Milyen ára van a szabadságnak? A kérdés költőien hangzik, és általában az emberek költőien is szeretnek válaszolni rá, reflexszerűen ontjuk magunkból a romantikus elképzeléseket, amiben határokról, küzdelemről, sorsfordító eseményekről ábrándozunk, pedig a megoldás igen egyszerű: a szabadság ára a pénz. Édouard Louis Monique szökése (olvass bele itt) egy őszinte és gondolatébresztő olvasmány, amelyben egy anya szenvedés-, majd felszabadulástörténete pénzben mérhető valósággá válik.
Édouard Louis a kortárs francia irodalom egyik kiemelkedő alakja, hazánkban tavaly lett ismert az Akik megölték az apámat és az Egy asszony küzdelmei és átváltozásai című könyveivel. Előbbi hét könyve volt nálunk, illetve 2024 legjobb könyvei közé is beválogattuk. A kötetei mind szociografikus igénnyel megírt autofikciós történetek, amelyben a saját élete válik az irodalom alapjává.
Ismétlődő sors, váratlan kiút
A Monique szökése néhány évvel később ott folytatja, ahol az Egy asszony küzdelmei és átváltozásai lezárult: Louis anyja hosszú évek után felismerte, hogy elnyomásban él, és hátat fordított a férjének annak reményében, hogy nyugodtabb élete lehet egy másik férfi oldalán. A hét év alatt viszont a második férfi is lassan alkoholista és erőszakos lett, és Monique ezúttal eljutott oda, hogy nem bírja tovább. Felhívja a fiát, hogy végre hátat fordítson az eddigi életének.
„Amikor anyám felhívott ezen a februári estén, hallottam, hogy a férfi a háttérben sértegeti őt, fültanúja voltam annak, hogy anyámat ribancnak, kurvának nevezi, és a fejéhez vágja, hogy a fia – vagyis én – egy kis buzi (…), az anyám pedig csak sírt, nem tudta visszatartani a sírást, és csak annyit mondott, végre megszabadultam az apádtól, és azt hittem, hogy minden más lesz”.
A kötet ezután Monique saját lábra állását követi végig, mindössze pár hét alatt Louis segítségével először fia lakásába költözik, felfedezi az önállóság előnyeit (pl. rácsodálkozik, hogy nem kell egy egész családra főznie), majd saját házat és életet kap nem messze a francia fővárostól.
Az újrakezdés szikár és gyakorlatias elbeszélése mellett Louis esszészerű betétei is helyet kapnak, amik a szabadság, az erőszak és a modern társadalom berendezkedéseit tekintik át.
Az anya történetével párhuzamosan egy osztályváltás terhe is felmerül, mivel Louis azért tudja anyagilag segíteni az anyját, mert korábban a családi traumák kiteregetésével sikeres író és egyben értelmiségi lett, akinek már nincsenek anyagi gondjai.
Ez lesz az utolsó szökés?
A kötet fő motivációja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a szabadság igenis anyagi javakban mérhető. Nem boldogít, de teret ad a boldogságnak. A kapitalista rendszerben a pénz jelenti a társadalmi boldogulás alapját, hiszen olyan alapvető dolgokat határoz meg, mint a lakhatás, a tisztaság, az egészség, a társas kapcsolatok és a tanulás. Monique esetében például egészen addig nem tud szabadulni alkoholista és erőszakos élettársától, ameddig nincs hova költöznie.
A pénz nem boldogít, de szabaddá és függetlenné tesz. Főleg, ha egy alkoholista férj elől menekülsz. Olvass bele!
Tovább olvasokAz anya történetét akaratán kívül határozza meg a társadalmi helyzete. Mivel nincs komoly iskolai végzettsége vagy szakmája, csak alulfizetett munkákra vagy háztartásbeli feladatokra korlátozódott egész életében, sorsát mindig a mellette lévő férfiak és gyerekek határozták meg. A kötet nyersen és autentikusan szemlélteti, hogy egy anyának miként változik a személyisége, ahogyan más-más helyzetbe kerül: a kötet visszaemlékezéseiben egy szigorú, durva és minden kedélyességtől mentes anyát látunk, a jelenben pedig egy önálló, felszabadultan mesélő és mindenre nyitott nőt, aki 55 év után végre szabadon felfedezheti a világot.
