A 2024-as Margó-díj felhívásra 52 érvényes pályázat érkezett. Közülük Bakó Sára, Codău Annamária, Dobos Barna, Kolozsi Orsolya és Zsembery Borbála alkotta szakmai előzsűri választotta ki a legjobb tíz kötetet.
A zsűri döntése nyomán, közülük kerül majd ki a jubileumi Margó-díj győztese, aki a díjjal 1.000.000 forintot, valamint kiemelkedő mértékű kereskedelmi- és médiatámogatást is kap, hiszen a Bookline, a Margó-díj kiemelt támogatója 15.000.000 forint értékben járul hozzá a nyertes könyv népszerűsítéséhez. A Margó-díjas szerző a következő évben egy önálló esten mutatkozhat be a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében, továbbá próbafordítást, valamint publikációs lehetőséget is kap a Könyves Magazinon egy éves tárcasorozat formájában.
A Margó-díjat és a Margó x Erste #higgymagadban különdíjat 2024 októberében, az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál megnyitójával összekötött ünnepélyes díjátadón adják át a nyerteseknek. Mutatjuk a 2024-es shortlisteseket.
Biró Zsombor Aurél: Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek
Első mondat: „Meg fogom változtatni a nevem, mondom apámnak.”
A film- és drámaírással is foglalkozó Biró Zsombor Aurél első regénye üdítően friss hangon megszólaló család- és felnövéstörténet, amely egy huszonöt éves budapesti fiú íróvá válásának folyamatát tárja az olvasó elé. A Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek Zsombor nevű narrátora páratlan humorral vezet végig minket „irodalommá kamuzott” életén, elbeszélését azonban újra és újra félbeszakítja és helyreigazítja az apa, az anya vagy éppen a barátnő, Sári. Lehetséges-e a klasszikusan maszkulin minták ellenében férfivá érni, miért indul olyan nehezen az első szerelem – és ami a legfontosabb: hogyan formálódnak ezek a tapasztalatok szöveggé? Ilyesfajta kérdésekkel néz szembe ez a karcsú, de annál izgalmasabb kötet, melyben sose lehet tudni, hogy hol a határ őszinteség és hazugság, valóság és fikció között. (bs)
Görcsi Péter: Várni a 29-esre
Első mondat: „Kedves Erik, ma három dolognak is örülhetek.”
A Várni a 29-esre autofikciós fejlődésregény, egy fiatal férfi felnőtté válásának története. Görcsi Péter főhősén keresztül egy teljes nemzedék közérzetét ragadja meg, képet ad arról a generációról, mely az elmúlt másfél-két évtizedben Nyugat-Európába költözött, és ott próbál meg gyökeret ereszteni. A regény én-elbeszélőjét egyetemista éveitől fiatal felnőttkoráig követjük nyomon, miközben egy magyarországi egyetemvárosban (feltehetően Pécsett), majd Londonban és Oslóban próbál szerencsét. Különböző lakások, munkahelyek, viharos szerelmek, kulturális sokkhatások között bolyong, miközben történetét nagy időbeli ugrásokkal és változatos hangnemekben osztja meg az olvasóval. Humorral, iróniával, csodálkozva, apatikusan vagy éppen tragikus hangoltsággal beszél, van, hogy az önsajnálatban dagonyázik, máskor pedig okos és racionális elemzőként vizsgálja saját magát és a vele történteket. Lendületes és változatos regény a szabadságkeresésről. (ko)
Gubis Éva: Más halak
Első mondat: „Alberto kilép az utcára, és a kőfal melletti padra ül.”
Gubis Éva keze nyomán a mindennapok könnyed érzései és hétköznapi tapasztalatai nemesednek finoman kimunkált novellákká, és noha látszólag apró szösszeneteiről olvashatunk, azok képesek túlmutatni tovatűnő kérészéletükön. A szerző élet és halál örök táncát viszi színre kiforrott stílusú, sziporkázó novelláiban. Gubis Éva debütáló kötetében a jó érzékkel adagolt humor, a mély empátia és a realista elbeszélésmód eszköztárának egyidejű alkalmazása olyan novellaegyüttest eredményezett, amelyből minden olvasó talál magának kedvére való szöveget. Az ismerős élethelyzetek színes tablójáról nem hiányzik a feltartóztathatatlanul múló idő feletti töprengés (egy osztálytalálkozó humoros-melankolikus elbeszélésén keresztül), a családi élet apró örömei (a nosztalgia mázával bevonva), vagy a test betegségeknek való kiszolgáltatottsága feletti riadt döbbenet. Érdemes bátran szemezgetni e rövidprózai remeklésekből. (db)
Gyuricza Gergely: Szabadesés
Első mondat: „Már csak néhány órám van hátra a megváltásig.”
