Idén tizedik alkalommal osztották ki a Merítés-díjat, amely egy független, a magyar irodalmat szerető olvasók által alapított díj. A zsűri díja mellett közönségdíjat is kiosztanak a moly.hu felhasználóinak szavazatai alapján. Most először fordult elő, hogy valaki újra nyerni tudott, ráadásul duplázott is, hisz mind a zsűri, mind a közönség díját Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regénye kapta. A hírt a könyvet gondozó Jelenkor, valamint maga a szerző is megosztotta közösségi oldalán:
A Merítés-díj
A díjat minden évben négy kategóriában ítélik oda (széppróza, líra, gyermek- és ifjúsági irodalom). A díjra az adott naptári évben megjelent első kiadású magyar művek esélyesek. A 2023-as évből a zsűri 32 kiadó könyveit olvasta, ami majdnem kétszer annyi, mint tavaly. Úgy tűnik, egyre többen foglalkoznak kortárs magyar irodalommal. A legtöbb könyvvel idén is a frissen önállósodott Kalligram Kiadó képviseltette magát (20). A legjobb tízbe idén is bekerült egy első kötetes szerző, Ughy Szabina.
A Merítés-díj próza kategóriájának 2024. évi győztesei a zsűri szavazatai alapján
1. Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
2. Vida Gábor: Senkiháza
3. Kácsor Zsolt: Pokoljárás Bipoláriában
4. Milbacher Róbert: Keserű víz
5. Sándor Iván: Tiltott terület
6. Bognár Péter: Minél kevesebb karácsonyt
7. Győrffy Ákos: A csend körei
8. Szilasi László: Saját élet
9. Ughy Szabina: Az átlátszó nő
10. Jászberényi Sándor: Mindenki másképp gyászol
A közönségszavazást szintén Tompa Andrea regénye nyerte, a teljes listát és a sorrendet ITT tudod megtekinteni.
Sokszor nem halunk meg
A regény nálunk is a hét könyve volt, kritikánkban azt írtuk róla, hogy „az otthonkeresés, a szétfoszló illúziók, az egyéni felelősség kérdései is mind megjelennek a könyvben, amely a történelmi elképzelhetetlenből (a második világháború) tart egy másik elképzelhetetlen felé, amely bezárkózást, folyamatos ellenőrzést, cenzúrát, sorok közötti olvasást hoz majd a szereplők életébe. Sorsok és nyelvek fonódnak össze a kötet lapjain, hőse pedig egy soknevű lány, akinek a története fehér foltokkal van tele, miközben a történelem bebizonyítja, hogy
a pusztítás nyomán emberek úgy tudnak kihullani az emlékezetből, mintha soha nem is léteztek volna.”
A kötet megjelenésekor beszélgettünk is Tompa Andreával, aki a regény keletkezéséről mesélt.
A Sokszor nem halunk meg három nagy szakaszban meséli el a csecsemő, a kamasz és a felnőtt Nagy Matild történetét, aki egész életében – gyerekként, iskolásként és színésznőként is – azokat a fogódzókat keresi, amelyek segítségével megtalálhatja saját magát. Tompa Andreával az emlékezetnélküliségről, a titok kutathatóságáról, a háttérbe vesző Kolozsvárról és a kézírás fontosságáról is beszélgettünk.
