1978 áprilisában a tokiói Jingu Stadionban a Hiroshima Carp és a Yakult Swallows csaptak össze. „Azt hiszem, a Hirosima kezdő dobója aznap Yoshiro Sotokoba volt” – írta Murakami.
„A Yakult Takeshi Yasudával kontrázott. Az első játékrész végén Hilton Sotokoba első dobását a bal pályára vágta. A reccsenés, amikor az ütő találkozott a labdával, az egész Jingu Stadionon végigvisszhangzott. Elszórt taps kerekedett körülöttem. Abban a pillanatban, minden ok és alap nélkül, hirtelen felmerült bennem:
azt hiszem, tudok regényt írni.
Még mindig pontosan emlékszem az érzésre. Olyan volt, mintha valami lecsapott volna az égből, és tisztán a kezembe kaptam volna. Fogalmam sem volt, miért került a kezembe. Akkor sem tudtam, és most sem tudom. Bármi is volt az ok, megtörtént. Olyan volt, mint egy kinyilatkoztatás. Csak annyit mondhatok, hogy az életem drasztikusan és véglegesen megváltozott abban a pillanatban.”
Idén augusztusban újra kiadták angolul Murakami Haruki első szövegeit, az író ennek kapcsán pedig elmesélte, hogyan is kezdődött el a pályája, és miként küzdött meg az első történeteivel.
A többi már történelem – vagy inkább sok kemény munka, szerencse és tehetség. De most Yuriko Koike, Tokió kormányzója jóváhagyott egy fejlesztési tervet, amely lebontaná a parkot, benne Murakami „kedvenc kocogóútját”, valamint az 1964-es tokiói olimpián használt stadiont, hogy felhőkarcolókat és új stadionokat építhessenek.
„Határozottan ellenzem a Jingu Gaien újjáépítési tervét” – mondta Murakami egy vasárnapi rádióműsorban. „Kérjük, hagyja a kocogópályát és a gyönyörű Jingu Stadiont úgy, ahogy van, telis-tele zölddel. Ha egyszer valami elpusztult, azt soha nem lehet helyreállítani.” Hétvégén több száz ember gyűlt össze, hogy tiltakozzanak a fejlesztés ellen, a héten pedig bíróságon tárgyalnak a munka leállításáról.
Az írónak több év kihagyás után idén áprilisban jelent meg új regénye, magyarul egyelőre még nem olvasható:
Hat év után új regénnyel jelentkezett Murakami Haruki japán író, akit évek óta az irodalmi Nobel-díj egyik esélyeseként tartanak számon. 
Forrás: Lithub