Nemhiába van a könyv elején content warning: mintha Gyuricza Gergely pszichológus és festő mintha minél több, nőiséggel, szexualitással, anyasággal kapcsolatos tabut és családi, párkapcsolati problémát (alkoholizmustól érzelmi zsarolásig) igyekezett volna beletömni első regényébe. Amint az én-elbeszélő, Petra sajátos, a mémes kultúrára jellemző, okosan önironikus stílusában megállapítja: „Mintha egy elsőkönyves író dobálta volna össze az életemet random sztorikból.” A sok, várhatóan váratlan fordulattal együtt mégis működik az egész: a narráció őrült tempója végig kitart, a szereplőket körülölelő káosz és a rend iránti igényük, a megfelelési és a boldogságvágyuk, a döntéskényszerek és a sodródás egymást kiegészítő hullámai adják a mű belső struktúráját. Nincs szépelgés, és Petra túlfűtöttsége sem üres provokáció: a regény az erotika működését úgy mutatja meg, mint a lehetséges kommunikációs, kapcsolatteremtő és nem utolsósorban potenciálisan felszabadító csatornáink egyikét. (ca)
Ivánovics Beatrix: Suttognak a nornák, felörlődik a föld
Első mondat: „Egy, kettő, három, tíz, húsz, harminc. Semmi különös.”
Mi lenne, ha felvételről visszahallgathatnánk húszas éveink legmeghatározóbb baráti beszélgetéseit? El tudnánk-e viselni a szakadékot, amely az önvédelmi mechanizmusunk alkotta személyes narratíva és a felvételről hallott valóság közt tátong? Ivánovics Beatrix első regényének főhőse, a harmincas évei elején járó Nóra épp akkor találja meg a felvételeket, amikor nem túl boldognak, de stabilnak ígérkező jövője hirtelen ellehetetlenül. Miközben a régi barátnőivel szőtt összművészeti tervek emlékeit és rögzített lenyomatait fürkészi, megismerjük felnövésének, magányának és kudarcainak történetét, de a körülötte lévők által az alkalmazkodás és a különbözőség terheit és következményeit is. Társadalomkritika is ez a könyv, hiszen egyúttal abba is belelátunk, hogy kortárs mindennapjainkban és társadalmi berendezkedéseinkben hogyan válunk öntudatlanul maroknyi jégtáblákon ragadt jegesmedvékké. Fiatal felnőttek ismerős életérzései biztos kézzel írt, hangulat- és gondolatgazdag válságprózában. (ca)
Kemény Lili: Nem
Első mondat: „Prágában fogantam, ahol anyám az ösztöndíjából tartotta el apámat.”
A Nem hihetetlenül sokrétű, letaglózó erejű első regény, melyben (a) Kemény Lili (nevű elbeszélő) életét kísérhetjük figyelemmel a fogantatástól a kamaszévekkel szinte egybeeső költői debütáláson át egészen az SZFE filmrendező szakán eltöltött évekig, végezetül eljutva a 2020-as egyetemfoglaláshoz. A hatalmas tudásanyagot mozgató szöveg többek között azzal a kérdéssel néz szembe, hogy miként lehetséges jelenünk társadalmában autonómnak lenni, nemet mondani a túl szoros struktúrákra, szabadon alkotni, gondolkodni, szeretni. Egy nagyszabású önfeltárásnak válunk tanúivá, amely a kellő nyitottsággal közelítő befogadót is elindíthatja a főhős által bejárt – tagadhatatlanul küzdelmes és fájó felismerésekkel kikövezett – úton, melynek célállomása ugyanakkor egy autentikusabb énre való rátalálás lehet. (bs)
Kovács Dominik és Kovács Viktor: Lesz majd minden
Első mondat: „– Tessék! – mondta a bába, és a Balogh Simon kezébe adta a bebugyolált gyereket.”
Kovács Dominik és Kovács Viktor neve sokaknak ismerősen csenghet, elsősorban a színházi világból. Idén azonban a szélesebb olvasóközönség elé is kiléptek első regényükkel. A Lesz majd minden egymástól távolinak tűnő műfajok bravúros keverése – egyszerre nevettető parasztkomédia, amely nem hallgatja el a természettel és egymással viaskodó földművesek életének tragikumát sem; családregény, amelyben múlt és jelen, élők és holtak egymás mellett léteznek, de tekinthetünk rá a munkaalapú társadalom kritikájaként is. A mágikus elemekben bővelkedő regény szereplői ismerős idegenek – történetük ugyan közel száz évvel ezelőtt játszódik, szenvedélyeik, dilemmáik, motivációik, hiedelmeik mégis közvetlenül szólnak a ma emberéhez. (zsb)
Marton Krisztián: Bőgőmasina
Első mondat: „De gyönyörű haja van!”
