ahol szülővé válásukról meséltek. Hallgasd meg!
Fotók: Kováts Zsófi
