Az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be Pajor Tamás dalszerző, költő, producer és prédikátor Emberhátrány című kötetét, amelyben az abszurd humor a spiritualitással, a szójátékok és a szótárban nem létező szavak a mély filozófiai mondanivalóval találkoznak. A költőt Veiszer Alinda kérdezte hitről, a tömegek mainpulálásról és a dackorszakról.
Veiszer Alinda azzal a kérdéssel indította a beszélgetést, hogy vajon mennyire hatott Pajor friss szövegeire az, hogy intenzíven foglalkozik közéleti kérdésekkel. A válasz az volt, hogy Pajor belül egy folyamatos készenlétben van, hogy „visszakalibrálja az egész pályáját” legfontosabb feladata, a szó művészete felé, és ebbe beletartozik a költészet, a zene, a slam poetry és a prédikátori attitűd.
Fotó: Kováts Zsófia
Kijózanító virtuális pofonok
Az első vers, ami elhangzott, a Képződés volt – Veiszer ezt azért választotta, mert elmeséli, hogyan születik meg a költőben a gondolat és a szöveg. Pajor megemlítette, hogy ő a dalszöveg, a ritmus és a szójáték felől közelít a költészet felé, és ez nem mindig aratott sikert: „Irodalmat értő barátaim és pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki, hogy ezeket szépen faragjam le.”
Például Zalán Tibor konkrétan azt mondta, mielőtt egy nagyon csattanós rímpár végét kimondhatta volna, hogy
jó lett volna, ha itt hagyja abba.
Pajor azonban kitart a szójátékok mellett. Emberhátrány című kötete inkább a szabad versekről szól. Úgy véli, a szövegek születése minden szerzőnél hasonló, egy nagyon sokrétű impresszióból, intuícióból építkező dolog. „Egy író úgy látja a dolgokat, ahogy ír.
És ahogy látja, azt mindig leírja, és amit leír, az egy idő után összeáll szövegszigetekké, szövegföldrészekké, és persze ezekben néha vannak ilyen nagyon dinamikus kúpok, vulkánok.
A művészetnek nincs feladata
Pajor szerint a művészet egy olyan intuitív műfaj, amely párhuzamos a hittel, a hitbéli kinyilatkoztatás pedig a transzcendenciával. A művészetnek nincs is feladata. Nincs miértje, nincs funkciója, és ha van, akkor elkezd nem annyira művészet lenni. De amíg ezt megértette, „nagyon sok vér és izzadság” volt. Így magyarázza ezt: „mert én az életem felnőtt tudatos részének döntő többségét a hit világában éltem és élem most is”.
Akkor te most egy dackorszakban vagy?
Veiszer szóba hozta a Dackorszak című verset is, amit Pajor akkor osztott meg a közösségi médiában, amikor a Partizánnak adott interjúban elmondta, hogy távolabb lép a Hit Gyülekezetétől. A szerző fejből elszavalta a verset – sok költeményét tudja kívülről, mert rengeteg előadása van, és társaságban is szereti előadni ezeket.
Veiszer felvetette, hogy univerzális csalódást érez a versben. Pajor szerint az ember mindenképpen csalódni fog – ha nem így történik, akkor vagy nem ezen a Földön él, vagy semmit nem ért. A csalódás azonban lehet értékes is:
„Sose tudtam úgy gondolni az összes tudatos életemben a földi létezésre, hogy nincs lényege. .. hogy ez egy teljesen random, véletlenszerű, az atomok önmegosztásából képződő, a semmiből a semmibe tartó folyamat. Ebből fakadóan én egy ilyen teista ember vagyok, és ráadásul egy olyan, akinek van Istennel kapcsolata. És ezen a nyomvonalon csalódni sokkal értékesebb. Mert olyan nincs, hogy ha valaki az Istenben hisz, az nem fog csalódni.”
Fotó: Kováts Zsófia
Azzal folytatta, hogy a zsoltárok tele vannak vádemeléssel: miért hagyod, meddig nézed ezt? „Ha nem lenne csalódás, a hívő élet nem misztérium, hanem egy bedobós automata lenne: ha ezt megteszem, kijön az. Sose fogjuk tudni megfejteni azt, hogy Isten jósága és mindenhatósága egy paradoxont képez a rosszal. Mégis azt mondjuk, hogy hát nem tudom, de ezt nem értem, de egyszer valami jó fog kisülni ebből.”
A kérdésre, hogy „Akkor te most egy dackorszakban vagy?”, Pajor így válaszolt:
„Szerintem igen, de most már
a dackorszakból igyekszem átmenni az egész életem tanulságát összefoglaló, szintetizáló, nyugalmi korszakba.
De hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez megy nekem.”
A hatalom a tömeget tudja kezelni
Az Emberfa című verssel kapcsolatban szó esett a tömegekről is. Pajor szerint a világrendünk arra van kondicionálva, hogy leértékeljük és „eldologiasítsuk” magunkat a megélhetésért, és ez azzal a veszéllyel jár, hogy untermenschek, tömegemberek leszünk. A hatalom a tömeget tudja kezelni, az individuumot nem. Ezért a hazugság kimondhatatlan terjedelmű tartalmaival és elemi erejével naponta gyalulja az embereket, hogy tömegemberré váljanak, és kezelni tudja őket, de nekünk ennek ellen kell tartani. Nemcsak a politikai, hanem például a gazdasági hatalommal szemben is.
Veiszer egy ide illő részlettel zárta a gondolatmenetet:
Gyere te is egyetérteni,
legjobb úgy hazudni, hogy külön-külön minden szavunk igaz,
így legalább mi sem vesszük észre.
Elhangzott a Centrumközpont című vers is, amely csak a költő általt kreált szavakból áll, mint például a hazaárulópuszi vagy a célszám-eufória. Pajor így reflektált a verse: „Olyan ellentmondás van bennük, ami miatt ilyen szavaknak nem is kéne létezni.
De hát a költészet pont arról szól, hogy hadd létezzenek olyan szavak, amiknek nincs régi jogosultsága.”
Nyitókép: Kováts Zsófia