A felszabadulás itt viszont nem gondolkodás vagy romantikus idea kérdése, hanem anyagi valóság:
Mikor elkezdtem írni ezt a könyvet, az volt a tervem, hogy a szöveg mellett a lap szélén feltüntetem azokat az összegeket, amelyek anyám meneküléséhez kellettek.
(…) Ebből a célból a szöveg mellett a lap szélén feltüntettem: Előleg Didier-nek: 200 euró, Hűtőszekrény: 500 euró, Gáztűzhely: 300 euró, Taxi a meneküléshez: 15 euró, A ház kauciója: 1100 euró, Az Új Élethez szükséges kezdőösszeg: 2000 euró, stb.”
A szabadság mindig erőszak
A kötet egyik legérdekesebb felütése, hogy a szabadság és az erőszak ugyanonnan ered. Louis írói mivolta gyökeresen összefügg azzal, hogy gyerekként milyen szenvedéseken ment keresztül és végül ezeknek az élményeknek a leírása juttatta el őt oda, hogy képes szabadon, pénzügyi gondok nélkül élni. Ebből aztán egy nagyobb filozófiát is kibont, miszerint a függetlenség mindig csak nehézségek árán érkezhet el:
Ha nincs szenvedés a gyerekkoromban=nem írok könyveket=nem lesz pénzem=nem nyílik lehetőségem a szabadságra.”
Bár elsőre naiv megállapításnak tűnhet, egy igen fontos tanulságot nyújt ez a kötet a modern, kapitalista világról. A modern társadalom kialakítása nem az egyes csoportoknak, hanem a csoportok közötti szakadékoknak kedvez, amit csak néhány embernek lesz lehetősége áthidalni, mint például Louis-nak. A feladatunk tehát akár az irodalomban, akár azon kívül, hogy átjárásokat biztosítsunk a szakadékok felett. Ez pedig egy olyan világban, ami az önkiteljesedés, a karrierközpontúság és a pénzügyi jólét elveiben működik, meghatározó erejű lehet:
Az emancipáció nemcsak a tetteinkben valósul meg, hanem bizonyos körülmények között abban is, hogy adott esetben jogunk van ahhoz, hogy másokra hagyatkozzunk, mások végezzenek el helyettünk feladatokat, vagy egyszerűen csak elbújjunk a világ elől”.
Mindemellett pedig a sokszor arctalan, tömegszerű nyomornak, szegénységnek is ad egy keretet ez a könyv. Nem nyomortelepeken járunk, nincsenek éhezők vagy kéregetők, hanem egy társadalmilag korlátozott anya van előttünk, aki bár nem szenved hiányt, mégis szegény, hiszen nincsen szabadsága, lehetősége, és állandóan elnyomásban él. Édouard Louis árnyaltan teszi elénk a szegénységet, amitől az csak még átélhetőbb, megérthetőbb és fontosabb lesz. Nem(csak) a szélsőségesen szegény embereken kell segíteni, hanem lehetőségeket kell teremteni, amiben bárki megválthatja a saját szabadságát.
Rövid, néha melankolikus, de mégis dühös regényben írta meg a még csak 31 éves francia író, Édouard Louis egy apa és egy fiú kapcsolatát. Az Akik megölték az apámat című regény a hét könyve.
Az írás is ennek a feladatnak a beteljesítése, és csak úgy, mint Didier Eribon vagy Annie Ernaux, Louis is azon dolgozik, hogy az írást mások szolgálatába állítsa és az egyes élettörténetek elmesélésével rámutasson a társadalmunk strukturális kérdéseire:
„Egy szoba, saját tér, falak, kulcsok, némi pénz: száz évvel később az anyámnak is pontosan ezekre a dolgokra volt szüksége, nemcsak azért, hogy írónő lehessen, hanem hogy szabadabb és boldogabb életet élhessen.
Woold már egy évszázaddal ezelőtt megértette, hogy a szabadság nem esztétikai és szimbolikus, hanem anyagi és gyakorlati kérdés. Hogy a szabadságnak ára van.”
Fotó: Wikipédia
