Valuska László: Fontos cél, hogy ne csak egy, hanem sok könyvről beszéljünk [Margó-díj zsűri]

A 10. Margó-díjat október 10-én adják át a Margó Irodalmi Fesztiválon. A döntőbe került tíz elsőkötetes szerzővel készült interjúkat itt találod: Gubis Éva, Marton Krisztián, Kovács Dominik és Viktor, Ivánovics Beatrix, Weber Kristóf, Kemény Lili, Biró Zsombor Aurél, Görcsi Péter, Tankó Andrea, Gyuricza Gergely.

A 2024-as Margó-díj felhívásra 52 érvényes pályázat érkezett. Ezek közül a Bakó Sára, Codău Annamária, Dobos Barna, Kolozsi Orsolya és Zsembery Borbála alkotta szakmai előzsűri választotta ki a legjobb tíz kötetet, a rövidlistáról pedig a négytagú zsűri választja ki a nyertest. Czinki Ferenc, Antal Nikolett és Ott Anna után most ismerd meg a zsűritagok közül Valuska Lászlót!

Hol kezdődött és milyen most a kapcsolatod az irodalommal?

Mindent a BKV-nak köszönhetek, mert a 70-es trolin, a 2-es metrón és a 139-es buszon kezdődött minden a Bajza utca és a Sasadi út között: hétköznapokon és hétvégén kosarazni jártam a MAFC-ba, utazás közben olvastam. Végeredményben azóta is úton vagyok, elvégeztem a Pázmányon a magyar szakot, nem fejeztem be a doktorit, helyette elindult a Könyvesblog, ennek az újságnak az elődje, majd a Margó Irodalmi Fesztivál. 

Mondj egy olyan első prózakötetet, amely számodra fontos vagy amit meghatározónak tartasz. Miért különleges ez a mű, és szerinted miben rejlik az első könyv varázsa, miért érdemes elsőköteteseket olvasni?

Krasznahorkai László: Sátántangó. Annyira nagy regényről van szó, hogy sokáig el sem hittem, hogy első publikáció. Ez az első könyv varázsa is egyben:

soha nem tudod, mekkora jelentőségű regénybe futhatsz bele, hiszen még alig van információd.

Nem ismered a szerzőt, a gondolkodását, a mondatait. Nem kötődsz hozzá, nem vakít el a korábbi sikereivel. Ideális esetben minden olvasásnak ilyen első találkozásnak kellene lennie, de ezt csak az első tudja megadni. Utána megérkeznek az elvárások, a sztereotípiák.

Hogyan olvasol zsűriként? Mik a legfőbb szempontjaid az értékelésnél?

A zsűrizés során a legfontosabb számomra, hogy ne veszítsen el engem olvasóként a szöveg. Érdekeljen, mi történik, kik a karakterek, mit akar elmondani és hogyan teszi ezt, szeressem a mondatait. A zsűrizés kezdete számomra minimális elvárásokkal indul, nem Krasznahorkai Lászlót vagy Tompa Andreát keresünk, hanem új, önálló hangokat. A Margó-díj zsűrizése a felfedezésről szól, szövegekről és szerzőkről, akikkel nem találkoztunk. Megadni minden szerzőnek a lehetőséget, hogy megmutassa magát, 

felfedje a szöveg az intimitását, az erejét, a saját világát és igazságát.

Milyen tendenciákat látsz az elmúlt években az első prózakötetes szerzőknél?

Nemcsak az irodalomban, hanem általában a kultúrában az első alkotás varázslatos dolog is tud lenni, amiben benne van az „így jöttem” mindent meghatározó ereje, az éveken át aprólékosan javított szövegek, a fájdalmasan kihúzott jelzők, mondatok, bekezdések emléke. A változást a könyvön túl látom: a Margó-díj elmúlt tíz éve azt is bizonyította számomra, hogy az olvasók, az irodalmi szakma és a média is nyitottabban állt az elsőkönyvesekhez.

Zsűritagként mi volt számodra az utóbbi évek legemlékezetesebb Margó-díj pillanata? 

Eddig kilenc emlékezetes pillanata volt. Végigcsinálni egy hosszú hónapokon át tartó kiválasztási folyamatot eleinte könnyűnek tűnik, majd ahogy egyre kevesebb és kevesebb potenciális nyertes marad, úgy válik nehezebbé. A Margó-díj számomra a felelősségről szól: minden évben a létező legjobb döntést szeretnénk meghozni, miközben 

az is fontos cél, hogy soha ne csak egy, hanem sok könyvről beszéljünk.