A Cyla-terápia már a könyvbemutató helyszínválasztásával is jelezte, hogy Kajdi Csaba kötete személyes írás, amellyel családja történetébe és saját élete kulisszái mögé engedi be az olvasóit. A beszélgetésnek egy II. kerületi villa adott otthont, nem messze a Szalonka utcai villától, amelynek egyik részében Cyla gyerekkorában élt a családjával. Kajdi az utóbbi időben főleg a celebvilágot belülről kritizáló, társadalmi jelenségekre is humoros kritikával reagáló Instagram-videóiból ismert Cyla, emellett sikeres menedzser, üzletember, egy nemzetközi hírű modellügynökség létrehozója, aki olyan modelleket fedezett fel, mint Mihalik Enikő. A szerzőt a bemutatón a kötet szerkesztője, Gurubi Ágnes kérdezte.
„Tartsd a vonalat!”
Kajdi Csaba bevezetésként elárulta, hogy nem hitte volna, hogy ennyi embert érdekel, amit ő mond. Ezt már a háromszázezres Instagram-követőtábora is cáfolta, most azonban kiderült, hogy offline is lelkesek a rajongói: a kötete első dedikálásán az Etele Plázában kígyózott a sor, még a könyvesbolt zárása után is várakoztak az olvasók.
A videókkal eredetileg „csak baromkodni” akart az Instán, semmi célja nem volt. A kezdeti 1500 ismerős aztán szájról szájra terjesztette a hírét, a mostani óriási követőtábort létrehozva. „Mindannyian genyók vagyunk! Ti is itt mindannyian, mert a legjobban azt szeretitek, ha valakin röhögünk! Az a legkedvesebb sztori, ha vinnyogva röhögök Rubint Rékán. Nem gonoszan!” – mesélt az Insta-jelenléte kezdeteiről.
Cyla és Kajdi Csaba számára ugyanaz. Azonban a „cylaság” bevallottan egy szerep számára, amivel a követőit szórakoztatja.
A videók szófordulataiból szállóigék lettek, mint a „Piff, anyukám! Na taka! vagy a Tartsd a vonalat!”
Később rájött, hogy ez komolyabb témákhoz is jó kommunikációs platform, most már tudósít az utazásairól, de beszélt a rasszizmusról, a holokausztról vagy a melegségéről is. Mindezek pedig a most megjelent könyvben is visszaköszönnek.
Családterápia
Kiállt amellett, hogy „bizonyos helyzetekben muszáj felszínesnek lenni, különben idegesítővé válsz” – ilyen szituáció egy divatbemutató is, ez a könyv viszont belemélyed a rázósabb témákba. Úgy érzi, a könyben részben szembe is megy azzal a képpel, ami az online tartalmai alapján kialakult róla az emberek fejében. Bár egy II. kerületi villában nőtt fel, az ő életében is voltak kemény időszakok: ilyen volt például a szülei válása vagy a családtagjai alkoholizmusa, ami szerinte a nyolcvanas évek népbetegsége volt.
„Mindenkinek van egy kép, amit láttatni akar magáról. És az van, hogy ami sötét volt az életünkben, azt letagadjuk, vagy ha nem is tagadjuk, akkor nem beszélünk róla. Én meg úgy éreztem ennél a könyvnél, hogy van az embereknek egy ilyen képe rólad, modellügynökség, csillogás – most Párizsban van, most New Yorkból jelentkezik,
biztos gazdag, jól él, csak úgy folyik a pezsgő a falról. Szerintem nincs abban semmi szégyen, ha valójában nem tökéletes az életed, csak külsőleg tűnik annak.
Szerintem az őszinteség és az önazonosság tesz valakit hitelessé.”
A könyv különlegessége, hogy nemcsak Kajdi szólal meg benne, hanem az általa elmondott családi történeteket maguk az érintettek, az édesanyja és a bátyja is elmesélik a saját szemszögükből.
Generációs hazugságok
A saját párkapcsolatait is megvizsgálta a kötetben. Több olyan férfiba is belefutott, aki heteroszexuális volt, ellenben úgy viselkedtek vele, mintha párkapcsolatban lennének – szex nélkül. Ekkor jött el az a pont, amikor segítséget kért egy pszichológustól.
A kötet fejezeteit is terápiának keresztelte azzal a szándékkal, hogy az olvasók akár az ő példáján keresztül ráismerjenek a saját problémáikra és segítsen nekik.
Nem hallgatta el a felmenői zűrzavaros ügyeit sem. A családja egész történetét átszőtték a hazugságok. A dédnagyanyja, alkoholista férjétől menekülve három lányából kettőt Budapesten hagyott az apácáknál, a harmadikkal pedig kiutazott Franciaországba a fiatalkori szerelméhez. Később galériát nyitott és Nizzában élt a férfival. Kajdi tizenhárom éves volt, amikor kiderült, hogy az apjának van egy másik családja. A lakást, ahol a másik nő és a gyerek élt, ugyanolyanra rendezte be az apja, mint Kajdi Csaba gyerekkori otthonát.
A családban voltak még balkézről született gyerekek, megcsalások, de felszínre bukkant az eltitikolt zsidóidentitás is. Mindezek alapján úgy véli, nem véletlen, hogy ő önmagának is hazudott és ez átszűrődött az élete más részeibe is.
„Azt adta nekem a könyv, hogy tényleg szembenéztem a múlttal és ez nehéz.”
Kitért arra is, hogy nem tart elképzelhetetlennek egy következő kötetet a modellvilágról. Ezt a témát bár érinti a Cyla-terápiában is, tudott volna róla még beszélni. Amikor ebben élt, 20 és 40 éves kora között, nagyon élvezte, mostanra azonban már látja, milyen mérgező ez a közeg és hogyan válik a munkája során valaki akaratlanul is bántalmazóvá ebben a világban.
Fotók: NuHeadz Talent Management