Marton Krisztián autofikciós regényében egy félvér kisfiú, Marci életét követhetjük végig, ahogy a kilencvenes évek szegedi világában próbálja megtalálni identitásának alapjait, majd fiatal felnőttként az azonos neműek párkapcsolati nehézségeivel találja szembe magát. A szudáni-amerikai apa után sóvárgó fiú felnőtté válását kísérjük végig gyermekkorától kezdve. Az olvasmányos stílusban megírt, olykor könnyed, máskor kifejezetten komoly tónusú fejlődés- és felnövésregény az apahiány tapasztalata mellett a szeretetlenségből adódó alkoholizmust, valamint a melegek megéléseit viszi színre, és teszi mindezt átérezhetővé, átélhetővé Marci személyén keresztül. Minthogy a szerző az ismerős vagy éppen idegen helyzeteket is meglepő könnyedséggel tárja elénk, az olvasók könnyen azonosulhatnak a szereplőkkel és regényben felvetett témákkal. Marci életében a határozott női karakterek (anyja és nagyanyja) mellett barátai és szerelmei próbálják kitölteni az apa hiányát, és bár kiszolgáltatott helyzete, az elutasító apa miatti fájdalom ugyan alkoholizmusba taszítja, a regény végére mégis rájön: nem ő a hibás, de a környezetére sem haragudhat örökké, és végül mindezzel megbékülve a benne síró kisfiú is rátalálhat a boldogságra. (db)
Tankó Andrea: A ránc gyermekei
Első mondat: „Alig dolgozott még ott, jött a hír, hogy meghalt.”
Ahol az aszfaltút véget ér, ott kezdődik a telep és innen indulnak Tankó Andrea elbeszélései is. A ránc gyermekei című kötetben a szegénység, a nyomor, a perifériára száműzött roma közösségek romániai hétköznapjai válnak láthatóvá. A sepsiszentgyörgyi származású szerző a térkép szélének világát vizsgálja sötét tónusú, legtöbbször tragikus történeteken keresztül. Szociális munkásként szerzett tapasztalatai garantálják, hogy ismeri a hátrányos helyzetűek kiszolgáltatottságát, félelmeit és fájdalmát. „A telep egy csökevényes végtag a város egészséges testén. (…) A telep egy kérdő és szomorú, vizenyős, kialvatlan szem. (…) A telep az a hideg, amit sosem éreztél. A telep a tiltás, a perem, a soha meg nem ismerhető” – halmozza a metaforákat a szerző, miközben érzékeny, jól szerkesztett írásaiban mindent megtesz azért, hogy megértesse a kívülállókkal, mit jelent a peremen élni. Szociografikus jellegű, kemény témákat feldolgozó írásaiban az alapvető tárgyilagosság mellett a gyengédség és az együttérzés hangja is megszólal. (ko)
Weber Kristóf: Keringő
Első mondat: „Emil Walz impresszárió a halálra készült.”
Egy aprócska csomag a felöltő zsebében. Egy váratlanul csatlakozó útitárs, egy ismerősnek tetsző orvos elmosódott arca. Emil Waltz körül egyre több furcsa dolog történik, a zenei menedzsernek mégis viszonylag sok idő kell, hogy rájöjjön, egy komoly nemzetközi nyomozásba keveredett. Innentől azonban mindenki gyanús, a távoli rokonok, régi barátok, kollégák, sőt akár maguk a rendőrök is. Weber Kristóf első regénye egy abszurd fordulatoktól sem mentes nyomozás története, melynek szereplőit egy biztos pont köti össze: a zene iránti szenvedélyes érdeklődés. Beszélgetéseik során azonban nemcsak zeneelméleti vagy etikai kérdések merülnek fel, de bepillantást nyerhetünk a nyolcvanas évek magyar szocializmusának művészvilágába is. A nyomozás hatására Waltznak szembe kell néznie eddigi életével. Evidensnek hitt kapcsolatai megkérdőjeleződnek, azonban a lezártnak gondolt fejezetek még újranyílhatnak. A kérdés csak annyi, még mindig meg akar-e halni. (zsb)
A Margó-díjra nevezett könyvek listájának 1. része itt, 2. része itt, 3. része itt, 4. része itt, az 5. része itt olvasható.
